Lecsó befőzése

Anyukám minden évben szokott lecsót eltenni télre, mert nincs is annál jobb, mikor december közepén lecsót ebédel az ember! Frissen hagymát kell csak pirítani alá, ráönteni a lecsót, kicsit főzni, kolbászt bele és készen is vagyunk. Egy bontott üveget tarthatunk a hűtőben is, hogy a téli pörköltekbe is kerüljön paprika, paradicsom. 

Az eltevéshez egyszerűen a paprikát és paradicsomot daraboljuk fel. Ami a mennyiséget illeti: én két paprikára számoltam egy paradicsomot. 

A befőttes üvegeket alaposan, forró vízben mossuk el, és állítsuk bele egy forró vízzel teli tepsibe (így elkerülhetjük, hogy az üvegek elpattanjanak).

A zöldségeket tegyük fel egyszerre egy lábosba, és főzzük addig, amíg levet nem eresztenek. (Kb. 5 perc alatt meg is történik.) Mi semmilyen fűszert nem szoktunk rá tenni, még sót sem.

Amint levet eresztett, kezdhetjük is merni az üvegekbe. Én tettem rá tartósítószert is (nátrium-benzoát-ot, egy csipetet minden üvegre), de ez nem kötelező. Jó erősen zárjuk rá az üvegtetőket (okultam a rumos meggyből), és dunsztoljunk! Ennek a lényege, hogy jól betakargatva, lassan hűljenek ki a befőttek. Ehhez tettem egy törölközőt egy lavórba, beleállítottam az üvegeket, betakartam őket, rátettem egy tollpaplanra, majd azt is ráhajtogattam. Arra tettem még egy termó takarót és körberaktam a díszpárnákkal. Fő az alaposság!

És a végeredmény, méhecskés lecsó:

Rumos vagy konyakos meggy elrakása

Anyukám minden évben szokott eltenni alkoholos meggyet, amit aztán év közben folyamatosan felhasználunk. Az egyik felhasználási lehetőség az, ahogy Márti barátnőm csinálta: barátnős traccspartizás közben simán elnassolni a napon :) A másik lehetőség az, amit régen nagyon sokszor csináltunk: két fajta pudingot főztünk, amit rétegezve tettünk el poharakba. A rétegek közé mindig tettünk háztartási kekszet, diót és ilyen meggyet is, majd jól lehűtöttük az egészet, így hamar meg is volt a desszert. De felhasználhatjuk süteményekhez (pl. diós sütikhez nagyon finom) díszítésként is.

Hozzávalók

meggy

cukor

rum vagy konyak

(nátrium-benzoát)

Ami az alkoholt illeti, itt az alkalom, hogy felhasználjuk az ajándékba kapott, de soha ki nem bontott rumos – vagy konyakosüvegeket (a legutolsó adag nálunk ezért készült Napoleon konyakból). Ha nincs ilyenünk otthon, vegyünk egy kis üveggel, vagy ha nagyon nem akarunk költeni erre, használhatunk sütőrumot, esetleg rumaromát is.

A nátrium-benzoát a tartósítás miatt kellhet, de nem kötelező! Sőt, anyukám azt mondta, hogy az eredeti recept szerint nem kell hozzá tartósítószer, mert ugye az alkohol megteszi azt a szívességet, hogy tartósítson. Ha valaki csak aromát használ, akkor viszont célszerű tartósítania is, nehogy megromoljon a befőtt. A tartósítószer leírása szerint fel kell oldani a nátrium-benzoátot forró vízben és úgy önteni a gyümölcsre, de anyukám azt mondta, elég ha egy csipettel szórunk minden üvegbe, a gyümölcsök tetejére (vagyis simán abban az állapotában kell szórni, ahogy a zacskóban van).

A befőttes üvegeket forró vízben alaposan mossuk el. Én csak 1,5 kg meggyet tettem el (magozatlanul volt ennyi), ami két befőttes üvegben elfért.

A meggyet mossuk meg és magozzuk ki. Mivel a meggyel sok levéldarabot, szárat kapunk, az a legjobb módja a mosásnak, ha a csapot bedugjuk, engedünk bele vizet és abba szórjuk a meggyet. Kicsit úsztassuk, lötyögtessük benne, majd szedjük ki a meggyeket. Ha szerencsénk van, akkor az apró szemét a vízben marad.

Ha a magozással megvagyunk, készítsük elő a cukrot és az alkoholt.

Tegyünk az üveg aljára egy réteg meggyet. Arra tegyünk cukrot és öntsünk rá rumot. Ami az arányokat illeti: ha a meggyünk nagyon savanyú, akkor több cukrot fog kívánni. Az enyém elég édes volt, ezért én csak egy evőkanállal szórtam minden egyes rétegre. Az alkohol mértékéhez anyukám annyit fűzött hozzá, hogy: "-Hát nem tudom, öntsél, maximum alkoholosabb lesz az íze". Így hát öntöttem, minden egyes rétegre egy jó evőkanálnyit vagy kicsit többet (nekem Portorico-i rumom volt, ami ugye 60 %-os). Egyelőre nem tudom, hogy ez sok volt-e vagy kevés, az első evéskor majd elválik :)

Ezt a rétegezést addig csináljuk, amíg be nem telik az üveg.

Ha ezzel készen vagyunk, akkor csak lazán tegyük rá a tetőt az üvegekre. Kb. két napig ne is zárjuk le rendesen. Nézzünk rá, kóstoljuk meg, ha esetleg akarunk, még cukrot vagy alkoholt szórhatunk rá.

Ha szeretnénk tartósítószert is használni, akkor két nap után szórjuk rá a gyümölcsökre, majd zárjuk le szorosan az üvegeket. Dunsztolni nem kell, tehetjük is fel őket a polcra.

Eperlekvár, befőzés

Már télen eldöntöttem, hogy idén először én is főzök be lekvárt. Az első erre alkalmas gyümölcs ugye az eper, ráadásul ezt nagyon szeretem is, így eperlekvárt készítettem. Gyerekkori emlékeimben úgy él a lekvárfőzés, mint egy órákig tartó kínzás, 40 fokban. A nagyi konyhájában ipari mennyiségű barack rotyog egy traktorkerék méretű fazékban, melynek keveréséhez emlékeim szerint egy, a derekamig érő fakanálra volt szükség. A főzéshez szolgáló hőt a sparhelt szolgáltatta. Télen biztos hangulatos lett volna, de 35 fokban kicsit sem volt az.

Persze most is anyukámhoz fordultam, aki szerencsére közölte, hogy semmi pánik, ez nagyon egyszerű, vegyek jamfixet, kövessem az utasításokat és pikk pakk készen leszek (persze ennyire nem volt egyszerű, többször hívtam a kérdéseimmel, de elkészült a remekmű).

Hozzávalók

Eper (3,5 kg)

Kristálycukor (én kicsit kevesebb, mint 1 kg-ot tettem bele)

Jamfix: ez egy jó találmány, van benne tartósítószer és sűrítő anyag is. A hátulján szerepel, hogy hány kiló gyümölcshöz mennyi jamfix kell, illetve mennyi cukor.

Ez összesen 6 kg eper, de nem használtam fel mindet.

Előkészület: a befőttes üvegeket alaposan mossuk el. Tegyük őket egy tepsibe, és öntsük alá forró vizet. Így az üvegek átmelegszenek és nem fognak elpattanni, amikor belemerjük a lekvárt.  

Főzés előtt az epret ki kell csumázni (a zöld kupakját kivenni), és kiszedni belőle az esetleges rohadt szemeket. A jó epreket alaposan mossuk meg. Ez azért fontos, mert ha koszos marad, akkor megromlik a lekvár. A mosáshoz a legjobb az, ha kisebb adagokban egy szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt a csapnál jól átmossuk. Fontos az is, hogy jól lecsöpögtessük és csak utána tegyük a lábosba. Én először egy másik lábosra állítottam a szűrőt, majd az epreket papírtörlőre borítottam és megvártam, hogy a maradék vizet felszívja a papír (konyharuhát azért nem tanácsolom, mert nem jön ki belőle az eper leve). Amúgy a papírt szerintem ki is lehet hagyni (én csak szó szerint követtem az anyai utasításokat), de ha használunk, akkor figyeljünk rá, hogy ne maradjanak az epreken  papírdarabok.

Ezt követően az eprek mehetnek egy nagy fazékba. Én darabos lekvárt akartam készíteni, ezért az összes epret egészben tettem a lábosban (egy részéből lé lett, a másik része meg fél- vagy egész darabokban maradt). Aki nem akarja, hogy darabos maradjon, az vágja félbe az epreket, mert így teljesen szétfő, vagy a végén a forró lekvárt turmixolja át (én ezt nem vállalnám be, mert az én botmixerem fröcsköl, a lekvár meg ugye forró, és megégetni nem akarnám magam.).

A fazekat ne pakoljuk tele, mert jön még hozzá a cukor, az eper pedig levet fog ereszteni. Plusz kevergetnünk is kell, szóval szükség lesz a helyre.

A jamfixet és a cukrot szórjuk rá az eperre, és magas lángon (én végig maxon főztem) kezdjük el főzni. Folyamatosan kevergessük, hogy ne égjen le! A jamfixből és a cukorból szerintem a leíráshoz képest használjunk kevesebbet: a jamfix jól sűrít, a cukrot pedig inkább a végén pótoljuk, ha már megkóstoltuk a végeredményt. Pl. az én eprem nagyon édes volt már magában is, így kevesebb cukor is elegendő volt hozzá.

(Jamfixből én 2,5 csomagot adtam 3,5 kg eperhez.)

A jamfix leírása szerint fel kell forralni az egész cuccot, majd három percig rotyogtatni, és mehet is az üvegekbe. 

Amikor letelt a három perc, akkor az egész még mindig folyós állagú (ez normális, mire kihűl be fog sűrűsödni). Ahhoz hogy lássuk, hidegen milyen állagú lesz a lekvár, egy keveset vegyünk ki egy tálba, és várjuk meg amíg kihűl (tegyük hűtőbe vagy fagyasztóba pár percre). Ha hidegen is folyik, akkor még szórjunk bele egy keveset a jamfixből.

Fogjunk egy merőkanalat és töltsük meg az üvegeket, majd szorosan zárjuk le a tetejüket. A jamfix leírása szerint fejre kell fordítani a teli üvegeket és készen is vagyunk. Mivel én vidéki gyerek vagyok, mást csináltam: nálunk a dunsztolás a szokás. Ennek a lényege, hogy jól betakargatva, lassan hűlnek ki a lekvárok. Ehhez tettem egy törölközőt egy lavórba, beleállítottam az üvegeket, betakartam őket, rátettem egy tollpaplanra, majd azt is ráhajtogattam. Arra tettem még egy termó takarót és körberaktam a díszpárnákkal.

És izgulok, hogy mi lesz a végeredmény : )