2013. július 7., vasárnap

Hagymalekvár



Zoli pár hete azzal állított haza, hogy egy étteremben előételnek evett májpástétomot hagymalekvárral és hogy csinálni fog nekem is a hétvégére, mert az mennyire jó volt. Közben aztán nekem is eszembe jutott, hogy amikor ősszel Villányban jártunk, akkor (ez itt most a reklám helye) a Bock étteremben már ettünk egyszer ilyet, helyben készült péksüteménnyel, aminek a tésztájába szétzúzott szőlőmagot sütöttek. Aki arra jár, feltétlenül kóstolja meg!

Amikor elkezdtem írni a receptet, Zoli segítségét kértem, hogyan csinálta. Mivel pár hete készítette kb. nem emlékezett pontosan a lépésekre, minden kérdésemre csak bólogatott, meg röhögött. Nekem meg elegem lett, úgyhogy a kezébe nyomtam, hogy a fotók alapján akkor lesz szíves átgondolni és megírni. Meg is tette, íme Zoli első posztja:


Hozzávalók

3 fej lilahagyma
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
1 evőkanál cukor
1 evőkanál méz
2 dl száraz vörösbor
2 evőkanál balzsamecet
1 narancs leve
só, bors


A hagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk.


Adjuk hozzá az olajat, és kezdjük el párolni a hagymát. Adjunk hozzá kevés sót, hogy a hagyma levet engedjen.

Külön lábosban a cukrot karamellizáljuk meg. Ehhez adjunk egy kevés vizet a cukorhoz és lassú lángon kevergessük. Amikor már folyós öntsük fel hirtelen a vörös borral (ezt óvatosan csináljuk, nehogy a forró cukor kicsapjon.)


Miután felöntöttük a vörösborral, csavarjuk bele a narancs felét is. Az elkészült eszenciát adjuk hozzá egyből a hagymához. A vörösbor miatt szép piros színe lesz, továbbá az édes íz is jól illik a hagymához.


Hagyjuk együtt rotyogni addig, míg a hagyma jól fel nem puhul. Ez kb. 40 perc.
Ekkor már majdnem kész vagyunk, jöhet az utóízesítés. Balzsamecet ízlés szerint, ha nem elég édes, jöhet a narancs másik fele. Az elkészült hagymalekvár jó kiegészítője lehet bármely hús ételnek, mi jelen esetben a szintén aznap készült csirkemáj pástétomhoz ettük. Csak javasolni tudjuk, bár eleinte mi is furcsálltuk, hogy lehet hús ételt édes ízzel együtt enni.


2 megjegyzés:

  1. Csodálkozol, hogy húshoz lehet édeset enni? Pedig biztos vagyok benne, hogy már általános iskolában etted a sült húshoz a gyümölcsmártást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem amúgy annyira nem idegen az édes íz, hétvégén ettem mézeset is, és nekem ízlett. Zoli az, aki inkább idegenkedik tőle.
      A fent említett sült hús gyümölcsmártás viszont undorító egy cucc volt. pfuj.

      Törlés

Google+