Panna cotta

Az utóbbi időben semmit sem főzök, vagy amit főzök, az biztosan nem sikerül. Nincs jó szériám. Múlt héten sikerült az előfőzött tésztát is túlfőznöm. No comment. Zoli már csak nevet rajtam, én meg nyígok, hogy de így már megint nem lesz új poszt a blogra.

Szerencsére most hétvégén Zoli kitalálta, hogy csinál panna cottát. Király, gondoltam, ő megcsinálja, ő nem rontja el, mi megesszük én meg kirakom a blogra. Ehhez képest vasárnap délután ötkor még nyoma sem volt a desszertnek, Zoli meg elment otthonról, rám bízva a panna cotta elkészítését. Persze hozzátette, hogy ne aggódjak, minden mehet bele egy lábosba, felforralom, belerakom a zselatint és jó napot.

Mivel tényleg egyszerűnek tűnt (az is volt), gondoltam megpróbálom. Persze rögtön fenn akadtam azon, hogy mennyi zselatintól lesz tutira megfelelő az állaga, majd miután válaszra leltem, jött a következő pont: mégis hogyan fogom én ezt kifordítani a pohárból?? Lelki szemeim előtt már ott lebegett a következő szörnyű posztfotó a széteső panna cotta-ról.

A net szerint mielőtt a krém a pohárba kerül, meleg/hideg (mindkét verziót olvastam) vízbe kell állítani a poharakat, majd mikor ki akarjuk fordítani belőle a desszertet, akkor meg meleg vízbe. Megint kiakadtam: hogyan tegyek egy hűtő-hideg poharat meleg vízbe, a nélkül hogy elpattanna? Ezt nem találtam járható útnak, így végül úgy döntöttem, hogy megfordítom a történetet. A gyümölcsöt teszem a pohár aljába, arra megy a krém és kanalazunk, nem borítunk.

Amúgy később találtam több ötletet is a kiborítós verzióra. Az egyik, a kimosott joghurtos pohár volt, a másikat pedig anno még egy vendégségben láttam évekkel ezelőtt. Sima 2 dl fehér eldobható műanyag pohár. Ezeknek aztán tutira nem árt a meleg víz, ha meg mégsem engednék el a krémünket, akkor fogunk egy ollót és szétnyírjuk a formát.

Hozzávalók (2 nagy adagnak felel meg)

2 dl maga zsírtartalmú tej (a tejnek azért kell maga zsírtartalmúnak lennie, hogy a két réteg (tejszín-tej) ne váljon külön. Legalább is ezt olvastam, és el is hittem)

2 dl habtejszín

1 teáskanál vanília kivonat

35 g cukor

2-3 db lapzselatin

Gyümölcsöntet

150 gramm gyümölcs (én epret használtam)

ízlés szerint cukor

Első körben készítsük el az epret. Ehhez megmostam a gyümölcsöt, felvágtam apróra és közepes lángon addig főztem, amíg kevés levet engedett. Ekkor kóstolás alapján két kanál cukrot is adtam hozzá, majd az egészet leturmixoltam. A poharak aljába egyenlően elosztottam a gyümölcsöt és félretettem hűlni.

Jöhetett maga a panna cotta.

A történet tényleg nagyon egyszerű. A tejet, a tejszínt a cukrot és a vaníliát tegyük egy lábosba, és kevergetés közben melegítsük fel. Nem kell felforralni (mondjuk én akkor kaptam le, mikor az első forrásra utaló buborékok megjelentek) a lényeg, hogy jó meleg legyen a folyadék. Ha ez megvan, le is kapcsolhatjuk a tűzhelyet.

A még forró folyadékhoz adjuk hozzá egyesével a lapzselatinokat. Tegyük bele az elsőt és kevergessük addig, amíg fel nem oldódik. Majd jöhet a második és az én esetemben volt egy harmadik is, csak hogy biztosra menjek. (Amúgy utólagos véleményem alapján 2-2,5 is elég lett volna.)

Ha már mind a három zselatin benne van, akkor is kevergessük még pár percig, hogy biztosan feloldódjanak a lapok.

A lapzselatin csak a hideg hatására fogja összerántani a folyadékot, így ne ijedjünk meg, a krém állaga teljesen folyós lesz az után is, hogy a lapok feloldódtak. 10 percre tegyük félre hűlni, majd vegyük elő a poharakat, és öntsük rá óvatosan az eperre a folyadékot. Használjunk merőkanalat, mert ha csak simán a lábosból öntjük ki, akkor előfordulhat, hogy a nagy lendületben felkavarjuk az eperszószt és egy vegyes trutyi lesz a végeredmény.

Tálalás előtt fél napra tegyük a hűtőbe.

Epres tiramisu

Nálam itt a tavasz, így itt az eperszezon :) Na jó, az eper még tavalyról van, akkor valamiért nem fogyott el, így egy kis dobozban a fagyasztóba is került belőle. Hogy ez milyen jó döntés volt! Amikor most kiolvasztottam, félő volt, hogy az egész tiramisuból nem lesz semmi, mert ahogy megcsapott az eperillat, el is kezdtem falni őket. Nyammm....alig várom már az idei eperszezont!

A neten keringő receptekhez képest én igen leegyszerűsített változatot készítettem. Se felvert tojáshab, se tojássárga nem került bele. Ennek köszönhetően az adag is kisebb lett, (két kiadós pohár) de az tömény eperíz volt!

Hozzávalók

babapiskóta
kávé
20 dkg eper
25 dkg mascarpone
porcukor
étcsokoládé

Az elkészítést sem bonyolítottam túl. Az epret leturmixoltam, majd hozzákevertem a mascarponet. Jól keverjük el, majd adjunk hozzá porcukrot. Pontos mennyiséget nem írnék, függ a gyümölcs édességétől és persze a saját édesszájúságunktól is. Én ilyenkor mindig kanalanként adom hozzá a cukrot. Jól elkeverem, megkóstolom, majd ha szükséges, akkor adok hozzá még cukrot.

Az összeállításhoz főzzünk le kávét két személyre (kb.), az étcsokit pedig olvasszuk fel.

Kezdődhet a rétegezés, pont úgy, mint a tiramisunál. Áztassuk be a babapiskótát, majd tegyük az edénybe. Öntsük le a krémmel, majd locsoljuk meg az olvasztott csokoládéval.

Addig folytassuk a rétegezést, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejét is locsoljuk meg csokoládéval.
Fogyasztás előtt fél napra tegyük be a hűtőbe.

Rizsfelfújt II.

A blogon szerepel már egy rizsfelfújt recept, Horváth Ilona tollából. Aki olvasta, talán emlékszik, hogy szétesett az egész. Ízre ugyan finom volt, de az állaga valahogy nem volt az igazi. 

Mivel reggel konstatáltam, hogy két liter ma lejáró tej van a hűtőben, ezért gyorsan ki kellett találnom valamit, amibe fel tudtam használni legalább az egyik litert. Innen jött az ötlet, hogy újra megpróbálom a rizsfelfújtat, de ezúttal egy másik recept alapján (forrás: http://www.nosalty.hu/recept/rizskoch-citromhejjal )

Mindent a leírtak szerint csináltam, csak az alábbi két dolgot változtattam meg: 

1. tejtúltengés miatt a víz helyett is tejet használtam

2. tettem bele vaníliás cukrot is 

A recept tényleg nagyon jó, ajánlom mindenkinek.

Két verzióban sütöttem meg. Kipróbáltam muffin sütőben is, de sajnos nekem beleragadt a muffinpapírba, bár tény, hogy nagyon helyesek a rózsaszín papírban. 

A tészta másik felét sütőpapíros tepsiben sütöttem, ott nem volt gond a végén a papírral.

Egy szó mint száz, nekem ez a recept jobban bejött, mint a korábbi. 

Derelye, barátfüle

Múlt hétvégén Zsófi jött hozzánk vendégségbe. Az eredeti terv az volt, hogy együtt csinálunk túrós és lekváros derelyét ebédre, ehhez pedig a lekvárt Zsófi fogja hozni. Zsófinak végül sikerült úgy elkésnie, hogy pont akkor toppant be, mikor közöltem, hogy kész az ebéd (életem első, többfogásos ebédje, amit egyedül csináltam). Lekvár hiányában végül csak túrós derelyét készítettem, de a lekvárnak az ebéd közepén mégis főszerep jutott: az üveg benne volt egy zacskóban, a zacskó fülébe beleakadt a macska lába, aki úgy megijedt ettől, hogy végighúzta a zacskót a lakáson, az üveg eltörött, a lekvárból pedig jutott a parkettára, bútorokra, falra, de még a szúnyoghálóra is. 

E kis szösszenet után jöjjön a recept! Derelye tésztából elég sokfélét találni a neten. Két alap recept van: krumplis és nem krumplis. A mi családunkban krumplis derelyét készítenek generációk óta, így én is ilyet akartam csinálni, ezért felhívtam anyukámat, aki azt mondta, hogy legyen benne krumpli, de ne tegyek bele sokat, mert akkor ragacsos lesz a tészta. Ez kicsit ellent mondott kb. az összes receptnek, mert mindenhol 1 kg krumplit írtak, minimális liszttel. Én most is inkább anyura hallgattam. 

Hozzávalók

30 dkg krumpli

1 tojás

só

2-3 dkg vaj vagy margarin

25 dkg liszt

zsemlemorzsa

olaj

A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel és sós vízben (1 teáskanál) főzzük meg. Amikor már puha, szűrjük le és törjük össze. Tegyük félre, mert meg kell várni, amíg kihűl teljesen.

Készítsük egy tálba a többi hozzávalót, majd adjuk hozzá a kihűlt krumplit. Gyúrjuk addig, amíg szép sima tésztát nem kapunk. Kicsit pihentessük a tésztát. Annyi idő elég, amíg elkészítjük a tölteléket (ha túrósat csinálunk - citrom, cukor, tejföl, tojássárga, mazsola mehet bele) és pirítunk zsemlemorzsát úgy, ahogy a túrógombócnál.

Vágjuk két részre a tésztát. Lisztezett felületen nyújtsuk ki szögletes alakúra és tegyük rá a tölteléket. A tészta tetején hagyjunk egy szélesebb sávot, mert majd ezt kell ráhajtanunk a töltelékre.

Hajtsuk rá a tésztát a töltelékre, majd a kupacok között a tenyerünk élével jól nyomjuk le a tésztát, majd a ráhajtott tészta szélét is jól nyomjuk hozzá a kinyújtott tésztalaphoz. (A méretezésnél vegyük figyelembe azt, hogy a tészta a forró vízben meg fog duzzadni. Az én derelyéim elég gigásziak lettek.)

Fogjuk a derelyevágót és vágjuk ki a derelyéket.

Tudni akarom, hogy mit csinálsz!

A kész tésztákat tegyük egy belisztezett tálcára. Fontos, hogy a tészták széle jól le legyen zárva, ezért ezt mindig ellenőrizzük, és javítsuk, ha kell!

Egy magas falú lábosban forraljunk fel vizet. Amikor a víz felforrt tegyünk bele 10 db derelyét. Várjuk meg, amíg újra felforr a víz és innentől számított kb. 3-5 percig főzzük még. Érdemes egyet megkóstolni, mielőtt késznek nyilvánítjuk.

A kész derelyéket szedjük ki a vízből és tegyük át a zsemlemorzsába. Forgassuk át, majd főzzük ki a következő adagot. A fenti mennyiségből nekem 30 db derelyém lett, de elég nagyok voltak : )

Csokoládés baracktorta

Az én drága nővérkém már jó pár hete átküldte nekem az alábbi sütemény receptjét, fotókkal együtt, hogy kitehessem a blogra. Szívem szerint még (mindig) nem ez a recept következett volna, de Zsófi, aki épp Mexikóban tesz semmit, képes volt onnan e-mail-ben reklamálni, hogy nem találja a receptjét. Mivel pár nap múlva hazajön, és én szeretnék ajándékot kapni, így átmegyünk süteményes blogba. 

Jöjjön egy újabb tortarecept, aminek eredményéből egyébként én nem kaptam. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Zsófi minden receptem alá odaírja, hogy ő ebből miért nem kapott?

A recept forrása valamilyen receptes mintakártya, az a fajta, amivel postán szokták bombázni a népet (bár én régen kaptam ilyet).

Hozzávalók
(26 cm-es tortaformához)

A tésztához

20 dkg vaj
15 dkg barna cukor
1 csomag vaníliás cukor
4 tojás
1 csipet só
30 dkg rétesliszt
5 dkg keserű kakaópor
1,5 kávéskanál sütőpor
2,5 dl tej

A krémhez

3 evőkanál baracklekvár
3 dl tejszín
1 csomag habfixáló por
1 kávéskanál vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
2-3 barack a díszítéshez

Zsófi annyi megjegyzést fűzött a krémhez, hogy szerinte kicsit többet is elbírt volna a tészta.

Első lépésként a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük (tapasztalataim szerint ez nem két perc alatt történik meg, így ne essünk kétségbe).  Zsófinál ez jelentette a habosat, a lényeg, hogy szép, csomómentes legyen, és hogy keverjük, amíg csak bírjuk. 

Adjuk hozzá a sót és a tojásokat, és dolgozzuk el szép egyenletesre az egészet.

Most szórjuk bele az összes egyéb hozzávalót (a lisztet, kakaóport szitálhatjuk is) és ezzel is keverjük ki csomómentesre.

Vajazzuk ki a tortaformát, öntsük bele a tésztát és hideg sütőben, a legalsó rácson 180 fokon kb. 1 óráig süssük. Ha mindent jól csináltunk, akkor egy ilyet fogunk kapni a végén.

A tésztát vágjuk ketté. Az alsó szeletet kenjük meg a lekvárral.

A tejszínt félig verjük fel, ekkor adjuk hozzá a habfixálót és a cukrokat és verjük kemény habbá. Emlékeim szerint életem első tejszínhabverése igencsak kudarcba fulladt, vagy inkább a WC-be. Hiába volt hűtőben 12 órán át (ez nagyon fontos), egyáltalán nem sikerült belőle habot vernem. Végül másnap újra próbálkoztam, egy másik típussal, amivel már sikerrel jártam. (Ez csak egy kis intermezzo volt, hogy saját élmény is legyen a posztban.)

A hab felét kenjük a két tortaszelet közé, a másik felét pedig a torta tetejére simítsuk. Kb. 4 órára tegyük hűtőbe. Felszolgálás előtt díszítsük a tetejét barackszeletekkel.

Ez a kép nagyon vicces az egérrel a háttérben.

Miért is nem kaptam ebből a tortából??

Narancsos brownie vanília fagylalttal

A sertésszűzön kívül van még egy dolog, amire Zoli rákattant, ez pedig a brownie. Most van a harmadik, egymást követő hétvége, amikor szombat este browniet süt. Ez azt jelenti, hogy megsüti szombaton a sütit ami szerdán fogy el, majd két nap brownie szünet és kezdődik az egész elölről. Egy baj van, hogy a vanília fagyink időközben elfogyott. (A recept forrása)

Hozzávalók

15 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé (65-70%-os)

16 dkg vaj

20 dkg cukor (a recept 33 dkg-ot ír, de úgy szerintünk túl édes)

fél rúd vanília (vagy egy teáskanál vanília kivonat, vagy egy csomag vaníliás cukor)

12 dkg liszt

3 tojás

1 narancs leve és reszelt héja

(Az eredeti recept ír még kakaóport is, de mi ezt ki szoktuk hagyni.)

A csokoládét és a vajat kockázzuk fel, majd vízgőz fölött addig olvasszuk, amíg szép, homogén krém lesz belőle. (A vízgőz fölötti olvasztás annyit jelent, hogy egy lábosba teszünk 4 cm magasságig vizet, a lábosra ráhelyezünk egy másik edényt úgy, hogy az alsó lábosból a gőz ne tudjon kiszökni, vagyis teljesen befedje, mint egy fedő. A felső edénybe tesszük azt, amit olvasztani szeretnénk. Közepes lángon tartsuk melegen a vizet.)

Amikor már felolvadt a csoki, reszeljük bele a narancs héját és csavarjuk bele a narancs levét. A kész masszát tegyük kicsit félre hűlni. Nem kell visszadermednie keményre, az a lényeg, hogy amikor hozzáadjuk a tojásokhoz már ne legyen forró.









Az egész tojásokat tegyük egy másik tálba és kezdjük el habosítani.

Adjuk hozzá a cukrot és a vaníliát (vanilin cukrot/kivonatot) és addig verjük, amíg ilyen szép világossárga nem lesz.

Szórjuk bele a lisztet is és keverjük ki csomómentesre. Utolsó lépésként adjuk hozzá a csokoládés masszát és ezzel is keverjük el alaposan.

Ennyi volt a tészta összeállítása, tehetjük is egy kis méretű (24x18), sütőpapírral kibélelt tepsibe.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig kell sütni. Ne nyitogassuk a sütőajtót! 20 perc után nézzük meg. Akkor jó, ha a közepébe szúrt fogpiszkálón nyers tészta marad, de körben már kérges a tészta.

Nekünk nem szokott folyni a közepe, csak olyan finoman lágy marad. Másnap, harmadnap is fogyasztható, én 20 mp-ig mikróban át szoktam melegíteni. 

Melegen, fagyival az igazi :)

Rétes, házi tésztából

Ez A poszt! Igen, rétest csináltunk anyuval múlt hétvégén! Ez pedig nagy szó a mi családunkban. Anno nagyi minden hónapban csinált nekünk rétest. Közös program volt, együtt nyújtottuk, töltöttük, ettünk. Nagyi halála óta nem sikerült rétest csinálnunk (neki se nagyon mertünk állni). Én mindig meg voltam győződve arról, hogy ha valaki elém tesz egy kész rétestésztát, azt én bizony segítség nélkül kinyújtom. Csak sajnos nem volt senki, aki elém rakta volna azt a tésztát. 

Hétvégén aztán anyu kitalálta, hogy próbálkozzunk meg a rétessel. Úgy álltunk neki a dolognak, hogy ha nem sikerül a tésztát megcsinálnunk, akkor maximum módosítunk, káposztás és túrós palacsinta lesz az ebéd. 

Végül szerencsére rétes lett.

Hozzávalók

50 dkg liszt (mi sima búzalisztet használtunk, nem réteslisztet)
1 egész tojás
1 evőkanál ételecet
1 csapott teáskanál só
2 evőkanál libazsír
3,5 dl víz

Kell még
1,5 nagy pohár tejföl
2 tojás
olaj
4-5 csomag túró (az ízesítéséhez cukor, citrom, mazsola)

Az összes hozzávalót tegyük egy edénybe és kezdjünk neki a negyed órás gyúrásnak.

Kicsit olyan, mint egy mosolygós arc :)

Szépen ki kell dolgozni, felfelé húzva a tésztát. A végén puha, ragacsos tésztát kell kapnunk. A rétes tésztához nehéz meghatározni, hogy mennyi víz kell, mert ez függ a liszt minőségétől is. Mi most mérővel lemértük, pont 3,5 dl-et vett fel a liszt.

A végén a tésztát borítsuk ki a deszkára.

Most jön az egyik sarkalatos pont! A tésztát vegyük ketté. Lisztezett felületen két olyan bucit kell formáznunk, amik teljesen simák. Ez azért fontos, hogy nyújtáskor ne szakadjon el a tészta. Ehhez van egy technika, amit anno nagyi mindig tanított nekünk, majd mivel bénák voltunk, kinevetett minket és pikk-pakk megcsinálta. Én úgy emlékeztem, hogy nem voltam túl jó ebben, de most kiderült, hogy nagyon is megy ez nekem :) Sajnos videót nem tudtunk csinálni róla, így megpróbálom leírni, hogyan kell csinálni.

A tészta legyen a lisztezett deszkán, a két oldalára helyezzük rá a kezünket.

A jobb kezünkkel, az ujjainkkal toljuk előre a tésztát, enyhe nyomást gyakorolva rá. Közben a bal kezünkkel tartsunk ellen. A végén emeljük fel a kezünket és helyezzük újra a tészta elejére. A jobb kezünkkel ezt a mozdulatot kell folyamatosan végezni. Előre tolni a tésztát, aztán vissza az elejére és újra. Minél gyorsabban (legközelebb csinálok videót). Addig kell ismételnünk, amíg szép sima nem lesz a tészta. 

Anyu a formázás közben elmesélte, hogy mikor nagyi gyerek volt, akkor neki ezt az anyukája úgy tanította meg, hogy mögötte állt, a kezét rátette az övére, és úgy mutatta neki, hogyan kell csinálni. Ha rosszul csinálta, akkor az anyukája a kezére vert. Velünk nagyi kesztyűs kézzel bánt, de ez is célravezető volt, úgy tűnik :)

Szóval, a végén ezt kaptuk:

 

Takarjuk le konyharuhával és hagyjuk egy órán át pihenni.

Amíg a tészta pihen, készítsük el a tölteléket. Ízesítsük a túrót úgy, mintha palacsintához készítenénk. Cukor, vaníliás cukor, citrom leve, reszelt héja, mazsola. Tegyük bele két tojás sárgáját is. A fehérjét tegyük egy külön edénybe, mert erre még szükségünk lesz.

A fehérjét kezdjük el felverni. Nem kell kemény habbá verni, elég ha közepes állagú lesz. Adjunk hozzá 1,5 doboz nagy tejfölt és 1,5 kanál olajat és keverjük el. Ezzel kell majd meglocsolni a tésztát, ettől nem lesz száraz a végén a rétes.

A tészta a pihentetés után így néz ki:

Indulhat a nyújtás. Ehhez egy nagy asztalt húzzunk ki a szoba közepére úgy, hogy körbe tudjuk járni. Terítsük le egy nagy abrosszal, olyannal, ami nem baj, ha koszos lesz.

Fogjuk az egyik bucit és kezdjük el egy kicsit a kézfejünkön nyújtani (úgy- ahogy a pizzatésztát szokták a filmekben). A saját súlya húzni fogja, nem lesz vele sok dolgunk.

Tegyük le az asztal közepére és kenjük meg olajjal. A tészta nyújtásakor mindig a kézfejünket használjuk, amit alaposan lisztezzünk be (és vegyük le a gyűrűket). Mindig a tészta közepétől induljunk, és onnan húzzuk felfelé és kifelé a tésztát. Ha nem akarna nyúlni (visszaugrik a tészta), akkor várjunk még egy kicsit, pihentessük tovább a tésztát.

 Legyünk bátrak! Ne rángassuk, de határozott mozdulatokkal húzzuk meg.

Egyre nagyobb lesz.

Húzzuk teljesen az asztal széléig.

És a végeredmény! Ha beborítottuk az asztalt, akkor a felesleges tésztát körben vágjuk le késsel.
Ha nyújtás közben kilyukadna a tészta, ne essünk kétségbe, folytassuk a dolgot, húzzuk ott, ahol még sok tészta van.

Locsoljuk meg olajjal a tésztát. Kb. 2-3 evőkanállal kell rálocsolni csíkokban. Szórjuk rá a túrót is, majd a tejfölös-tojásos masszával is locsoljuk meg jó alaposan. 

Ha minden rajta van, kezdjük el feltekerni. Ehhez a tészta szélét lökjük rá a tésztára, majd emeljük fel az abroszt és gurítsuk meg a tésztát. 

Húzzuk előre az abroszt, majd lökjük meg vele újra a tésztát. Vigyázzunk, hogy az asztal másik végén ne essen le az egész :) 

Fogjunk egy kizsírozott gáztepsit, vágjuk a tepsi szélességének megfelelőre a rétest és lisztezett kézzel helyezzük át a tésztát. A tetejét is kenjük meg a tejföllel.

Ismételjük meg az egészet a másik bucival is, sőt, a levágott maradék tésztát is formázzuk buciba (ezt további egy óráig pihentetni kell).

Ha megtelt egy tepsi, kezdhetjük is sütni, 30-40 percig. Először magas lángon, majd alacsonyan.

Ilyen szép piros a teteje, amikor elkészült!

Csokoládétorta

Ettől a recepttől már az elején tartottam és részben be is igazolódtak a félelmeim. A TV műsorban szerepelt a bűvös mondat: ezt nem lehet elrontani. Nah persze! A "hiba" egyébként annyi lett, hogy nekem kicsit tömör volt a tészta, míg az eredeti fotó alapján láthatóan levegősebbnek kellett volna lenni, de egyébként így is finom volt. Mondhatom, hogy tömör gyönyör.

Az elkészítéskor rontotta az esélyeimet, hogy a mennyiségek csészében voltak megadva. A weboldalon szerepelt egy link, amin szerepeltek az átváltások, de a link sajnos nem mutatott sehova (később Ákos elővarázsolta nekem), így a net segítségével próbáltam meg átváltani a mennyiségeket. Ez nem is olyan egyszerű, mint gondoltam, mert létezik amerikai, brit, ausztrál csésze is. Végül kiválasztottam egy nekem tetszőt és azzal dolgoztam, de ide inkább az oldalon szereplő átváltást írom (lehet nálam ezzel volt a gond).

(A recept forrása: http://www.annabel-langbein.com/recipes/the-ultimate-chocolate-cake/279/ )

 

 

Hozzávalók

 

(Biztonság kedvéért megadom az átváltás linkjét, ugyanis híresen gyenge vagyok a mértékegységekből. Valaki, akit Ákosnak hívnak :P, ellenőrizhetné nekem)

 

45 dkg liszt

1 csomag sütőpor

45 dkg cukor (ezt már átszámoltattam Norbival is, mert nem hittem a szememnek, de neki is ez jött ki)

fél teáskanál vanília kivonat

7 dkg kakaópor

2 teáskanál átszitált szódabikarbóna

20 dkg puha vaj

1 pohár tej vagy joghurt

3 nagy tojás

2,5 dl forró kávé

 

Hozzávalók a krémhez

 

5 dl tejszín

50 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

 

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra, majd vajazzunk ki egy 30 cm-es tortaformát.

Namost, nincs más dolgunk mint az összes fenti hozzávalót beleönteni egy nagy edénybe és addig keverni, amíg szépen összeáll. Esküszöm, hogy ezen kívül semmit sem kell vele csinálni, ezért is állították a műsorban azt, hogy nem lehet elrontani.

 

 

Egy órán keresztül süssük, de azért mielőtt késznek nyilvánítjuk szúrjunk bele egy tűt vagy kést a közepébe, hogy a közepe is átsült e.

 

Amíg sül a tészta készítsük el a krémet a tetejére. Ez is nagyon egyszerű. A tejszínt melegítsük fel. Nem kell felforralni, elég ha csak átmelegszik (én akkor kapcsoltam le, amikor elkezdett köpködni). Zárjuk le a tűzhelyt, és törjük bele a csokoládét a tejszínbe. Várjuk meg, amíg felolvadnak a csokikockák, majd jó alaposan keverjük egyneművé az egészet. Ennyi volt az egész.

 

Megjegyzés: én a süteményből és a krémből is csak fél adagot készítettem. A tészta így is kiadós volt, mert nagyon tömény, egynél több szeletet senki sem evett belőle. A krém feléből is még rengeteg maradt, így ha egyszer a teljes adagot fogom megsütni, akkor is csak fél adag krémet fogok hozzá készíteni.

 

Szerintem melegen igazán finom ez a sütemény, így tálaláskor mi nem csak a krémet melegítettük, hanem a tésztát is.

Díszítésnek használjunk piros gyümölcsöket, málnát, epret, mert az sokkal jobban mutat, mint az én áfonyám.

Hová vitted azt a sütit????