Zöldborsós sertéskaraj

Azt hiszem a szaft fehér tányéron sokkal mutatósabb :)

Mivel most már itthon töltöm a napokat, igyekszem mindig új ételeket főzni, hogy legyenek cikkek a blogra. Az egy dolog, hogy új ételeket főzök, időm mint a tenger, de totális ötlethiányban szenvedek. Pedig semmi extra receptben nem gondolkodom, csak sima, egyszerű ételekkel akarom feldobni az étkezéseimet. (Zoliét kevésbé sikerül, mivel továbbra is csak részben eszi meg a főztöm.) Felhívtam hát anyut, hogy ötleteljen nekem, mesélje el milyen ételeket szeretek, amik amúgy soha nem jutnak az eszembe :)

Az egyik ilyen ötlete volt a most következő karajrecept. Semmi bonyodalom, odateszem, megpuhul és kész. Ennyi kihívás tökéletesen elég is volt nekem :)

Hozzávalók

6 szelet sertéskaraj
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
ha van, márpedig most van, fél fej paradicsom
étolaj
só
bors
pirospaprika
teáskanál liszt
zöldborsó

A húst mossuk meg, csöpögtessük le, majd sózzuk és borsozzuk. Az utóbbi időben már egész jó vagyok a húsok besózásában, bár még mindig inkább bátortalannak mondanám magam. Inkább kóstolok folyamatosan, és utána sózok, minthogy elsózzam. Én kb. egy kis csipettel szoktam szórni a húsra, oldalanként. Sajnos ez egy olyan dolog, amit ki kell tapasztalni, de tényleg, Az ember párszor elrontja, és aztán ráérez a mennyiségre. Addig meg vagy sótlan vagy sós húst eszik. (A másik lehetőség, hogy az ember beáll a konyhába anyukája mellé, és figyeli, hogy mennyi sót szórnak a szakavatott kezek a húsra.)

A hagymát és a fokhagymát pucoljuk meg és vágjuk fel apróra. Kockázzuk fel a paradicsomot is.

Tegyünk egy lábos, vagy fedővel is rendelkező serpenyő aljába olajat. Forrósítsuk fel, majd szórjuk bele az apróra vágott vöröshagymát és takarék lángon pároljuk üvegesre (átlátszóra).

Ezt követően szórjuk rá a fokhagymát is, forgassuk át, majd tegyük bele a hússzeleteket. Tekerjük újra magasra a lángot és süssük meg hirtelen a húsok mindkét oldalát (=süssük addig, amíg kifehérednek). Ne hagyjuk ott, mert ez nagyon gyorsan megtörténik, illetve nagyon könnyen le is ég a hús!

Ha mindkét oldala fehér a húsnak, akkor öntsük fel annyi vízzel, ami ellepi a húsokat. Tegyük bele a paradicsomot és a kb. teáskanálnyi pirospaprikát, fedjük le és takarékon addig főzzük, amíg a húsok annyira megpuhulnak, hogy egy villával is könnyen szétvághatóak lesznek. Ez általában 1-1,5 óra alatt történik meg. Közben nézzünk rá rendszeresen és pótoljuk a vizet.

Amikor a hús már puha, kicsit sűrítsük be a szaftját. Ehhez egy merőkanálnyi levet vegyünk ki egy edénybe, szórjuk bele a teáskanálnyi lisztet, keverjük el csomómentesre, majd öntsük vissza a húsokra. Keverjük jól el a levével, majd kezdjünk kóstolgatni. Ha nem elég fűszeres, akkor sózzuk, borsozzuk még, vagy ha nincs ellenünkre, akkor adhatunk hozzá egy kevés Vegetát is. 

Utolsó lépésként szórjuk bele a levébe a zöldborsót. Mi mirelit zsenge zöldborsót szoktunk venni, mert ezt nem kell külön megfőzni felhasználás előtt. Egyszerűen csak rá szoktuk szórni a kész ételre és lefedve 10 perc alatt meg is puhul. Most sem főztem meg külön, egyszerűen csak beleszórtam a fagyott zöldborsót a lábosba, lefedtem és vártam 10 percet. (Ilyenkor már a lángot is le szoktam kapcsolni a hús alatt.)
A zöldborsó tetszés szerint szórható. Én mindig csak szemre adom hozzá, vagyis addig szórom bele, amíg szerintem elegendő nem lesz. (Nálam ez most két nagy marék volt.)

Tejszínes barackleves

Nem ez életem fotója :)

Itt a nyár, így elkezdődött a gyümölcsleves szezon. A tavalyi meggyleves recept után szerettem volna egy kicsit más típusú gyümölcsleves receptet is kirakni - mert ugye kellenek az új posztok :)  

A gyümölcslevesek tk. ugyan azon az elven készülnek mindig. Ez most annyiban más kicsit, hogy a gyümölcs egy részét leturmixoltam.

A recept eredetije itt található: http://www.nosalty.hu/recept/tejszines-oszibarackleves - persze kicsit módosítottam rajta. 

Hozzávalók - 4 főre

75 dkg barack

1 liter víz

1 csipet só

1 csomag vaníliás cukor

4-5 evőkanál cukor (függ a gyümölcs édességétől is)

5-6 db szegfűszeg

1 rúd fahéj

1-2 citromkarika

2 dl főzőtejszín

1 csapott evőkanál liszt

Két barack kivételével pucoljuk meg és kockázzuk fel a barackokat. A vizet öntsük egy lábosba, tegyük bele a barackokat, a sót,  a szegfűszeget, a fahéjat, a citromkarikákat és a cukrot. A cukornak én első körben csak a felét adtam hozzá a leveshez, a többit csak a legvégén, szükség szerint, folyamatos kóstolgatás mellett tettem bele.

Tipp! A szegfűszeget érdemes teatojásba rakni és úgy tenni a lábosba, mivel turmixolás előtt így könnyen ki tudjuk halászni. (Erre akkor jöttem rá, mikor már nekiálltam turmixolni.)

Szóval, tegyük fel a lábost és főzzük meg a gyümölcsöt. Nem kell péppé főzni. Én forrás után kb. 5 percet hagytam még közepes lángon főni. Ez idő alatt pucoljuk meg a maradék két barackot és azokat is kockázzuk fel.

Vegyük le a tűzhelyről a lábost, szedjük ki belőle a fahéjat, a szegfűszeget és a citromkarikákat és kezdjük el leturmixolni a gyümölcsöt. Amikor ezzel megvagyunk, szórjuk vissza a kihalászott fűszereket a lábosba és tegyük vissza a tűzre. Adjuk hozzá a maradék két felkockázott barackot is. 

A tejszínt öntsük ki egy edénybe és alaposan keverjük el benne a lisztet. A leves levéből merjünk át egy merőkanállal a tejszínhez, jól elegyítsük el, majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Forraljuk fel újra, és le is zárhatjuk alatta a gázt. 

Én ilyenkor le szoktam fedni a levest és hagyom, hogy az ízek még összeérjenek. Kb. fél óra múlva megkóstolom és (ha kell), adok hozzá még cukrot, esetleg citromot, vagy sót, mikor mi hiányzik belőle. Nekem az a tapasztalatom, hogy állásában egyre intenzívebb lesz az íze, ezért óvatosan ízesítsük! Inkább kóstolgassunk fél óránként!

Mivel én csak hidegen szeretem a gyümölcsleveseket, fogyasztás előtt mindig fél napra hűtőbe teszem.