Rántott sajt

A rántott sajtról mindig egy gyerekkori történet jut eszembe. Anyut mindig azzal nyaggattuk, hogy csináljon nekünk olyan rántott húst, ami csak bunda, belül nincs semmi. Persze anyu mindig elmagyarázta nekünk, hogy kislányaim, olyat NEM lehet csinálni! Na persze! Pechére a rántott sajt nála nagy mumus volt (nem is csinált nem is tudom mióta), többször is emlékszem olyan eredményre, amikor a sajt szó szerint kifolyt, de úgy, hogy belül üres volt az egész, csak a bunda maradt utána. Meg is dicsértük érte tesómmal, hogy na látja, tud Ő ilyet IS csinálni!

Anyu rendszeres kudarcai után én nem is mertem próbálkozni a rántott sajttal. Valahogy mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ezt az ételt nem lehet megcsinálni. Aztán életemben először, egy nyári szünet alkalmával gyönyörű sajtokat sütöttem, amiket meg is örökítettem anyunak fotón. Kis szépséghiba, hogy jóval később nézhette csak meg, mert akkor még nem voltak digitális gépek, de a fotó azóta is megvan, fotóalbumban :)

Az első alkalom óta sokszor próbálkoztam már sajttal, volt hogy kifolyt, volt hogy nem. Hogy mi a titka, én a mai napig nem tudom, csak találgatok, de így tudnám összefoglalni azt, hogy nekem mi vált be:

• a sajt minél keményebb, annál jobb, annál kisebb eséllyel jut ki a bundából (én trappista sajtot használok)
• panírozás után mindig visszateszem a hütőbe, minimum fél órára, hogy jó kemény legyen sütés előtt a sajt
• kb. ujjnyi vastag szeleteket vágok, de vigyázat nekem ropi ujjaim vannak!
• a sajtokat mindig duplán bundázom be: először megforgatom lisztben, aztán a felvert tojásban, majd jöhet a zsemlemorzsa, irány vissza a tojásba és zárásként jöhet még egy réteg zsemlemorzsa
• a panírozás során mindig figyelek arra, hogy a sajt szélét is mindenhol két rétegben borítsa be a panír
• forró olajban, közepes lángon sütöm, és rendszeresen forgatom (ha hamar elkezdene kifolyni, akkor így van esély arra, hogy egyik fele sem lesz nyers, max félig sült :)

Nálam ez vált be, de várom az ötleteket, tapasztalatokat! Ki, hogyan csinálja?

Ui: Amiket még én hallottam:

• sütés előtt fagyasztóba kell tenni fél órára a bepanírozott sajtokat
• panírozás előtt tejbe kell áztatni a sajtot

Hagymalekvár

Zoli pár hete azzal állított haza, hogy egy étteremben előételnek evett májpástétomot hagymalekvárral és hogy csinálni fog nekem is a hétvégére, mert az mennyire jó volt. Közben aztán nekem is eszembe jutott, hogy amikor ősszel Villányban jártunk, akkor (ez itt most a reklám helye) a Bock étteremben már ettünk egyszer ilyet, helyben készült péksüteménnyel, aminek a tésztájába szétzúzott szőlőmagot sütöttek. Aki arra jár, feltétlenül kóstolja meg!

Amikor elkezdtem írni a receptet, Zoli segítségét kértem, hogyan csinálta. Mivel pár hete készítette kb. nem emlékezett pontosan a lépésekre, minden kérdésemre csak bólogatott, meg röhögött. Nekem meg elegem lett, úgyhogy a kezébe nyomtam, hogy a fotók alapján akkor lesz szíves átgondolni és megírni. Meg is tette, íme Zoli első posztja:

Hozzávalók

3 fej lilahagyma

3 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj

1 evőkanál cukor

1 evőkanál méz

2 dl száraz vörösbor

2 evőkanál balzsamecet

1 narancs leve

só, bors

A hagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk.

Adjuk hozzá az olajat, és kezdjük el párolni a hagymát. Adjunk hozzá kevés sót, hogy a hagyma levet engedjen.

Külön lábosban a cukrot karamellizáljuk meg. Ehhez adjunk egy kevés vizet a cukorhoz és lassú lángon kevergessük. Amikor már folyós öntsük fel hirtelen a vörös borral (ezt óvatosan csináljuk, nehogy a forró cukor kicsapjon.)

Miután felöntöttük a vörösborral, csavarjuk bele a narancs felét is. Az elkészült eszenciát adjuk hozzá egyből a hagymához. A vörösbor miatt szép piros színe lesz, továbbá az édes íz is jól illik a hagymához.

Hagyjuk együtt rotyogni addig, míg a hagyma jól fel nem puhul. Ez kb. 40 perc.
Ekkor már majdnem kész vagyunk, jöhet az utóízesítés. Balzsamecet ízlés szerint, ha nem elég édes, jöhet a narancs másik fele. Az elkészült hagymalekvár jó kiegészítője lehet bármely hús ételnek, mi jelen esetben a szintén aznap készült csirkemáj pástétomhoz ettük. Csak javasolni tudjuk, bár eleinte mi is furcsálltuk, hogy lehet hús ételt édes ízzel együtt enni.

Mihez kezdhetünk hat kiló meggyel

Emlékeim szerint kb. tavaly ilyenkor levezényeltem egy meggyszedést. Hathatós földről adott utasításaimnak köszönhetően a fán álló felnőttek tetemes mennyiségű meggyet tudtak szedni. (Aki ott volt, érti miről beszélek :P)

Mindezzel csak arra akartam célozni, hogy kíváló gyümölcsszüret szervező vagyok :P és hogy folytatódik - Mihez kezdjünk? sorozatunk a meggyel.

 

Első körben szánjuk rá rengeteg munkaórát és magozzuk ki a meggyet. Ehhez érdemes mozgosítani minden létező ismerőst.

 

 

Így a hőségriadó kellős közepén érdemes csinálni belőle egy nagy lavór gyümölcslevest, amit aztán csütörtökig hűsítőnek kanalazhatunk egész nap. Meggyleves

 

Másik nagy kedvencem a rumos, vagy konnyakos meggy. Ez egy befőzős recept, a lényege, hogy az üvegbe alkoholt, cukrot és meggyet teszünk, majd alkalomadtán felbontjuk, és megesszük/isszuk magában, vagy desszertekhez felhasználjuk. Rumos meggy

 

Például, mikor nem magában nassolom, akkor ilyen pudingos pohárat szoktam megbolondítani vele:

Pudingos pohár

Utoljára hagytam Zoli kedvencét, a meggyes lepényt, Horváth Ilona receptje alapján: Meggyes lepény

Jó meggyezést mindenkinek!

Mihez kezdhetünk hat kiló eperrel

Kép forrás: Innen

Annak ellenére, hogy egy tetű lassúságával írom az új posztokat, az eperszezonnak köszönhetően dübörög a blog nézettsége. Napról-napra látogatottsági rekordokat dönt az oldal (persze csak a saját rekordjait). Szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak, akik épp hat kiló eper fölött tanakodnak, mihez is kezdjenek vele, ezért összeszedtem az oldalon fellehető összes epres receptet ebbe a posztba.

Az első, és leggyorsabb feldolgozási módszer a lekvár/dzsem főzés. Mivel tavaly munka utána, este érkezett az eperszállítmányom nem vacakoltam hagyományos befőzéssel, hanem a gyorsabb, jamfixes utat választottam: Eperlekvár készítése

A lekváron felül még mindig bőven volt eprem, ennek egy részét eltettem a fagyasztóba. Ehhez nincs külön poszt :) Egyszerűen csak megmostam az epreket, levettem a zöld kalapjukat, megvártam míg megszáradnak, majd telepakoltam velük egy dobozt. Aki most először szeretne fagyasztóba tenni epret, annak jelezném, hogy kiolvasztáskor elég gusztustalan lesz az eredmény, mert összesnek, plöttyek lesznek a gyümölcsök, vagyis senki se számítson arra, hogy decemberben a TV előtt roppanós epret fog enni a fagyasztóból.

A fagyasztott eper viszont tökéletesen megállja a helyét minden más módon, ahol a friss eper is:

Felhasználhatjuk torták krémjéhez: Eperkrémes torta

Készíthetünk belőle eperturmixot: Eperturmix

Vagy akár fagylaltot is: Eperfagyi

Ehhez csinálnom kell új fotót :)

 

Az idei évben a nagy epres álmomat élhettem ki, mivel hozzájutottam életem első igazán méregdrága pezsgőjéhez, amihez elnassoltunk egy kevés idei epret (a filmekben mindig így rendelik a hotelben:  "-Pezsgőt kérnénk és egy kis epret!"). Hát, nem volt akkora élvezet, mint gondoltuk, az eper finom volt, a pezsgő már kevésbé. Van ez így :)

 

(Forrás: Innen )

 

Lasagne, házi tésztából

Életem első, igazi olasz lasagne-ját két vagy három évvel ezelőtt, karácsonykor ettem. Természetesen Furio követte el. Isteni finom volt, a tésztát is Ő gyúrta hozzá, amit össze sem lehetett hasonlítani a bolti tésztával. Ez megsütve is puha volt, mint a vaj. Kb. azóta tervben volt nálunk, hogy elkészítjük mi is, igazi házi tésztával, de aztán ezt is csak halogattuk, egészen máig. Hozzá kell tennem, hogy én ma is le akartam fújni a projektet, mert nagyon megcsúsztunk, de Zoli kitartott a terv mellett, így végül fél kettőre el is készültünk vele.

Első körben főztünk egy bolognait. Ez már fenn van a blogon, így nincs más dolgom, mint linkelni egyet :P Bolognai szósz

Annyi eltérés van csak, hogy most kihagytuk a vörösbort belőle. Egy kevés szósz egyébként maradt a végén, de ezt lefagyasztottam bolognai szósznak. Majd valamelyik hétköznap jó lesz ebédnek, ha nincs időm főzni.

Amíg a hús puhult, Zoli összeállította a tésztát.

Hozzávalók

30 dkg liszt
3 egész tojás
1 csapott teáskanál só

kevés langyos víz, ha nem állna össze

Elég száraz, kemény tészta lesz a végeredmény. Ha nagyon nem akarna összeállni, akkor kevés vizet adjunk hozzá. Ha készen van, tekerjük be celofánba és tegyük be a hűtőbe fél órára.

Ha letelt a fél óra, akkor vegyük elő a tésztát és vágjuk négy egyenlő részre. A tésztát nagyon vékonyra kell nyújtani. Ezt csinálhatjuk sodrófával is, (tényleg lehetséges így is, én emlékszem, hogy nagyi levesbetétet csinált mindig így, kézzel nyújtotta ki, annyira, hogy szinte át lehetett látni a tésztán), vagy ha van spéci tésztanyújtó gépünk, akkor dolgozzunk azzal! Nekünk van ilyen gépünk, még Zolinak vettem születésnapjára több éve. Akkor sokat használtuk, aztán felkerült a szekrény tetejére, és ott is maradt kb. az elmúlt két évben. 

A gép és a hátérben a tészta.

A géppel szép hosszú csíkokat kaptunk a végén:

Amire szükségünk van még, az a besamel mártás. Egy kis módosítás: Józsefnek álcázott Anikó hívta fel rá a figyelmemet a kommentekben, hogy Furio nem is tesz bele besamelt, így akár el is hagyhatjuk, Furio olaszként csak jobban tudja, mi kell bele!
Aki ennek ellenére tenni szeretne bele:

Hozzávalók

 

4 evőkanál vaj

4 evőkanál liszt

0,5 l tej

szerecsendió

A vajat alacsony lángon megolvasztjuk, majd folyamatos kevergetés mellett rászórjuk a lisztet. Lassan felöntjük a langyos tejjel. Szórjunk rá kevés szerecsendiót és addig főzzük, amíg krémes állagú nem lesz. 

(Én annyira nem vagyok oda ezért a mártásért, nekem túlságosan is tömény íze van, ezért mi ennek az adagnak kb. a felét használtuk csak fel.)

Kezdődhet is az összeállítás, de ehhez reszeljünk még sajtot :)

Szóval, valahogy így fog kinézni az asztal, ha mindent odakészítünk:

A jénait vajazzuk ki és tegyünk az aljára tésztát. Ezt kenjük meg a mártással, merjünk rá 2-3 kanál darált húst, majd szórjunk rá egy kevés sajtot. Erre aztán jöhet újra egy réteg tészta, mártás, hús, sajt, amíg el nem fogynak az összetevők.

A legtetejét tészta réteggel zárjuk és erre szórjuk rá a sajtot.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig süssük. Sokkal tovább ne, mert a tészta meg fog keményedni. Bolti tészta esetében hosszabb sütési idővel számoljunk, kb. 40 perccel.

Epres-mascarponés torta

Már tavaly is nagyon izgatták a fantáziámat az eperkrémes torták, de valahogy felsültem vele. Mivel még mindig volt 50 dkg tavalyi eprem a fagyasztóban úgy döntöttem megpróbálom újra. Rengeteg ilyen receptet olvastam a neten, szinte minden blogon van ilyen recept, de valahogy igazából egyik sem tetszett. Az ok nagyon egyszerű: minden recept tejszínt is írt a mascarpone mellé, ami nekem egyáltalán nem tetszik. A mascarpone szerintem így is elég kalóriadús, nem értem miért turbózza mindenki még tejszínnel is.

A másik, amit nem akartam elfogadni: minden receptben írták, hogy lapzselatint is tettek a krémbe. Én úgy gondolkodtam, hogy a tiramisuba sincs, mégsem lesz folyós a krém, csak minimálisan, ezért én erre hivatkozva kihagytam ezt a krémből. Nem kellett volna. Így is jó volt, de amikor felszeltem a tortát, akkor buggyant a krém mindenhol. Azt kell mondanom, hogy lapzselatinnal valószínűleg ez nem történt volna meg.

A tészta egy sima hat tojásos piskóta tészta volt, annyi változtatással, hogy a hat kanál lisztből kettőt lecseréltem púpos kanálnyi keserű kakaóporra. Ezt leszámítva mindent ugyanúgy csináltam, mint a korábbi piskóta receptemben: Piskóta tészta

25 cm-es tortaformában kb. 10-15 perc alatt sült meg 190 fokon. Mielőtt kiszedjük, végezzünk tűpróbát a tészta közepén.

A krémhez 50 dkg epret kézi mixerrel leturmixoltam, elkevertem benne 25 dkg mascarponet. Kb. 6 kanál cukrot adtam hozzá, de ez ízlés és eper függvénye is, így mindenki kóstolással döntse el, hogy mennyi cukrot ad hozzá.

A tésztát kétfelé vágtam - jelentem a híres-neves tortafűrész semmire sem jó :( , így késsel küzdöttem.

Az egyik lapot egy tányérra tettem és visszaraktam köré a tortaforma szélét, hogy megtartsa a krémet.

Rámertem a krém kicsit több mint felét, ráhelyeztem a másik tésztát, majd befedtem a maradék krémmel. Az egészet beraktam a hűtőbe (fél napig is pihentethetjük).

Felszolgálás előtt vegyük le róla a tortaforma szélét. Ezt még nálam is jól bírta a krém, csak a torta oldalán folyt végig, de ez nem is volt baj. A díszítéshez friss epret vágtam rá, majd megöntöztem olvasztott keserű csokoládéval. Ehhez elég kb. két sor, amit megolvasztunk és kanállal rápöttyözzük. Ha nem lenne elég folyós, akkor kevés vízzel hígítsuk.

Ezt követően pedig kifutottam vele az erkélyre és gyorsan lefényképeztem mielőtt a krém megadta magát.

Eperturmix

Már megint nem főztem a hétvégén, mostanában ez elég jellemző rám, ugyanis most hétvégén sem fogok. Az utóbbi időben a fagyasztóba rejtett maradékokkal és kajarendeléssel próbálom átvészelni a hétköznapokat, hétvégén meg mások hűtőjét eszem üresre. (Nórikám, a kókuszkockákra azóta is csorog a nyálam!) Ennek "köszönhetően" nem halad a blog, én viszont nagyon kipihent vagyok és kudarcok sem érnek a konyhában. Egész jó kombináció, bár a blog nézettségének sajnos nem tesz túl jót :( 

A pár heti bejelentésemnek köszönhetően (nincs ötletem mit főzzek) kaptam több receptet is, így már csak a lustaságomat kell legyőznöm, és előbb-utóbb születik majd egy poszt. (Jövő hét elejében bízom, ugyanis kifogyott a fagyasztó, és még fizetésnap sincs, így kezdek sarokba szorulni.)

A dögmeleg május elseje és a tavasz elmaradása viszont kiváltotta belőlem, hogy felhasználjam egy részét a tavalyi lefagyasztott epernek (no meg bízom egy új, friss szállítmányban, aminek kell majd a hely). Fagyi még nem készült, helyett turmixot gyártottam, jól lehűtöttem és egy ültő helyembe felhörpintettem az egészet. 

Egy nagy marék epret leturmixoltam, mézzel édesítettem és felöntöttem tejjel (használhatunk natúr joghurtot és tejet fele-fele arányban).

Jó hűsölést mindenkinek! Remélem megvárja minden olvasó, amíg rendesen visszatérek :)