Tejszínes barackleves

Nem ez életem fotója :)

Itt a nyár, így elkezdődött a gyümölcsleves szezon. A tavalyi meggyleves recept után szerettem volna egy kicsit más típusú gyümölcsleves receptet is kirakni - mert ugye kellenek az új posztok :)  

A gyümölcslevesek tk. ugyan azon az elven készülnek mindig. Ez most annyiban más kicsit, hogy a gyümölcs egy részét leturmixoltam.

A recept eredetije itt található: http://www.nosalty.hu/recept/tejszines-oszibarackleves - persze kicsit módosítottam rajta. 

Hozzávalók - 4 főre

75 dkg barack

1 liter víz

1 csipet só

1 csomag vaníliás cukor

4-5 evőkanál cukor (függ a gyümölcs édességétől is)

5-6 db szegfűszeg

1 rúd fahéj

1-2 citromkarika

2 dl főzőtejszín

1 csapott evőkanál liszt

Két barack kivételével pucoljuk meg és kockázzuk fel a barackokat. A vizet öntsük egy lábosba, tegyük bele a barackokat, a sót,  a szegfűszeget, a fahéjat, a citromkarikákat és a cukrot. A cukornak én első körben csak a felét adtam hozzá a leveshez, a többit csak a legvégén, szükség szerint, folyamatos kóstolgatás mellett tettem bele.

Tipp! A szegfűszeget érdemes teatojásba rakni és úgy tenni a lábosba, mivel turmixolás előtt így könnyen ki tudjuk halászni. (Erre akkor jöttem rá, mikor már nekiálltam turmixolni.)

Szóval, tegyük fel a lábost és főzzük meg a gyümölcsöt. Nem kell péppé főzni. Én forrás után kb. 5 percet hagytam még közepes lángon főni. Ez idő alatt pucoljuk meg a maradék két barackot és azokat is kockázzuk fel.

Vegyük le a tűzhelyről a lábost, szedjük ki belőle a fahéjat, a szegfűszeget és a citromkarikákat és kezdjük el leturmixolni a gyümölcsöt. Amikor ezzel megvagyunk, szórjuk vissza a kihalászott fűszereket a lábosba és tegyük vissza a tűzre. Adjuk hozzá a maradék két felkockázott barackot is. 

A tejszínt öntsük ki egy edénybe és alaposan keverjük el benne a lisztet. A leves levéből merjünk át egy merőkanállal a tejszínhez, jól elegyítsük el, majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Forraljuk fel újra, és le is zárhatjuk alatta a gázt. 

Én ilyenkor le szoktam fedni a levest és hagyom, hogy az ízek még összeérjenek. Kb. fél óra múlva megkóstolom és (ha kell), adok hozzá még cukrot, esetleg citromot, vagy sót, mikor mi hiányzik belőle. Nekem az a tapasztalatom, hogy állásában egyre intenzívebb lesz az íze, ezért óvatosan ízesítsük! Inkább kóstolgassunk fél óránként!

Mivel én csak hidegen szeretem a gyümölcsleveseket, fogyasztás előtt mindig fél napra hűtőbe teszem. 

Panna cotta

Az utóbbi időben semmit sem főzök, vagy amit főzök, az biztosan nem sikerül. Nincs jó szériám. Múlt héten sikerült az előfőzött tésztát is túlfőznöm. No comment. Zoli már csak nevet rajtam, én meg nyígok, hogy de így már megint nem lesz új poszt a blogra.

Szerencsére most hétvégén Zoli kitalálta, hogy csinál panna cottát. Király, gondoltam, ő megcsinálja, ő nem rontja el, mi megesszük én meg kirakom a blogra. Ehhez képest vasárnap délután ötkor még nyoma sem volt a desszertnek, Zoli meg elment otthonról, rám bízva a panna cotta elkészítését. Persze hozzátette, hogy ne aggódjak, minden mehet bele egy lábosba, felforralom, belerakom a zselatint és jó napot.

Mivel tényleg egyszerűnek tűnt (az is volt), gondoltam megpróbálom. Persze rögtön fenn akadtam azon, hogy mennyi zselatintól lesz tutira megfelelő az állaga, majd miután válaszra leltem, jött a következő pont: mégis hogyan fogom én ezt kifordítani a pohárból?? Lelki szemeim előtt már ott lebegett a következő szörnyű posztfotó a széteső panna cotta-ról.

A net szerint mielőtt a krém a pohárba kerül, meleg/hideg (mindkét verziót olvastam) vízbe kell állítani a poharakat, majd mikor ki akarjuk fordítani belőle a desszertet, akkor meg meleg vízbe. Megint kiakadtam: hogyan tegyek egy hűtő-hideg poharat meleg vízbe, a nélkül hogy elpattanna? Ezt nem találtam járható útnak, így végül úgy döntöttem, hogy megfordítom a történetet. A gyümölcsöt teszem a pohár aljába, arra megy a krém és kanalazunk, nem borítunk.

Amúgy később találtam több ötletet is a kiborítós verzióra. Az egyik, a kimosott joghurtos pohár volt, a másikat pedig anno még egy vendégségben láttam évekkel ezelőtt. Sima 2 dl fehér eldobható műanyag pohár. Ezeknek aztán tutira nem árt a meleg víz, ha meg mégsem engednék el a krémünket, akkor fogunk egy ollót és szétnyírjuk a formát.

Hozzávalók (2 nagy adagnak felel meg)

2 dl maga zsírtartalmú tej (a tejnek azért kell maga zsírtartalmúnak lennie, hogy a két réteg (tejszín-tej) ne váljon külön. Legalább is ezt olvastam, és el is hittem)

2 dl habtejszín

1 teáskanál vanília kivonat

35 g cukor

2-3 db lapzselatin

Gyümölcsöntet

150 gramm gyümölcs (én epret használtam)

ízlés szerint cukor

Első körben készítsük el az epret. Ehhez megmostam a gyümölcsöt, felvágtam apróra és közepes lángon addig főztem, amíg kevés levet engedett. Ekkor kóstolás alapján két kanál cukrot is adtam hozzá, majd az egészet leturmixoltam. A poharak aljába egyenlően elosztottam a gyümölcsöt és félretettem hűlni.

Jöhetett maga a panna cotta.

A történet tényleg nagyon egyszerű. A tejet, a tejszínt a cukrot és a vaníliát tegyük egy lábosba, és kevergetés közben melegítsük fel. Nem kell felforralni (mondjuk én akkor kaptam le, mikor az első forrásra utaló buborékok megjelentek) a lényeg, hogy jó meleg legyen a folyadék. Ha ez megvan, le is kapcsolhatjuk a tűzhelyet.

A még forró folyadékhoz adjuk hozzá egyesével a lapzselatinokat. Tegyük bele az elsőt és kevergessük addig, amíg fel nem oldódik. Majd jöhet a második és az én esetemben volt egy harmadik is, csak hogy biztosra menjek. (Amúgy utólagos véleményem alapján 2-2,5 is elég lett volna.)

Ha már mind a három zselatin benne van, akkor is kevergessük még pár percig, hogy biztosan feloldódjanak a lapok.

A lapzselatin csak a hideg hatására fogja összerántani a folyadékot, így ne ijedjünk meg, a krém állaga teljesen folyós lesz az után is, hogy a lapok feloldódtak. 10 percre tegyük félre hűlni, majd vegyük elő a poharakat, és öntsük rá óvatosan az eperre a folyadékot. Használjunk merőkanalat, mert ha csak simán a lábosból öntjük ki, akkor előfordulhat, hogy a nagy lendületben felkavarjuk az eperszószt és egy vegyes trutyi lesz a végeredmény.

Tálalás előtt fél napra tegyük a hűtőbe.

Tejszínes-tárkonyos csirke tésztával

Az utóbbi időben teljesen rákattantam az egyik ételkiszállító tejszínes jérceragulevesére. Hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy megpróbálok itthon is készíteni ilyen levest, be is szereztem hozzá a tárkonyt, de aztán csak nem akaródzott nekiállnom. Levest csinálni nehéz. Legalább is nekem. Szóval a tárkony csak állt a szekrényben, egészen eddig. Végül módosítottam a terven, és tésztás recepthez használtam fel. De nemsokára kipróbálom a levest is. 

Hozzávalók

1 csontozott csirkemell apróra kockázva
fél fej vöröshagyma apróra vágva
kukorica
3.4 dl főzőtejszín
só
bors
olaj
morzsolt tárkony


A vöröshagymát pirítsuk meg közepes lángon az olajon,

majd szórjuk rá a húst.

Vegyük fel a lángot magasra és forgassuk át a húst, amíg kifehéredik. Ekkor vegyük le takarékra a lángot, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt főzzük a húst olyan negyed óráig. Amikor a hús átfőtt vegyük le a fedőt, és adjuk hozzá a tejszínt. Kicsi vizet is adhatunk hozzá, kb. annyit amivel a tejszínes dobozt ki tudjuk mosni.

Szórjunk bele egy kevés tárkonyt (elég intenzív íze van, így ne essünk túlzásokba) és adjunk hozzá kukoricát ízlés szerint. Én kb. 3 evőkanállal dobtam bele.

Főzzük össze egy pár perc alatt és már készen is vagyunk.
Köretnek főzzünk hozzá tésztát.

Csokoládés baracktorta

Az én drága nővérkém már jó pár hete átküldte nekem az alábbi sütemény receptjét, fotókkal együtt, hogy kitehessem a blogra. Szívem szerint még (mindig) nem ez a recept következett volna, de Zsófi, aki épp Mexikóban tesz semmit, képes volt onnan e-mail-ben reklamálni, hogy nem találja a receptjét. Mivel pár nap múlva hazajön, és én szeretnék ajándékot kapni, így átmegyünk süteményes blogba. 

Jöjjön egy újabb tortarecept, aminek eredményéből egyébként én nem kaptam. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Zsófi minden receptem alá odaírja, hogy ő ebből miért nem kapott?

A recept forrása valamilyen receptes mintakártya, az a fajta, amivel postán szokták bombázni a népet (bár én régen kaptam ilyet).

Hozzávalók
(26 cm-es tortaformához)

A tésztához

20 dkg vaj
15 dkg barna cukor
1 csomag vaníliás cukor
4 tojás
1 csipet só
30 dkg rétesliszt
5 dkg keserű kakaópor
1,5 kávéskanál sütőpor
2,5 dl tej

A krémhez

3 evőkanál baracklekvár
3 dl tejszín
1 csomag habfixáló por
1 kávéskanál vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
2-3 barack a díszítéshez

Zsófi annyi megjegyzést fűzött a krémhez, hogy szerinte kicsit többet is elbírt volna a tészta.

Első lépésként a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük (tapasztalataim szerint ez nem két perc alatt történik meg, így ne essünk kétségbe).  Zsófinál ez jelentette a habosat, a lényeg, hogy szép, csomómentes legyen, és hogy keverjük, amíg csak bírjuk. 

Adjuk hozzá a sót és a tojásokat, és dolgozzuk el szép egyenletesre az egészet.

Most szórjuk bele az összes egyéb hozzávalót (a lisztet, kakaóport szitálhatjuk is) és ezzel is keverjük ki csomómentesre.

Vajazzuk ki a tortaformát, öntsük bele a tésztát és hideg sütőben, a legalsó rácson 180 fokon kb. 1 óráig süssük. Ha mindent jól csináltunk, akkor egy ilyet fogunk kapni a végén.

A tésztát vágjuk ketté. Az alsó szeletet kenjük meg a lekvárral.

A tejszínt félig verjük fel, ekkor adjuk hozzá a habfixálót és a cukrokat és verjük kemény habbá. Emlékeim szerint életem első tejszínhabverése igencsak kudarcba fulladt, vagy inkább a WC-be. Hiába volt hűtőben 12 órán át (ez nagyon fontos), egyáltalán nem sikerült belőle habot vernem. Végül másnap újra próbálkoztam, egy másik típussal, amivel már sikerrel jártam. (Ez csak egy kis intermezzo volt, hogy saját élmény is legyen a posztban.)

A hab felét kenjük a két tortaszelet közé, a másik felét pedig a torta tetejére simítsuk. Kb. 4 órára tegyük hűtőbe. Felszolgálás előtt díszítsük a tetejét barackszeletekkel.

Ez a kép nagyon vicces az egérrel a háttérben.

Miért is nem kaptam ebből a tortából??

Quiche

Ez a receptötlet most Dóritól jött Chile-ből. Már a második beszélgetésünkön merült fel, hogy ő rendszeresen csinál quiche-t (ejtsd: kis) én meg nem tudtam, hogy miről van szó. Úgyhogy kaptam egy linket, sok-sok képpel, no meg még több linket sok-sok recepttel. Aztán beugrott, hát persze: Monica a quiche-be sütötte bele a kék műkörmét, mikor elmónikázta az anyja partiján a főzést :) (Jóbarátok, 4. évad 3 rész.)

A quiche-be Dóri szerint az a jó, hogy azt teszünk bele, amit csak akarunk. Majd pikk-pakk fel is sorolt párat az ő kedvencei közül:

 - cukkinis-répás

 - póréhagymás-gombás-kukoricás

 - rikottás-spenótos

 - rukkolás-kéksajtos (a Blogger szerint ez így nem jó, a cserére ajánlott szavak: kétkerék-hajtásos)

Aki egyszerre több verziót is szeretne kipróbálni, az készítheti  muffin formában is a quiche-t, így már adott a lehetőség arra, hogy minden muffin más ízű legyen.

 

Mivel Zoli nem nagy fenti-összetevőket-evő, ezért én a cukkinis-baconos verzió mellett döntöttem, és láss csodát: Zoli evett belőle! Persze, volt rajta bacon is, no de akkor sem tagadhatja le, hogy cukkinit evett! 

Dóri már profi quiche tészta gyúró, ezért pontos összetevőket nem tudott nekem mondani, de az alábbi tésztát ajánlotta a figyelmembe:

(A recept forrása: http://starfokker.blogspot.hu/2009/07/cukkinis-quiche_29.html )

Hozzávalók
(28 cm-es formához)


A tésztához

1 tojás
12,5 dkg vaj
25 dkg liszt
1 csapott teáskanál só
kb. 4 cl hideg víz, ha nem állna össze a tészta

A hozzávalókat készítsük elő egy edénybe és kezdjük el gyúrni. A vajat az ilyen tészták esetében nem szabad olvasztani, a lényeg, hogy hidegen dolgozzunk vele. Nekem nagyon nem akart összeállni, ezért adtam hozzá vizet is. Így már sikerrel jártam. 

A kész tésztát celofánba csomagoltam és kb. 2 órára hűtőbe raktam. 

Egy kerek formát kikentem vajjal, majd a hideg tésztát lisztezett felületen próbáltam kör alakúra nyújtani. Több-kevesebb sikerrel jártam, így kibéleltem a tésztával a formát. Megszurkáltam villával jó sok helyen és újra a hűtőbe raktam. A villás szurkálás azért fontos, mert ha nem tesszük, akkor sütés közben megemelkedik a tészta közepe. (Én még sütés előtt közvetlenül is szurkáltam egy kört.)

Amíg újra a hűtőben pihen a tészta, állítsuk össze a tölteléket.

Az utolsó mozzanat, bármilyen tölteléket is használunk, az hogy a végeredményt nyakon kell önteni az alábbi öntettel:

Az öntethez

2 dl tejszín

2 egész tojás

só

bors

szerecsendió

(reszelt sajt)

A tojásokat felverjük, mintha rántottát készítenénk. Öntsük bele a tejszínt, majd fűszerezzük sóval, borssal, reszelt szerecsendióval. Közben kóstolgassuk, egyik fűszerből sem kell túl sok bele. Sajtot én csak éppen hogy tettem bele. Ez lehet bármilyen sajt, de ne essünk túlzásba, nem pizzát készítünk, így nem kell bele őrült sok sajt. Dóri a legtöbbször nem is tesz bele. 

Feltét

Az összes hozzávalót, amit rá szeretnénk tenni, főzzük-készítsük elő. A saját quiche-ünk esetében én baconcsíkokat használtam, amiket egy serpenyőben elősütöttem.

A szeletekre vágott cukkiniket szintén serpenyőben sütöttem elő, egy kevés olíva olajon. Mindkét oldalát sütöttem egy kicsit, hogy színt kapjanak.

Ezen felül én még szeletekre vágott vöröshagymát is tettem bele, amit szintén elősütöttem pár percig. Az egészhez amúgy egy serpenyőt használtam, egymás után sütöttem őket, csak a bacon zsírját nem használtam fel. 

Közben előmelegíthetjük 200 fokra a sütőt. Tegyük be a tésztát, csak úgy üresen, és pár percig (kb. 5 percig) süssük. Más recepteknél hosszabb időt javasoltak, 10-15 percet, de nekem, nagyon hamar látványosan sülni kezdett a tészta, így nem mertem tovább várni. Vegyük ki és szórjuk bele a tölteléket. 

Először a cukkinit raktam, arra jöttek a bacon szeletek, majd a hagyma és végül ráöntöttem a tejszínes öntetet. 

40 percig sütöttem kb. 190 fokon. Ha a széle vagy a teteje nagyon pirulna, akkor alufóliával takarjuk le.


Én nem csináltam hozzá salátát, de azzal tényleg csak jobb lehet!