Tejszínes barackleves

Nem ez életem fotója :)

Itt a nyár, így elkezdődött a gyümölcsleves szezon. A tavalyi meggyleves recept után szerettem volna egy kicsit más típusú gyümölcsleves receptet is kirakni - mert ugye kellenek az új posztok :)  

A gyümölcslevesek tk. ugyan azon az elven készülnek mindig. Ez most annyiban más kicsit, hogy a gyümölcs egy részét leturmixoltam.

A recept eredetije itt található: http://www.nosalty.hu/recept/tejszines-oszibarackleves - persze kicsit módosítottam rajta. 

Hozzávalók - 4 főre

75 dkg barack

1 liter víz

1 csipet só

1 csomag vaníliás cukor

4-5 evőkanál cukor (függ a gyümölcs édességétől is)

5-6 db szegfűszeg

1 rúd fahéj

1-2 citromkarika

2 dl főzőtejszín

1 csapott evőkanál liszt

Két barack kivételével pucoljuk meg és kockázzuk fel a barackokat. A vizet öntsük egy lábosba, tegyük bele a barackokat, a sót,  a szegfűszeget, a fahéjat, a citromkarikákat és a cukrot. A cukornak én első körben csak a felét adtam hozzá a leveshez, a többit csak a legvégén, szükség szerint, folyamatos kóstolgatás mellett tettem bele.

Tipp! A szegfűszeget érdemes teatojásba rakni és úgy tenni a lábosba, mivel turmixolás előtt így könnyen ki tudjuk halászni. (Erre akkor jöttem rá, mikor már nekiálltam turmixolni.)

Szóval, tegyük fel a lábost és főzzük meg a gyümölcsöt. Nem kell péppé főzni. Én forrás után kb. 5 percet hagytam még közepes lángon főni. Ez idő alatt pucoljuk meg a maradék két barackot és azokat is kockázzuk fel.

Vegyük le a tűzhelyről a lábost, szedjük ki belőle a fahéjat, a szegfűszeget és a citromkarikákat és kezdjük el leturmixolni a gyümölcsöt. Amikor ezzel megvagyunk, szórjuk vissza a kihalászott fűszereket a lábosba és tegyük vissza a tűzre. Adjuk hozzá a maradék két felkockázott barackot is. 

A tejszínt öntsük ki egy edénybe és alaposan keverjük el benne a lisztet. A leves levéből merjünk át egy merőkanállal a tejszínhez, jól elegyítsük el, majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Forraljuk fel újra, és le is zárhatjuk alatta a gázt. 

Én ilyenkor le szoktam fedni a levest és hagyom, hogy az ízek még összeérjenek. Kb. fél óra múlva megkóstolom és (ha kell), adok hozzá még cukrot, esetleg citromot, vagy sót, mikor mi hiányzik belőle. Nekem az a tapasztalatom, hogy állásában egyre intenzívebb lesz az íze, ezért óvatosan ízesítsük! Inkább kóstolgassunk fél óránként!

Mivel én csak hidegen szeretem a gyümölcsleveseket, fogyasztás előtt mindig fél napra hűtőbe teszem. 

Gyümölcsleves, meggyből

Múlt héten Ákos méltán híres gyümölcslevesét kanalazhattam vacsorára. Elmondása szerint a recept természetesen pofon egyszerű: gyümölcs, víz, fűszer, habarás és készen is vagyok, el sem tudom rontani. (Szeretem, mikor ezt mondják nekem.)

Eredetileg Ákossal szerettem volna ezt a posztot megíratni, mert biztosra akartam menni, de kerek-perec megtagadta az újabb részvételt kis blogom életében, így kénytelen voltam életem első meggylevesét megcsinálni. A recept amúgy Ákos és anyukám (aki ugyan úgy csinálja) konyhájából való.

Hozzávalók

0,5 kg meggy (magozatlanul volt ennyi)

2 liter víz

1 rúd fahéj

1 kicsi csipet só

6 szem szegfűszeg

2 citromkarika

cukor

1 csapott evőkanál liszt (az én evőkanalam nem túl nagy)

2 dl főzőtejszín

Már látom magam előtt Ákost, amint a liszt mennyiségéhez érve háborog, hogy csak teáskanál, nem evőkanál, de jelentem, nálam teáskanálnyi liszt után nem történt semmi a sűrűséget illetően.

A meggyet tegyük egy nagyobb lábosba. Ha van kedvünk magozhatunk is, nekem nagyon nem volt, mindenki döntse el maga, hogyan teszi fel főni a gyümölcsöt. Öntsük fel 2 liter vízzel, adjuk hozzá a kis csipet sót (el lehet hagyni, ha valaki idegenkedik tőle, de szerintem minden ételbe kell egy kis só), a fahéjat, a szegfűszeget és cukrot. Ahhoz, hogy mennyi cukor kell a leveshez, első körben kóstoljuk meg a meggyet. Az én meggyem elég édes volt, így nekem nyilván kevesebb cukorral kellet számolnom. Mivel se Ákostól se Anyutól nem kaptam a cukorra vonatkozólag pontos információt, így óvatos duhaj módjára adagoltam. Az elején csak két kanállal adtam a leveshez, majd elkezdtem főzni.

A citrom karikákat én csak a habarást követően adtam a leveshez, mert anyukám azt mondta, hogy ha sokat ázik benne, akkor a citrom fehér részétől kesernyés lesz a leves (Ákos ezt nem is mondtad!).  

Amíg a leves felforr, addig a tejszínben keverjük el csomómentesre a lisztet.

Amikor forr a leves, a meggyek elkezdenek feljönni a felszínre, és megrepednek, a víz pedig elkezd rózsaszínné válni. Pár percig főzzük (3-4 perc), majd adjuk hozzá a habarást. Ehhez először merjünk át egy keveset a vízből a habarásba (hő kiegyenlítése), majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Mehet bele a citromkarika is. Várjuk meg míg újra felforr, és kóstoljuk meg.

Nekem ez volt az a pont, mikor kétségbe estem: az egésznek se íze, se színe nem volt, így az első gondolatom az volt, hogy lehúzom a klotyón. Aztán átgondoltam, hogy egy kísérletet még megér a dolog, inkább nem adom fel. Adtam hozzá még vagy két kanál cukrot és mivel bepipultam, hogy ilyen ízetlen lett, egy nagy kanál tejföl is került bele (a tejfölt először kikevertem csomómentesre, adtam hozzá egy kanállal a leves levéből, azzal is kikevertem, és visszaöntöttem az egészet a levesbe).

Forraltam még pár percet és újra megkóstoltam. Ekkor már sokkal finomabb volt: a citrom is engedett addigra levet, ízt, és a meggy is. Levettem a tűzről és hagytam, hogy kihűljön. A citrom karikákat úgy egy óra múlva kivettem a levesből (kezdett kesernyés lenni tőle).

Hűlés közben többször is kóstolgattam és azt kellett tapasztalnom, hogy még állásában is ízesedik az egész. Vagyis ne essünk kétségbe, és várjuk ki, hogy mi lesz belőle! Egy napig hagyhatjuk állni az egészet a hűtőben, hogy az ízek jól összeérjenek. Jó hűsölést mindenkinek!