Tejszínes-tárkonyos csirke tésztával

Az utóbbi időben teljesen rákattantam az egyik ételkiszállító tejszínes jérceragulevesére. Hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy megpróbálok itthon is készíteni ilyen levest, be is szereztem hozzá a tárkonyt, de aztán csak nem akaródzott nekiállnom. Levest csinálni nehéz. Legalább is nekem. Szóval a tárkony csak állt a szekrényben, egészen eddig. Végül módosítottam a terven, és tésztás recepthez használtam fel. De nemsokára kipróbálom a levest is. 

Hozzávalók

1 csontozott csirkemell apróra kockázva
fél fej vöröshagyma apróra vágva
kukorica
3.4 dl főzőtejszín
só
bors
olaj
morzsolt tárkony


A vöröshagymát pirítsuk meg közepes lángon az olajon,

majd szórjuk rá a húst.

Vegyük fel a lángot magasra és forgassuk át a húst, amíg kifehéredik. Ekkor vegyük le takarékra a lángot, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt főzzük a húst olyan negyed óráig. Amikor a hús átfőtt vegyük le a fedőt, és adjuk hozzá a tejszínt. Kicsi vizet is adhatunk hozzá, kb. annyit amivel a tejszínes dobozt ki tudjuk mosni.

Szórjunk bele egy kevés tárkonyt (elég intenzív íze van, így ne essünk túlzásokba) és adjunk hozzá kukoricát ízlés szerint. Én kb. 3 evőkanállal dobtam bele.

Főzzük össze egy pár perc alatt és már készen is vagyunk.
Köretnek főzzünk hozzá tésztát.

Túrós csusza házi tésztából, sütőben sütve

Már régóta terveztem, hogy kipróbálom milyen a túrós tészta, ha sütőben sül. Kicsit csavartam is még rajta, mert a tésztát is mi csináltuk hozzá. A végeredmény finom volt, de rá kellett jönnöm, hogy nekem az a finom a túrós tésztában, ha a túró és a tejföl hidegen kerül a meleg tésztára. Nekem a hideg-meleg kombinációtól lesz igazán finom.

Hozzávalók

20 dkg liszt
2 tojás
egy teáskanál só
25 dkg túró
szalonna
tejföl

A lisztet, a sót és a tojást tegyük egy tálba és gyúrjuk addig, amíg szép, sima tésztát nem kapunk belőle. Ha nagyon nem akarna összeállni, akkor adjunk hozzá egy kevés vizet is. Ez megint csak izommunka a javából, de tényleg megéri, mert a házi tészta sokkal finomabb, mint a bolti. Ha valakinek még sincs kedve, ideje bajlódni vele, akkor használjon bolti tésztát. Ebben az esetben a tésztát előre meg kell főzni. Házi tészta esetében erre nincsen szükség.

A meggyúrt tésztát mi be szoktuk tenni fél órára a hűtőbe pihenni (fóliába csomagolva), de ezt a lépést ki is lehet hagyni. 

A tésztát szép vékonyra kell kinyújtani. Ehhez szedjük két vagy három darabba és sodrófával vagy tésztanyújtó géppel nyújtsuk ki, olyan vékonyra, amennyire csak tudjuk. Ehhez én tésztanyújtó gépet szoktam használni, amivel gyorsan abszolválható ez a feladat.

Ez a mi kis tésztanyújtó gépünk.

Ez pedig a végeredmény.

A kinyújtott tésztát hagyjuk fél órán át pihenni. Amíg pihen, addig kockázzuk fel a szalonnát és takarék lángon süssük ki a zsírját. Nem kell teljesen készre sütni, mert a sütőben sütve is veszít még a zsírtartalmából, így kb. akkor kapcsoljuk le alatta a lángot, amikor már üvegesre sült, de még nem pirult meg teljesen.

Ha ezzel megvagyunk, kezdjük el összeállítani egy kivajazott jénaiban a csuszát. A tésztát tépkedjük szét kisebb darabokra. Nem kell egyformának lenni, csak ahogy esik, úgy puffan alapon csináljuk. Ne legyen nagyon apró sem. Tegyünk egy réteget a jénai aljába belőle. 

Szórjunk rá túrót (kevesebbet, mint amit én tettem), locsoljunk rá egy kevés tejfölt, majd szórjunk rá egy keveset a szalonnából is. Jöhet rá egy újabb adag tészta. Folytassuk a rétegezést addig, amíg minden hozzávaló elfogy. 

A tetejére mindig tészta kerüljön. Ezt kenjük meg tejföllel és szórjunk rá szalonnát is. 

190 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig süssük.

Hogyan készítsünk tarhonyát?

Nem szeretem a tarhonyát. Önös blogérdekektől vezérelve mégis kénytelen voltam életemben először készíteni. Történt ugyanis, hogy kitűztünk egy nézettségi célt Norbival az év végére. Egész jól haladunk, de Norbi a héten erős célzásokat tett arra, hogy ki kell tenni a blogra a tarhonyát is, mert arra rengetegen keresnek a Google-ban. (Norbi mindenféle Google figyelő oldalt ismer.) Kérdezgette szeretem-e, mondtam, hogy nem, és persze felvetettem azt is, hogy mit fogok kezdeni vele: megfőzöm és kidobom? Mire Norbi rögtön rávágta a megoldást: tegyek rá sok tejfölt, úgy jó lesz. Ez a mondat végül telibe talált, így hazafelé vettem 0,5 kg tarhonyát (kisebb kiszerelés nem volt). Szerencsére itthon kiderült, hogy Zoli tk. megeszi a tarhonyát, én meg majd megfogadom Norbi tanácsát és rengeteg tejföl rakok rá, mert a tejföllel minden finom.

Első lépésként feltúrtam a netet és utána jártam, hogyan is kell tarhonyát készíteni. Tudom, röhejes, hogy más blogokat néztem meg ahhoz, hogy cikket írjak az én blogomra arról, hogyan is kell tarhonyát csinálni, de máshogy ez nem ment. Végül kiderült, hogy úgy kell csinálni, mint a rizst. Azt meg ugye már tudok csinálni (itt a bizonyíték: http://katasztrofa-konyha.blogspot.hu/2011/11/hogyan-keszitsunk-rizst.html ) így egész felbátorodtam.

Hozzávalók (kb. 2 főre)

15 dkg tarhonya

olaj

víz

só

bors

Először is mérjük ki a tarhonyát. Én a rizsfőzős bögrénkbe tettem a feléig tarhonyát (ez volt 15 dkg). Az egészet beleöntöttem egy lábosba és kb. két teáskanálnyi olajat öntöttem rá.

Kezdjük el keverni a tarhonyát (itt még nem gyújtottam alá). A lényeg az, hogy az olaj az összes szemet bevonja, de ne álljon a lábos alján. Ehhez tényleg nagyon kevés olaj kell csak. 

Tényleg ilyen szép fényes lett az olajtól. Látványos, ahogyan felveszi az olajat.

Szórjunk rá sót és borsot is. Én a sóval még mindig bajban vagyok, pedig megfogadtam Zoli tanácsát, ami így hangzott: "-Többet tegyél annál, mint amit elégnek gondolsz!" Hát köszi! (Amúgy így sem lett elég.)

Mérjük ki a vizet a bögrébe. Sok recept 2-2,5-szer annyi vizet írt, mint amennyi a tarhonya volt. Én nem voltam bátor, és csak dupláztam, vagyis a fél bögre tarhonyához egy bögre vizet számoltam, amit előre felforraltam.

Most tettem csak a tűzre a lábost és elkezdtem pirítani a tarhonyát. Olyan 7-es fokozaton csináltam (9 nálam a maximum). Kevergettem, picit vártam, majd megint kevergettem. Így telt el több perc is, mire szépen elkezdett barnulni. Zoli fel is világosított, hogy ettől lesz vegyesen világos-közép-és sötétbarna a tarhonya. 

Amikor már szép színes volt a tészta (fenti kép), ráöntöttem a vizet, és kis lángon (3-as), fedő alatt kb. 15 percig főztem (ennyit írt a zacskó).

Ekkor még elég vizesnek tűnt az egész, de kb. újabb 15 percig fedő alatt állt, és szépen felszívta a maradék vizet is. Őszintén szólva el nem tudom képzelni, hogy 2,5-szeres vizet hogyan szívott volna fel.

Végül én is megkóstoltam, és meg kell mondjam, egész jó lett! Pedig tejfölt sem tettem rá :)

Darás tészta (grízes tészta)

Vallanom kell, de előre szólok, hogy nagy égés lesz: én egészen máig azt hittem, hogy ezt az ételt darázs tésztának hívják :D Gyerekkoromból így rémlett, ezért így is kerestem rá a receptre. Erre mi történik: a Google jelzi, hogy nem túl pontos ez a keresés így. Ez van. Már megint hülye voltam.

Hozzávalók (kb. 3 nagy adag lesz belőle)


25 dkg széles metélt tészta
10 dkg búzadara (szerintem ennél többet is lehet használni, akár a dupláját is, mert elég kevés lett a tésztán, de azért finom volt. Természetesen ekkor duplázzuk az olaj és a víz mennyiségét is.)
3 evőkanál olaj
1 csipet só
1 dl forró víz

A tésztát főzzük ki sós, olajos vízben.
A búzadarát keverjük el az olajjal.

Lassú tűzön, kevergetés mellett pirítsuk barnára. A fotón annyira nem látszik a darán történt változás, de főzés közben észrevehető az, amikor elkezd barnulni.

Közben forraljuk fel a vizet és öntsük rá a barna darára. Nekem eszembe nem jutott volna, de szerencsére a neten több receptnél is írták, hogy a víz hozzáadásakor nagy gőz fog keletkezni. És tényleg: ne hajoljunk fölé és a kezünkre is figyeljünk, nehogy a fölcsapó gőz megégesse a bőrünket! Célszerű akár konyharuhát is borítani a karunkra.

Dobjuk rá a csipet sót is és zárjuk el a tüzet. Fedő alatt várjunk pár percet, amíg a dara megszívja magát a vízzel.

Most már csak annyi dolgunk van, hogy a tésztát és a darát összekeverjük.
A darás tésztát porcukorral, esetleg lekvárral tálaljuk.

Csípős (tonhalas) tészta

Korábban sosem szerettem a csípős ízt, de újabban próbálkozom vele. Én ezt az öregedésnek tudom be: így jártam a túrós tésztával is: régen porcukorral ettem, most már csak szalonnával megy le. Norka barátnőm szerint ne legyek szigorú magamhoz, ez nem az öregedés miatt van, hanem egyszerűen csak változik, finomodik az ízlésem.

A recept Zolitól származik. 

Hozzávalók 1 főre

spagetti tészta
4 gerezd fokhagyma
1-2 csípős paprika (ki mennyire szereti csípősen)
1 tonhal konzerv
olivaolaj
citromlé
só

Tegyünk fel sós vizet a tészta kifőzéséhez.

Pucoljuk meg a fokhagymákat és vágjuk apróra. A paprikát szinté vágjuk apróra. A serpenyőbe tegyünk olívaolajat, két csipet sót és szórjuk rá a fokhagymát és a paprikát.

Alacsony lángon pirítsuk össze. Ha szeretnénk tonhalat is tenni hozzá, akkor pár perc után azt is tegyük bele a serpenyőbe. Mielőtt hozzáadjuk, öntsük le a tonhalról a levet. Továbbra is alacsony lángon süssük.

Ha felforrt a tésztafőző víz, tegyük bele a tésztát. Ha tonhalat is tettünk a fokhagymához, akkor adjunk 3-4 kanál tésztafőző vizet a tonhalhoz. Akkor merjük át, amikor a tészta már 5 perce a vízben fő (a keményítő kifő belőle).

Ha tonhal nélkül készítjük, akkor erre nincs szükség.

Ha a tészta megfőtt, keverjük össze a szósszal.

Resztelt sajttal tálaljuk.

Bolognai

Zoli nagyon jó bolognait tud csinálni, szerintem ez a legjobb étel a repertoárjából. Ennyi dicséret legyen is elég, jöjjön a lényeg.

Hozzávalók

60 dkg darált marhahús (comb vagy lapocka)

1,5 fej vöröshagyma

2 konzerv paradicsom

1 közepes sárgarépa

1 zeller harmada kb.

2,5 dl jó minőségű, száraz vörösbor

3-5 gerezd fokhagyma

2 csipet cukor (ha nagyon savanyú lenne a paradicsom)

só, bors

oregánó, bazsalikom

reszelt sajt a tetejére

Pucoljuk meg a hagymákat és vágjuk fel. Nem kell nagyon apróra vágni, mivel jó három órát fog rotyogni, ennyi idő alatt pedig úgy is szétfő. Öntsünk rá olíva olajat, szórjunk rá két csipet sót, borsot.

Lassú tűzön (3-as fokozat kb.) pároljuk. 

A répát és a zellert pucoljunk meg és kis lyukú reszelőn reszeljük le. Amikor a hagyma már összeesett, átpuhult adjuk hozzá a reszelt répát és zellert, majd pároljuk tovább. Mehet bele az apróra vágott fokhagyma is.

Amikor a répa elkezd veszíteni a színéből adjuk hozzá a darált húst.

Vegyük kicsit feljebb a fokozatot és rotyogtassuk tovább. Amikor kifehéredik a hús üntsük fel a vörösborral. A vörösbornál figyeljünk a minőségre. Az alapszabály az, hogy ételbe csak olyan minőségű bort öntsünk, amit pohárból is meginnánk! Alacsony fokozaton rotyogtassuk kb. fél órát, majd adjuk hozzá a paradicsomkonzerveket. Ne paradicsomsűrítményt, hanem rendes paradicsom konzervet vegyünk. Mi egyszer próbáltuk az előre befűszerezettet, de nagyon nem volt jó, fura mellékíze lett tőle a bolognainak, így ezt nem javaslom.

A paradicsommal együtt adjuk hozzá a két csipet cukrot is (ha savanyú a paradicsom) a bolognai alaphoz.

Ez után fedő alatt kb. két órát takarékon főzzük tovább. A bolognait a végén ízesítsük az oregánóval és a bazsalikommal.

A tésztát aldente-re főzzük. Ez azt jelenti, hogy akkor szűrjük le a tésztát, mikor még nem teljesen főtt meg. Icipici hiányzik még hozzá, hogy teljesen puha legyen. Ez most nem a legjobb megfogalmazás, de a lényeg, hogy a bolognai szósz levét is beszívja a tészta, így ha teljesen megfőzzük és úgy issza be a paradicsomos levet, akkor az nem lesz finom. Vagyis a lényeg, hogy a bolognai szósztól puhuljon át teljesen a tészta.

Tálaláskor reszelt parmezánnal szórjuk meg (mondjuk mi trappistával szoktuk, de ezt mégsem ajánlhatom).