Gyömbéres, meleg almáspite

Van egy másik főzőműsor is, amire rá vagyok kattanva, ez pedig a Villámkonyha. A műsor lényege, hogy Lorraine Pascale friss alapanyagokból készít gyors ételeket  Mondjuk használt a műsorban már dobozos tojásfehérjét (???) is, de ettől még vannak jó receptjei, ráadásul annyira jól van kamerázva a főzés minden mozzanata, hogy már csak ezért is érdemes megnézni pár részt. Amúgy tényleg gyors és egyszerű ételeket készít, így lehet, hogy lesz még tőle recept.

(Forrás: http://www.lorrainepascale.com/news/2012/08/24/little-warm-bramley-apple-pies/5993 )

Előre szólok, hogy szokás szerint nem voltam alapos, így a kisebb leveles tésztát sikerült beszereznem, ezért nekem csak almás rudak lettek a végén. Bár ettől még nagyon finom volt, tényleg csak ajánlani tudom!

Hozzávalók

50 dkg leveles tészta (bolti tökéletes)

4 nagy alma

2 dkg vaj

1-2 evőkanál (barna)cukor (gyümölcstől is függ)

fél citrom leve

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér

1 tojás

Az almákat hámozzuk meg és kockázzuk fel. A vajat tegyük egy meleg serpenyőbe, majd tegyük bele az almát. 

Facsarjuk rá a citrom levét, szórjuk rá a gyömbért, a fahéjat és a cukrot, majd közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett kezdjük el főzni. A recept szerint addig kell főzni, amíg teljesen puha nem lesz, de én nem szeretem a pempős dolgokat, ezért előbb késznek nyilvánítottam. 

A leveles tésztát jól belisztezett felületre terítsük ki és vágjuk fel 8 egyforma részre.Verjük fel a tojást és kenjük le vele a tészták szélét.

Várjuk meg, amíg a töltelék kihűl, majd tegyünk mindegyik tészta széléhez (ne középre) egy kis kupac almát. 

Fogjuk meg a tészta töltelék nélküli végét és hajtsuk rá az almára, majd nyomkodjuk le a tészta szélét jó alaposan, hogy a két tésztalap biztosan összeragadjon. (Ezt sajnos elfelejtettem lefotózni.)

A kész csomagokat tegyük át egy sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük le a tetejét a maradék tojással, majd villával bökjük meg a tészták tetejét. 

200 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig süssük. Tejszínhabbal vagy vanília fagylalttal is tálalhatjuk.

(Hidegen is jó volt, de szerintem melegen igazán finom.)

Áfonyaszósz

Az utóbbi időben hétvégente többször is belefutottam a TV Paprikán Az én kis kertem című műsorba, amiben Annabel Langbein főz, Új-Zélandon, kertes "házikójában", olyan panorámával, hogy az embernek rögtön kedve támad repülőjegyet foglalni (Ákos, ez a Te magas labdád). 

Minden adásban egy teljes menüsort főz meg a vendégeinek, de mindig készít valami kis apróságot is, amit aztán nem lehet a weboldalán megtalálni. Ez az áfonyaszósz is ilyen, a TV műsorban benne volt, de a weben már nem találtam meg. Természetesen, mikor a műsort nézem, sosem jegyzetelek, így előfordulhat, hogy nem pont úgy készítettem el, ahogyan ő csinálta.

Hozzávalók

25 dkg áfonya
fél citrom leve
1 teáskanál liszt
1 evőkanál cukor (de persze ez ízlés és gyümölcs függvénye is)

Az áfonyákat mossuk meg majd kicsit összenyomkodva tegyük bele egy lábosba. Nem kell félbevágni őket, egyszerűen csak vegyünk egy marékkal a kezünkbe, nyomjuk össze, majd mehet is a lábosba. Facsarjuk rá a citrom levét.

Közepes lángon kezdjük el főzni. Közben kevergessük, nehogy leégjen az alja. Nagyon hamar levet fog ereszteni, kb. 5 perc után már így néz ki:

Kóstoljuk meg, és ha szükséges adjuk hozzá a cukrot is. Keverjük el benne, majd szórjuk rá a lisztet. Keverjük ki csomómentesre és már készen is vagyunk. Kb. 10 perc alatt készül el.

Tapasztalat: a fakanál olyan lila lett tőle, mint a fotón.

Mi túrós palacsintával ettünk, de szerintem sajttortákhoz is finom lehet.

Gyümölcsleves, meggyből

Múlt héten Ákos méltán híres gyümölcslevesét kanalazhattam vacsorára. Elmondása szerint a recept természetesen pofon egyszerű: gyümölcs, víz, fűszer, habarás és készen is vagyok, el sem tudom rontani. (Szeretem, mikor ezt mondják nekem.)

Eredetileg Ákossal szerettem volna ezt a posztot megíratni, mert biztosra akartam menni, de kerek-perec megtagadta az újabb részvételt kis blogom életében, így kénytelen voltam életem első meggylevesét megcsinálni. A recept amúgy Ákos és anyukám (aki ugyan úgy csinálja) konyhájából való.

Hozzávalók

0,5 kg meggy (magozatlanul volt ennyi)

2 liter víz

1 rúd fahéj

1 kicsi csipet só

6 szem szegfűszeg

2 citromkarika

cukor

1 csapott evőkanál liszt (az én evőkanalam nem túl nagy)

2 dl főzőtejszín

Már látom magam előtt Ákost, amint a liszt mennyiségéhez érve háborog, hogy csak teáskanál, nem evőkanál, de jelentem, nálam teáskanálnyi liszt után nem történt semmi a sűrűséget illetően.

A meggyet tegyük egy nagyobb lábosba. Ha van kedvünk magozhatunk is, nekem nagyon nem volt, mindenki döntse el maga, hogyan teszi fel főni a gyümölcsöt. Öntsük fel 2 liter vízzel, adjuk hozzá a kis csipet sót (el lehet hagyni, ha valaki idegenkedik tőle, de szerintem minden ételbe kell egy kis só), a fahéjat, a szegfűszeget és cukrot. Ahhoz, hogy mennyi cukor kell a leveshez, első körben kóstoljuk meg a meggyet. Az én meggyem elég édes volt, így nekem nyilván kevesebb cukorral kellet számolnom. Mivel se Ákostól se Anyutól nem kaptam a cukorra vonatkozólag pontos információt, így óvatos duhaj módjára adagoltam. Az elején csak két kanállal adtam a leveshez, majd elkezdtem főzni.

A citrom karikákat én csak a habarást követően adtam a leveshez, mert anyukám azt mondta, hogy ha sokat ázik benne, akkor a citrom fehér részétől kesernyés lesz a leves (Ákos ezt nem is mondtad!).  

Amíg a leves felforr, addig a tejszínben keverjük el csomómentesre a lisztet.

Amikor forr a leves, a meggyek elkezdenek feljönni a felszínre, és megrepednek, a víz pedig elkezd rózsaszínné válni. Pár percig főzzük (3-4 perc), majd adjuk hozzá a habarást. Ehhez először merjünk át egy keveset a vízből a habarásba (hő kiegyenlítése), majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Mehet bele a citromkarika is. Várjuk meg míg újra felforr, és kóstoljuk meg.

Nekem ez volt az a pont, mikor kétségbe estem: az egésznek se íze, se színe nem volt, így az első gondolatom az volt, hogy lehúzom a klotyón. Aztán átgondoltam, hogy egy kísérletet még megér a dolog, inkább nem adom fel. Adtam hozzá még vagy két kanál cukrot és mivel bepipultam, hogy ilyen ízetlen lett, egy nagy kanál tejföl is került bele (a tejfölt először kikevertem csomómentesre, adtam hozzá egy kanállal a leves levéből, azzal is kikevertem, és visszaöntöttem az egészet a levesbe).

Forraltam még pár percet és újra megkóstoltam. Ekkor már sokkal finomabb volt: a citrom is engedett addigra levet, ízt, és a meggy is. Levettem a tűzről és hagytam, hogy kihűljön. A citrom karikákat úgy egy óra múlva kivettem a levesből (kezdett kesernyés lenni tőle).

Hűlés közben többször is kóstolgattam és azt kellett tapasztalnom, hogy még állásában is ízesedik az egész. Vagyis ne essünk kétségbe, és várjuk ki, hogy mi lesz belőle! Egy napig hagyhatjuk állni az egészet a hűtőben, hogy az ízek jól összeérjenek. Jó hűsölést mindenkinek!