Túrós batyu

Már régóta terveztem, hogy felrakom a blogra a túrós batyu receptjét, de aztán valahogy mindig kimaradt. Egészen eddig, mert a hétvégén ráeszméltem, hogy van egy mindjárt lejáró túróm és egy gyomrom, ami nagyon is megenne a 35 fokos melegben egy kis kelt tésztát. Első körben nyúltam is a nagy mű (Horváth Ilona) után a polcra, de annyira bonyolult és időigényes volt a tészta receptje (két típusú tészta összegyúrásából készül), hogy neki se fogtam. Szerencsére, a kockás füzetembe fel volt vésve egy másik batyu recept is (sima kelt tészta), úgyhogy megmenekültem.

(Ha valaki gyorsan szeretne túrós batyut enni, akkor fogjon egy csomag bolti leveles tésztát, és abból készítse el.)

Hozzávalók

50 dkg liszt
3 dl langyos tej
1 nagy csipet só
2 evőkanál cukor
7,5 dkg vaj
1 egész tojás
2 dkg élesztő

1 tojás a lekenéshez

A tejet langyosítsuk meg, szórjuk bele a cukrot, majd kis darabokban morzsoljuk rá az élesztőt. Tegyük félre és várjuk a hatást (pár perc lesz csak).

Ilyen, mikor felfutott.

A többi hozzávalót mérjük ki és öntsük egy nagy tálba. A képviselőfánkhoz pár hete vettem sertészsírt, amiből még mindig van, így én újabban azt használom a tésztákhoz zsiradéknak. Aki nem idegenkedik ettől, az használja bátran.

A száraz alapanyagokhoz -micsoda szakszavak :) adjuk hozzá az élesztős tejet és jól gyúrjuk meg a tésztát. A kelt tészták akkor jók, ha szép alaposan ki vannak dolgozva. Ez azt jelenti, hogy még az után is bőven gyúrni kell, hogy összeállt a tészta (én addig szoktam gyúrni, amíg el nem fáradok).

A kész tésztát takarjuk le, és várjuk meg, amíg a duplájára kel (ilyen melegben 45 perc is elég volt hozzá).
Amíg ez megtörténik, állítsuk össze a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez

50 dkg túró
1 evőkanál tejföl

1 tojás sárgája
1 tojás fehérje

egy marék rumba áztatott mazsola (ha szeretjük)

fél citrom leve (esetleg reszelt héja)
1 csomag vaníliás cukor

cukor, ízlés szerint

A cukor mennyiségéhez annyi megjegyzést fűznék, hogy minden egyes recept 2 evőkanál cukrot ír ennyi túróhoz, de szerintem ez nagyon kevés, így nincs semmi íze a kész batyunak (de persze előfordulhat az is, hogy én szeretem túl édesen). Így cukorügyileg mindenkinek azt javaslom, hogy saját maga döntse el, mennyit használ hozzá.


A mazsolákat áztassuk be a rumba. A túrót törjük össze, adjuk hozzá a tojás sárgákat és a többi hozzávalót, majd alaposan dolgozzuk el. Adjuk hozzá a mazsolákat is (a leve nem kell). A tojások fehérjét verjük kemény habbá, majd határozott, de gyors mozdulatokkal keverjük bele a túróba. Ha a túró túl savas (nagyon leves az állaga), akkor adjunk hozzá két kanál búzadarát is, mivel az felszívja a fölösleges nedvességet, így a tésztánk nem ázik el.

Na, ehhez a túróhoz kellett búzadara.

Ha megkelt a tészta szedjük ketté, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki (kb. 3 mm vékonyra).

A tésztát kockázzuk fel (kb. 10x10 cm-es darabokra). 

Minden darab közepére tegyünk egy kanál tölteléket, majd az alábbiak szerint formázzuk meg: a négy csücsköt középen fogjuk össze és csavarjuk meg.

Sütőpapíros tepsire pakoljuk őket és további 20 percig pihentessük. Egy felvert tojással kenjük le a tetejüket, majd 180 fokos sütőben 15 percig süssük.

Sajtos stangli

Tudom, tudom, megint egy kelt tészta, de ez van, rá vagyok kattanva a sütésre. Ezek a stanglik annyira jók, hogy két hete ezt reggelizem. A recept természetesen Limara pékségéből való, köszönet neki újra: http://limarapeksege.blogspot.com/2010/08/mini-sajtos-bagettek.html

Hozzávalók

50 dkg liszt (BL 80)
1,5 teáskanál só
2 evőkanál burgonyapehely (elhagyható)
0,5 dl olaj
1,5 dl tej
1,5 dl víz
csipet cukor
2 dkg élesztő
reszelt sajt a tetejére

A BL 80-as liszt más néven kenyérliszt beszerezhető a szupermarketekben, de vettem már a házunkhoz közeli boltban is (1 kg olyan 200-230 Ft között van). A poszt megjelenése óta többször készítettem hagyományos, BL 50-es lisztből is, és teljesen jó volt.

Kiegészítésnek annyit, hogy én ennél valamivel több sót tettem, mert az én ízlésemnek így sótlan volt. Mivel a burgonyapehelyre az volt írva, hogy elhagyható, nem töltöttem időt azzal, hogy beszerezzem, inkább elhagytam :)

A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze. A végén egy lágy, de nem ragadós tésztának kell összeállnia. Az élesztőt külön nem kellett felfuttatni. Én csak annyit csináltam, hogy a tejet és a vizet meglangyosítottam, hozzáöntöttem a liszthez, abba szórtam a cukrot és morzsoltam bele az élesztőt. Kb. 2 perc után elkezdtem összegyúrni a tésztát.

Ha összeállt, takarjuk le konyharuhával és várjuk meg, amíg a duplájára kel (kb. 1 óra). Borítsuk ki a tésztát, osszuk el tíz egyforma részre (ennyi stanglink lesz a végén), majd formázzunk belőlük gombócokat.

Azért csak öt gombócom van, mert itt éppen fél adagot készítettem. 

Takarjuk le és hagyjuk újabb 10 percig pihenni. Erre azért van szükség, mert így könnyebben tudjuk utáni nyújtani a tésztát.

Fogjuk az egyik gombócot és lisztezett felületen nyújtsuk ki szép vékonyra. Én formátlan tojás alakúra szoktam nyújtani (jó hosszúkás legyen), mikor hogy sikerül. A lényeg, hogy mikor félbe hajtjuk, a tészta szélessége kb. 6 cm legyen.

Tekerjük fel az egyik végétől és tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire.

Újabb duplájára kelesztés következik (kb. 40 perc). Ezt követően permetezzük le a tetejét vízzel (ha nincs permetezőnk kenjük le vízzel) és szórjunk rá reszelt sajtot.

A stanglikat gőzös sütőben kell sütni. A gőz úgy tudjuk elérni, hogy egy fém edénybe avgy tepsibe vizet öntünk és betesszük a sütő aljába, majd előmelegítjük 200 fokra. A sütési ideje 20 perc. Frissen kisülve finom ropogósak, később megpuhulnak. Több napig is eltarthatóak: én zacskóba teszem, vagy konyharuhával letakarom őket, de nem szorosan, hogy levegő azért érje őket.

És ilyen a belseje: