Derelye, barátfüle

Múlt hétvégén Zsófi jött hozzánk vendégségbe. Az eredeti terv az volt, hogy együtt csinálunk túrós és lekváros derelyét ebédre, ehhez pedig a lekvárt Zsófi fogja hozni. Zsófinak végül sikerült úgy elkésnie, hogy pont akkor toppant be, mikor közöltem, hogy kész az ebéd (életem első, többfogásos ebédje, amit egyedül csináltam). Lekvár hiányában végül csak túrós derelyét készítettem, de a lekvárnak az ebéd közepén mégis főszerep jutott: az üveg benne volt egy zacskóban, a zacskó fülébe beleakadt a macska lába, aki úgy megijedt ettől, hogy végighúzta a zacskót a lakáson, az üveg eltörött, a lekvárból pedig jutott a parkettára, bútorokra, falra, de még a szúnyoghálóra is. 

E kis szösszenet után jöjjön a recept! Derelye tésztából elég sokfélét találni a neten. Két alap recept van: krumplis és nem krumplis. A mi családunkban krumplis derelyét készítenek generációk óta, így én is ilyet akartam csinálni, ezért felhívtam anyukámat, aki azt mondta, hogy legyen benne krumpli, de ne tegyek bele sokat, mert akkor ragacsos lesz a tészta. Ez kicsit ellent mondott kb. az összes receptnek, mert mindenhol 1 kg krumplit írtak, minimális liszttel. Én most is inkább anyura hallgattam. 

Hozzávalók

30 dkg krumpli

1 tojás

só

2-3 dkg vaj vagy margarin

25 dkg liszt

zsemlemorzsa

olaj

A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel és sós vízben (1 teáskanál) főzzük meg. Amikor már puha, szűrjük le és törjük össze. Tegyük félre, mert meg kell várni, amíg kihűl teljesen.

Készítsük egy tálba a többi hozzávalót, majd adjuk hozzá a kihűlt krumplit. Gyúrjuk addig, amíg szép sima tésztát nem kapunk. Kicsit pihentessük a tésztát. Annyi idő elég, amíg elkészítjük a tölteléket (ha túrósat csinálunk - citrom, cukor, tejföl, tojássárga, mazsola mehet bele) és pirítunk zsemlemorzsát úgy, ahogy a túrógombócnál.

Vágjuk két részre a tésztát. Lisztezett felületen nyújtsuk ki szögletes alakúra és tegyük rá a tölteléket. A tészta tetején hagyjunk egy szélesebb sávot, mert majd ezt kell ráhajtanunk a töltelékre.

Hajtsuk rá a tésztát a töltelékre, majd a kupacok között a tenyerünk élével jól nyomjuk le a tésztát, majd a ráhajtott tészta szélét is jól nyomjuk hozzá a kinyújtott tésztalaphoz. (A méretezésnél vegyük figyelembe azt, hogy a tészta a forró vízben meg fog duzzadni. Az én derelyéim elég gigásziak lettek.)

Fogjuk a derelyevágót és vágjuk ki a derelyéket.

Tudni akarom, hogy mit csinálsz!

A kész tésztákat tegyük egy belisztezett tálcára. Fontos, hogy a tészták széle jól le legyen zárva, ezért ezt mindig ellenőrizzük, és javítsuk, ha kell!

Egy magas falú lábosban forraljunk fel vizet. Amikor a víz felforrt tegyünk bele 10 db derelyét. Várjuk meg, amíg újra felforr a víz és innentől számított kb. 3-5 percig főzzük még. Érdemes egyet megkóstolni, mielőtt késznek nyilvánítjuk.

A kész derelyéket szedjük ki a vízből és tegyük át a zsemlemorzsába. Forgassuk át, majd főzzük ki a következő adagot. A fenti mennyiségből nekem 30 db derelyém lett, de elég nagyok voltak : )

Rizsfelfújt

Jelentem, sikerült! Végre elkészült egy étel, ami ehető lett, így posztot is tudok írni belőle. Persze a siker nem volt teljes, ugyanis a formából csak így sikerült kiszednem a sütit:

Akinek van ötlete, hogy ez már megint miért történt így, az ne habozzon, írjon! (Ákos, mielőtt lecsapnád a labdát: a fotó a vaku miatt lett ilyen, azt tudom.)

A receptet újra Horváth Ilonától vettem.

Hozzávalók

12 dkg rizs
0,5 liter tej
1 dl víz
2 egész tojás
10 dkg cukor
1 kávéskanál liszt
2 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
(vanília)
5 dkg mazsola

Első körben a rizst kell megfőzni. Ehhez elegyítsük a vizet és a tejet, keverjük el benne a cukor felét és a citrom héját, majd öntsük rá a rizsre. A recept szerint csak fel kell forralni a tejet és rögtön le is kell zárni a tűzhelyet, majd félre tenni és megvárni, amíg a rizs felszívja az összes folyadékot. Először én is így próbálkoztam, de 10 perc után sem láttam semmi változást, ezért más receptekre hagyatkozva inkább elkezdtem főzni a rizst, takarékon, fedő alatt, úgy mint mikor köretnek készítem (Rizs készítése)

Így is vagy jó fél óra volt, ha nem több, mire felszívta az összes folyadékot. A legvégén, mikor már csak kevés folyadék volt rajta, lekapcsoltam alatta a tűzhelyet, nehogy leégjen. 

Amíg a rizs főtt szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját elkevertem a vajjal és hozzáadtam a cukor maradékát is. Hogy ezt tényleg így kellett e tenni, azt nem tudom, mert a receptben elfelejtkeztek a cukor maradékáról, így önkényesen döntöttem róla. A tojásfehérjékhez adtam egy csipet sót, majd betettem a hűtőbe. Csak közvetlenül az összeállítás előtt vertem habbá. Mivel csak egy hétköznapi gasztroblogger vagyok, vanília helyett csak aromát szoktam használni a sütikhez, így most is így tettem. A tojásfehérjéhez adtam hozzá a vanília aromát, de csak akkor, mikor már kemény habbá vertem (kb. 10 mp-el a vége előtt adtam hozzá).

Amikor a rizs kihűlt, hozzáadtam a tojássárgás masszát, a kávéskanál lisztet, majd belekevertem a tojáshabot is. Eddig nagyon pöpec volt minden, a nyers tészta íze is finom volt, így nem aggódtam.

Egy kuglófformát jó vastagon kivajaztam, megszórtam zsemlemorzsával és beleöntöttem a tésztát, majd 180 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Még a fenti látványkor is bizakodó voltam, gondoltam szépen kicsúszik majd a formából a tészta, pöpec fotókat fogok lőni a napsütésben, de aztán megtörtént a már fent említett dolog; darabokban hullott ki a tészta a formából. Végül sikerült annyit összeszednem, amiből kijött egy valamire való fotó, a többit meg darabosan ettem meg.

Tálaláskor használhatunk csokiöntetet, baracklekvárt vagy akár málnaszörpöt is. Nekem egyik sem volt itthon, így én eperlekvárral ettem.

Eperlekvár, befőzés

Már télen eldöntöttem, hogy idén először én is főzök be lekvárt. Az első erre alkalmas gyümölcs ugye az eper, ráadásul ezt nagyon szeretem is, így eperlekvárt készítettem. Gyerekkori emlékeimben úgy él a lekvárfőzés, mint egy órákig tartó kínzás, 40 fokban. A nagyi konyhájában ipari mennyiségű barack rotyog egy traktorkerék méretű fazékban, melynek keveréséhez emlékeim szerint egy, a derekamig érő fakanálra volt szükség. A főzéshez szolgáló hőt a sparhelt szolgáltatta. Télen biztos hangulatos lett volna, de 35 fokban kicsit sem volt az.

Persze most is anyukámhoz fordultam, aki szerencsére közölte, hogy semmi pánik, ez nagyon egyszerű, vegyek jamfixet, kövessem az utasításokat és pikk pakk készen leszek (persze ennyire nem volt egyszerű, többször hívtam a kérdéseimmel, de elkészült a remekmű).

Hozzávalók

Eper (3,5 kg)

Kristálycukor (én kicsit kevesebb, mint 1 kg-ot tettem bele)

Jamfix: ez egy jó találmány, van benne tartósítószer és sűrítő anyag is. A hátulján szerepel, hogy hány kiló gyümölcshöz mennyi jamfix kell, illetve mennyi cukor.

Ez összesen 6 kg eper, de nem használtam fel mindet.

Előkészület: a befőttes üvegeket alaposan mossuk el. Tegyük őket egy tepsibe, és öntsük alá forró vizet. Így az üvegek átmelegszenek és nem fognak elpattanni, amikor belemerjük a lekvárt.  

Főzés előtt az epret ki kell csumázni (a zöld kupakját kivenni), és kiszedni belőle az esetleges rohadt szemeket. A jó epreket alaposan mossuk meg. Ez azért fontos, mert ha koszos marad, akkor megromlik a lekvár. A mosáshoz a legjobb az, ha kisebb adagokban egy szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt a csapnál jól átmossuk. Fontos az is, hogy jól lecsöpögtessük és csak utána tegyük a lábosba. Én először egy másik lábosra állítottam a szűrőt, majd az epreket papírtörlőre borítottam és megvártam, hogy a maradék vizet felszívja a papír (konyharuhát azért nem tanácsolom, mert nem jön ki belőle az eper leve). Amúgy a papírt szerintem ki is lehet hagyni (én csak szó szerint követtem az anyai utasításokat), de ha használunk, akkor figyeljünk rá, hogy ne maradjanak az epreken  papírdarabok.

Ezt követően az eprek mehetnek egy nagy fazékba. Én darabos lekvárt akartam készíteni, ezért az összes epret egészben tettem a lábosban (egy részéből lé lett, a másik része meg fél- vagy egész darabokban maradt). Aki nem akarja, hogy darabos maradjon, az vágja félbe az epreket, mert így teljesen szétfő, vagy a végén a forró lekvárt turmixolja át (én ezt nem vállalnám be, mert az én botmixerem fröcsköl, a lekvár meg ugye forró, és megégetni nem akarnám magam.).

A fazekat ne pakoljuk tele, mert jön még hozzá a cukor, az eper pedig levet fog ereszteni. Plusz kevergetnünk is kell, szóval szükség lesz a helyre.

A jamfixet és a cukrot szórjuk rá az eperre, és magas lángon (én végig maxon főztem) kezdjük el főzni. Folyamatosan kevergessük, hogy ne égjen le! A jamfixből és a cukorból szerintem a leíráshoz képest használjunk kevesebbet: a jamfix jól sűrít, a cukrot pedig inkább a végén pótoljuk, ha már megkóstoltuk a végeredményt. Pl. az én eprem nagyon édes volt már magában is, így kevesebb cukor is elegendő volt hozzá.

(Jamfixből én 2,5 csomagot adtam 3,5 kg eperhez.)

A jamfix leírása szerint fel kell forralni az egész cuccot, majd három percig rotyogtatni, és mehet is az üvegekbe. 

Amikor letelt a három perc, akkor az egész még mindig folyós állagú (ez normális, mire kihűl be fog sűrűsödni). Ahhoz hogy lássuk, hidegen milyen állagú lesz a lekvár, egy keveset vegyünk ki egy tálba, és várjuk meg amíg kihűl (tegyük hűtőbe vagy fagyasztóba pár percre). Ha hidegen is folyik, akkor még szórjunk bele egy keveset a jamfixből.

Fogjunk egy merőkanalat és töltsük meg az üvegeket, majd szorosan zárjuk le a tetejüket. A jamfix leírása szerint fejre kell fordítani a teli üvegeket és készen is vagyunk. Mivel én vidéki gyerek vagyok, mást csináltam: nálunk a dunsztolás a szokás. Ennek a lényege, hogy jól betakargatva, lassan hűlnek ki a lekvárok. Ehhez tettem egy törölközőt egy lavórba, beleállítottam az üvegeket, betakartam őket, rátettem egy tollpaplanra, majd azt is ráhajtogattam. Arra tettem még egy termó takarót és körberaktam a díszpárnákkal.

És izgulok, hogy mi lesz a végeredmény : )

Szalagos fánk

Hétvégén otthon jártam és fánkot ettem. Hetet. Meg egy kicsit. Ugyanis meglepő könnyedséggel sikerült rávennem anyut, hogy süssön nekem fánkot, elvégre farsangi időszak van és ilyenkor azt kell enni. Alapos dokumentálásba kezdtem a konyhában, így még videó is született a dagasztásról.

Volt nagy izgalom is, mivel anyu kikötötte, hogy csak akkor engedi megjelentetni a posztot, ha szalagosra sikerül a fánk. Így toporogva vártam a lábos mellett, hogy lesz-e szalag vagy sem, de szerencsére már az első adagnál akkora szalag lett a fánkon, hogy fotóra kívánkozott. No meg a bendőmbe, sok lekvárral.

Hozzávalók (kb. 30 db)

0,5 kg búzaliszt
0,5 l tej
2,5 dkg élesztő
2 teáskanál cukor
1 teáskanál só
2 tojás sárgája
étolaj a kisütéshez
baracklekvár és porcukor a tálaláshoz

A tejet langyosítsuk meg, majd a feléhez adjuk hozzá a cukrot és kis darabokra törve az élesztőt. Tegyük félre és várjunk addig, amíg az élesztő fel nem jön a pohár tetejére. Ekkor így néz ki:

A többi hozzávalót tegyük egy nagy tálba. A tojásoknak csak a sárgája kell. Ha az élesztő már szépen feljött, adjuk hozzá a liszthez és kezdjük el dagasztani. A maradék tejet fokozatosan adjuk a tésztához, mert előfordulhat, hogy nem lesz szükség mindre.

A recept szerint a fánk tésztájának kicsit hígabbnak kell lennie a nokedli tésztájánál: előnyben azok, akik készítettek már nokedlit (én még soha).

A dagasztás kb. 10-15 percig is eltart. Jöjjön egy videó arról, milyen mozdulatokkal dolgozzunk (a tésztát felfelé kell húzni):

Jó puha, ragacsos tészta legyen a végeredmény, ez a lényeg. Ilyen lett látványra, mikor összeállt.

Ha kész a tészta, takarjuk le és meleg helyen kelesszük a duplájára. Vigyázzunk rá, ne legyen huzatos helyen, bugyoláljuk be akár pokróccal! Amikor megkelt a tészta, öntsük ki a deszkára. Akkor jó, ha így válik el az edénytől:

A deszkán már ne gyúrjuk újra a tésztát, csak a sodrófával egyengessük el jó egy ujjnyi magasra. Fogjuk a szaggatót, és szaggassuk ki a fánkokat.

Jöhet egy újabb pihentetés, kb. fél órán keresztül a deszkán.

Nagypapám is izgul, mi lesz ebből.

Egy kisebb, magas falú lábosban tegyük fel az olajat melegedni. A fánk kisütéséhez sok olajra van szükség, mivel a tészta nem érheti el a lábos alját! A fánkoknak mindig úszniuk kell sütés közben, így kb. 3 cm magasan kell az olajat a lábosba öntenünk. Olyan lábost válasszunk, amihez van fedőnk, mert a fánkok első felét mindig fedő alatt kell sütni. A lábos azért legyen kicsi, mert így nem kell a 3 cm olaj eléréséhez 1 liter olajat ellocsolnunk. Amit még tudnunk kell: sütés közben megnőnek a fánkok,ezért ne zsúfoljuk tele a lábost. (Az olajat használat után szűrjük le, egyáltalán nem lesz koszos, az alján lesz egy kis liszt, de ezt leszámítva alkalmas lesz újrafelhasználásra.)

Ha már forró az olaj, tegyük bele a fánkokat.

Akkor elég meleg az olaj, ha a fánk körül levegőbuborékok jönnek fel. Először csak egyet tegyünk bele, hogy lássuk tényleg átmelegedett-e az olaj. Ha igen, mehet bele a  többi is. Fedő alatt süssük. Ne csámborogjunk el a tűzhelytől kb. 1,5 perc alatt meg is sül, és már fordíthatjuk is.

A második oldalt már nem kell fedő alatt sütni. Ha szép barnára sült, szedjük ki és szórjuk meg porcukorral. A lángot folyamatosan állítgassuk, hol magasabbra, hol alacsonyabbra, attól függően, mikor mennyire sül.

Szalag szalag hátán.

A fánkot baracklekvárral és porcukorral tálaljuk.
És egy kis falusi idill, nővérkémnek.