Meggyes-kekszes hideg desszert

Ezt a desszertet még múlt héten, a nagy hőség idején találtam. Rögtön lecsaptam rá, mivel nem kell hozzá sütőt kapcsolni, savanyú és még hideg is. Ennél jobbat el sem tudtam képzelni a 27 fokos lakásban. Beszereztem a hozzávalókat, majd egy hét múlva el is készítettem :)

Kicsit a saját szám ízére módosítottam a receptet, aminek az eredetije itt található:

http://www.egycsipet.hu/2013/06/meggyes-sajttorta-poharban.html


Hozzávalók (4 adag)

Meggy
0,5 kg meggy
8 dkg cukor
1 evőkanál rum (nálam ez most csak aroma volt)
1 teáskanál fahéj

Keksz
1 csomag (nálam Milka) csokis keksz (vagy más típusú csokidarabos keksz) az eredeti recept csak 6 dkg-ot ír, én kb. 20-at tettem bele
1-2 evőkanál vaj

Krém
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín
vanília aroma
2 teáskanál cukor (vagy ízlés szerint)

Első körben a meggyet kimagoztam, majd a cukorral, fahéjjal, rummal együtt feltettem főni közepes lángon kb. 10 percre. Kevergessük, és nézzünk rá időnként, nehogy leégjen. Amúgy a recept eredetije szerint áztatni kellett volna a meggyet egy napig, de mi ennél türelmetlenebbek voltunk :)

Amíg a meggy elkészült, addig előkészítettem a kekszet is. Összetörtem kis darabokra. A vajat felolvasztottam egy serpenyőbe, rászórtam a kekszet, jól átforgattam, majd amikor átmelegedett le is zártam. Figyeljünk erre is oda, mert nagyon hamar oda tud kapni (nekem persze kicsit sikerült odaégetnem). Amúgy az eredeti recept sütőben sütést javasolt, de a lakás klímájára való tekintettel sütőbekapcsolási tilalom volt nálunk.

Már csak a krém volt hátra. A tejszínt habbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot és a mascarpone-t.

Ezzel meg is volt az összes hozzávaló, már csak rétegezni kellett.

Alulra kekszet tettem a poharakba, meglocsoltam a meggy levével, majd mertem rá krémet, arra pedig meggyet szórtam. Addig folytattam a rétegezést, amíg meg nem telt a pohár. A tetejét még meglocsoltam a meggy levével, hogy szépen le tudjon folyni a pohár aljáig. 

Fogyasztás előtt fél napra tegyük hűtőbe.

Mihez kezdhetünk hat kiló meggyel

Emlékeim szerint kb. tavaly ilyenkor levezényeltem egy meggyszedést. Hathatós földről adott utasításaimnak köszönhetően a fán álló felnőttek tetemes mennyiségű meggyet tudtak szedni. (Aki ott volt, érti miről beszélek :P)

Mindezzel csak arra akartam célozni, hogy kíváló gyümölcsszüret szervező vagyok :P és hogy folytatódik - Mihez kezdjünk? sorozatunk a meggyel.

 

Első körben szánjuk rá rengeteg munkaórát és magozzuk ki a meggyet. Ehhez érdemes mozgosítani minden létező ismerőst.

 

 

Így a hőségriadó kellős közepén érdemes csinálni belőle egy nagy lavór gyümölcslevest, amit aztán csütörtökig hűsítőnek kanalazhatunk egész nap. Meggyleves

 

Másik nagy kedvencem a rumos, vagy konnyakos meggy. Ez egy befőzős recept, a lényege, hogy az üvegbe alkoholt, cukrot és meggyet teszünk, majd alkalomadtán felbontjuk, és megesszük/isszuk magában, vagy desszertekhez felhasználjuk. Rumos meggy

 

Például, mikor nem magában nassolom, akkor ilyen pudingos pohárat szoktam megbolondítani vele:

Pudingos pohár

Utoljára hagytam Zoli kedvencét, a meggyes lepényt, Horváth Ilona receptje alapján: Meggyes lepény

Jó meggyezést mindenkinek!

Meggyes lepény

Zoli többször kért már tőlem meggyes lepényt, de eddig egyszer sem sikerült túl jól. Ma már délelőtt kérdezgette, hogy mit sütök neki ma, és hogy süssek meggyes lepényt, mert hogy anno ő is sokszor csinált az öccsével maguknak. Persze hívni akartam anyut, hogy most már mondjon valami normális meggyes lepény receptet, de végül Horváth Ilona Szakácskönyvében megtaláltuk Zoli gyerekkori meggyes lepényét. Így most ez következik.

Hozzávalók

20 dkg liszt
20 dkg vaj
4 egész tojás
15 dkg cukor
magozott meggy (ez nálam most egy befőttesüveget jelentett)
citrom
só

Ha befőtt meggyet használunk, akkor első körben szűrjük le a levét, majd facsarjuk rá a citromot és hagyjuk így állni addig, amíg a tésztát összeállítjuk. Én ezt azért szoktam megcsinálni, mert a befőtt meggyeket mindig cukrozzák, így nincs semmi savanykás ízük, inkább édesek. Nyilván a citromtól nem lesz olyan mint a nyári, fáról szedett meggy, de azért sokat segít rajta.

A vajhoz adjuk hozzá a cukor felét és keverjük addig, amíg habos nem lesz. Persze én már itt elakadtam. A kemény vaj nem akarta felvenni a cukrot, a habverő meg csak felvette a lapátra az összes vajat. Kavartam én fakanállal, de annyira nem ment, hogy feladtam és inkább kicsit megolvasztottam a vajat (nem folyósra, csak puhára) és úgy kevertem hozzá a cukrot. Jól össze kell dolgozni, majd egyesével adjuk hozzá és keverjük el benne a tojások sárgáját. 

A tojásfehérjéhez adjuk hozzá a cukor másik felét, egy csipet sót, verjük kemény habbá, majd adjuk hozzá a vajas keverékhez. 

Dolgozzuk össze, majd szitáljuk bele a lisztet (én sima kis lyukú levesszűrőn szitáltam) és dolgozzuk el így is.

A tésztát öntsük bele egy sütőpapírral kibélelt tepsibe (a méret: gáztepsi fele), szórjuk rá a tetejére a meggyet úgy, hogy előtte kinyomkodjuk a levét.

Picit nyomkodjuk bele a tésztába a gyümölcsöt, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-30 percig süssük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.

Melegen és hidegen is fogyasztható. Ha nem elég édes, a tetejére hintsünk egy kis porcukrot.

Érdeklődött mi készül.

Pudingos pohár

Már egy hete elhatároztam, hogy végre felbontom az egyik rumos meggy befőttemet, amit még júniusban tettem el (Rumos vagy konyakos meggy elrakása). Ez volt az első próbálkozásom, jelentem felemás sikerrel. Az íze nagyon finom lett, vagyis az arányok jók voltak, de sajnos az egyik üveg - igen, természetesen a nagyobb, felforrt (kis túlzással, mintha egy szénsavas üdítőt felráztak volna). Nem tudom mi lehetett a hiba, egyelőre arra tippelek, hogy rosszul zártam rá a fedőt.
No de, a másik üveg nagyon finom lett, így fel is használtam egy keveset belőle, az alábbiak szerint (gyerekkoromban rengetegszer csináltunk ilyet):

Főztem egy csomag vaníliás pudingot (csak simán a csomagolás szerint készítettem el).

Egy kanál pudingot tettem a pohár aljára, abba beleállítottam egy kettétört piskótakekszet (használhatunk háztartási kekszet is), majd szórtam rá egy kevés rumos meggyet és diót.

Ezt követően befedtem pudinggal, majd jöhetett újra a piskóta-meggy-dió trió. Addig rétegeztem így, amíg meg nem telt a pohár.

Négy-öt óra hűtés után fogyasztható.

Rumos vagy konyakos meggy elrakása

Anyukám minden évben szokott eltenni alkoholos meggyet, amit aztán év közben folyamatosan felhasználunk. Az egyik felhasználási lehetőség az, ahogy Márti barátnőm csinálta: barátnős traccspartizás közben simán elnassolni a napon :) A másik lehetőség az, amit régen nagyon sokszor csináltunk: két fajta pudingot főztünk, amit rétegezve tettünk el poharakba. A rétegek közé mindig tettünk háztartási kekszet, diót és ilyen meggyet is, majd jól lehűtöttük az egészet, így hamar meg is volt a desszert. De felhasználhatjuk süteményekhez (pl. diós sütikhez nagyon finom) díszítésként is.

Hozzávalók

meggy

cukor

rum vagy konyak

(nátrium-benzoát)

Ami az alkoholt illeti, itt az alkalom, hogy felhasználjuk az ajándékba kapott, de soha ki nem bontott rumos – vagy konyakosüvegeket (a legutolsó adag nálunk ezért készült Napoleon konyakból). Ha nincs ilyenünk otthon, vegyünk egy kis üveggel, vagy ha nagyon nem akarunk költeni erre, használhatunk sütőrumot, esetleg rumaromát is.

A nátrium-benzoát a tartósítás miatt kellhet, de nem kötelező! Sőt, anyukám azt mondta, hogy az eredeti recept szerint nem kell hozzá tartósítószer, mert ugye az alkohol megteszi azt a szívességet, hogy tartósítson. Ha valaki csak aromát használ, akkor viszont célszerű tartósítania is, nehogy megromoljon a befőtt. A tartósítószer leírása szerint fel kell oldani a nátrium-benzoátot forró vízben és úgy önteni a gyümölcsre, de anyukám azt mondta, elég ha egy csipettel szórunk minden üvegbe, a gyümölcsök tetejére (vagyis simán abban az állapotában kell szórni, ahogy a zacskóban van).

A befőttes üvegeket forró vízben alaposan mossuk el. Én csak 1,5 kg meggyet tettem el (magozatlanul volt ennyi), ami két befőttes üvegben elfért.

A meggyet mossuk meg és magozzuk ki. Mivel a meggyel sok levéldarabot, szárat kapunk, az a legjobb módja a mosásnak, ha a csapot bedugjuk, engedünk bele vizet és abba szórjuk a meggyet. Kicsit úsztassuk, lötyögtessük benne, majd szedjük ki a meggyeket. Ha szerencsénk van, akkor az apró szemét a vízben marad.

Ha a magozással megvagyunk, készítsük elő a cukrot és az alkoholt.

Tegyünk az üveg aljára egy réteg meggyet. Arra tegyünk cukrot és öntsünk rá rumot. Ami az arányokat illeti: ha a meggyünk nagyon savanyú, akkor több cukrot fog kívánni. Az enyém elég édes volt, ezért én csak egy evőkanállal szórtam minden egyes rétegre. Az alkohol mértékéhez anyukám annyit fűzött hozzá, hogy: "-Hát nem tudom, öntsél, maximum alkoholosabb lesz az íze". Így hát öntöttem, minden egyes rétegre egy jó evőkanálnyit vagy kicsit többet (nekem Portorico-i rumom volt, ami ugye 60 %-os). Egyelőre nem tudom, hogy ez sok volt-e vagy kevés, az első evéskor majd elválik :)

Ezt a rétegezést addig csináljuk, amíg be nem telik az üveg.

Ha ezzel készen vagyunk, akkor csak lazán tegyük rá a tetőt az üvegekre. Kb. két napig ne is zárjuk le rendesen. Nézzünk rá, kóstoljuk meg, ha esetleg akarunk, még cukrot vagy alkoholt szórhatunk rá.

Ha szeretnénk tartósítószert is használni, akkor két nap után szórjuk rá a gyümölcsökre, majd zárjuk le szorosan az üvegeket. Dunsztolni nem kell, tehetjük is fel őket a polcra.

Gyümölcsleves, meggyből

Múlt héten Ákos méltán híres gyümölcslevesét kanalazhattam vacsorára. Elmondása szerint a recept természetesen pofon egyszerű: gyümölcs, víz, fűszer, habarás és készen is vagyok, el sem tudom rontani. (Szeretem, mikor ezt mondják nekem.)

Eredetileg Ákossal szerettem volna ezt a posztot megíratni, mert biztosra akartam menni, de kerek-perec megtagadta az újabb részvételt kis blogom életében, így kénytelen voltam életem első meggylevesét megcsinálni. A recept amúgy Ákos és anyukám (aki ugyan úgy csinálja) konyhájából való.

Hozzávalók

0,5 kg meggy (magozatlanul volt ennyi)

2 liter víz

1 rúd fahéj

1 kicsi csipet só

6 szem szegfűszeg

2 citromkarika

cukor

1 csapott evőkanál liszt (az én evőkanalam nem túl nagy)

2 dl főzőtejszín

Már látom magam előtt Ákost, amint a liszt mennyiségéhez érve háborog, hogy csak teáskanál, nem evőkanál, de jelentem, nálam teáskanálnyi liszt után nem történt semmi a sűrűséget illetően.

A meggyet tegyük egy nagyobb lábosba. Ha van kedvünk magozhatunk is, nekem nagyon nem volt, mindenki döntse el maga, hogyan teszi fel főni a gyümölcsöt. Öntsük fel 2 liter vízzel, adjuk hozzá a kis csipet sót (el lehet hagyni, ha valaki idegenkedik tőle, de szerintem minden ételbe kell egy kis só), a fahéjat, a szegfűszeget és cukrot. Ahhoz, hogy mennyi cukor kell a leveshez, első körben kóstoljuk meg a meggyet. Az én meggyem elég édes volt, így nekem nyilván kevesebb cukorral kellet számolnom. Mivel se Ákostól se Anyutól nem kaptam a cukorra vonatkozólag pontos információt, így óvatos duhaj módjára adagoltam. Az elején csak két kanállal adtam a leveshez, majd elkezdtem főzni.

A citrom karikákat én csak a habarást követően adtam a leveshez, mert anyukám azt mondta, hogy ha sokat ázik benne, akkor a citrom fehér részétől kesernyés lesz a leves (Ákos ezt nem is mondtad!).  

Amíg a leves felforr, addig a tejszínben keverjük el csomómentesre a lisztet.

Amikor forr a leves, a meggyek elkezdenek feljönni a felszínre, és megrepednek, a víz pedig elkezd rózsaszínné válni. Pár percig főzzük (3-4 perc), majd adjuk hozzá a habarást. Ehhez először merjünk át egy keveset a vízből a habarásba (hő kiegyenlítése), majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Mehet bele a citromkarika is. Várjuk meg míg újra felforr, és kóstoljuk meg.

Nekem ez volt az a pont, mikor kétségbe estem: az egésznek se íze, se színe nem volt, így az első gondolatom az volt, hogy lehúzom a klotyón. Aztán átgondoltam, hogy egy kísérletet még megér a dolog, inkább nem adom fel. Adtam hozzá még vagy két kanál cukrot és mivel bepipultam, hogy ilyen ízetlen lett, egy nagy kanál tejföl is került bele (a tejfölt először kikevertem csomómentesre, adtam hozzá egy kanállal a leves levéből, azzal is kikevertem, és visszaöntöttem az egészet a levesbe).

Forraltam még pár percet és újra megkóstoltam. Ekkor már sokkal finomabb volt: a citrom is engedett addigra levet, ízt, és a meggy is. Levettem a tűzről és hagytam, hogy kihűljön. A citrom karikákat úgy egy óra múlva kivettem a levesből (kezdett kesernyés lenni tőle).

Hűlés közben többször is kóstolgattam és azt kellett tapasztalnom, hogy még állásában is ízesedik az egész. Vagyis ne essünk kétségbe, és várjuk ki, hogy mi lesz belőle! Egy napig hagyhatjuk állni az egészet a hűtőben, hogy az ízek jól összeérjenek. Jó hűsölést mindenkinek!