Túrós lepény

Évekkel (évtizeddel ??? ááááá) ezelőtt történt, hogy hosszabb időre kórházba kerültem. Az orvosok biztosra mentek, tej-, zsiradék- és fűszermentes diétára írtak ki, ami miatt úgy éreztem magam, mint akit éheztetnek. A család persze aggódott értem, aki éppen tudott jönni látogatni, az hozta a többiek üzeneteit is. Nagyi is így tett, megüzente anyuval, hogy imádkozik értem, hogy minél hamarabb meggyógyuljak és hazamehessek. Erre én visszaüzentem neki, hogy az imádkozás helyett süssön inkább túrós lepényt, mert nagyon éhes vagyok. Anyu át is adta a hírt, ugyanis pár napra rá beállított a kórházba nagypapám, aki éppen egy vizsgálatra ment, és átadta alufóliába csomagolva a nagyi túrós lepényét!! Kiírt diéta ide, kiírt diéta oda, benyomtam az egészet, pont olyan tempóban, mint akit éheztetnek hetek óta.

Hozzávalók

A tésztához

50 dkg liszt

3 dl langyos tej

1 nagy csipet só

2 evőkanál cukor

7,5 dkg vaj

1 egész tojás

2 dkg élesztő

A töltelékhez

50 dkg túró

2 csomag vaníliás cukor

cukor ízlés szerint

1 tojás sárgája

Az öntethez

2 nagy pohár tejföl

1,5 dl tej

1 evőkanál olaj

Az alap tészta receptje megegyezik a túrós batyu tésztájával (http://katasztrofa-konyha.blogspot.hu/2012/06/turos-batyu.html. A tejet meglangyosítottam, feloldottam benne a cukrot, majd rámorzsoltam az élesztőt. Egy másik edénybe kimértem a többi hozzávalót, majd mikor az élesztő felfutott (habos réteg lett a tej tetején), hozzáadtam a többi összetevőhöz, és puha tésztát gyúrtam belőle. (Részletek a túrós batyus receptben.)

A kész tésztát konyharuhával letakartam és megvártam, amíg a duplájára kelt (kb. 1 óra). Ezt követően lisztezett felületen gáztepsi méretűre nyújtottam, majd az előre kivajazott tepsibe fektettem.

A túrót törjük össze (én erre mindig a tészta tálját használom, így kevesebbet kell mosogatni), adjuk hozzá a vaníliás cukrokat és a tojás sárgáját. Ízlés szerint adjunk további cukrot a túróhoz. Szándékosan nem írok mennyiséget, mert a netes receptek alapján nekem mindig az a tapasztalatom, hogy az ott szerepelő cukor mennyisége távol esik az én ízlésemtől. Tegyünk bele egy adagot, jól keverjük el benne, majd kóstoljuk meg és döntsük el, hogy megfelel e az ízlésünknek.

A túrót egyenletes rétegben oszlassuk el a tésztán. 

Sütés előtt további fél órán át hagyjuk pihenni a tésztát.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 40-45 percig süssük. Alacsonyabb hőfokra én sosem veszem a sütőnket, mert akkor szinte nem is süt, de szerintem ez típusfüggő is. Szóval azért figyeljünk oda.

Amíg sül a tészta, készítsük el a mártogatáshoz az öntetet. Ehhez a tejfölt, a tejet és az olajat tegyük egy tálba és keverjük ki simára. Tejfölfüggő is, hogy mennyi tejre van hozzá szükség. A lényeg az, hogy a végén szép folyós legyen a tejföl, könnyen lecsöpögjön a tésztáról, de azért maradjon is rajta.

A megsült tésztát vágjuk fel egyforma négyzetekre.

Vegyünk elő egy magasabb falú hőálló tálat. Fogjunk egy szelet tésztát, mártsuk bele a tejfölbe az egészet, csöpögtessük le egy kicsit, majd helyezzük bele a jénaiba. Addig ismételjük ezt, amíg az összes tészta el nem fogy. A szeleteket tegyük szorosan egymás mellé, majd rétegesen egymásra, több sorban. 

 Ha ezzel megvagyunk, tegyük vissza a tálat a sütőbe, hogy átmelegedjen újra a tészta. Én kb. 100 fokos sütőben hagytam 15 percig.

 

Tejfölös gombaleves

Nem vagyok egy nagy levesfogyasztó, de anyukám gombalevese az egyik kedvencem. A héten gondoltam egy merészet, és megpróbáltam reprodukálni. Persze első alkalommal felsültem. A gomba mennyisége egy tányérra való volt, a leve viszont vagy négy tányérra is elég lett volna. 

Második nekifutásra már okosabb voltam, így az eredmény sem maradt el.

Hozzávalók (2 tányérhoz)

25 dkg gomba
negyed fej vöröshagyma
2 db sárgarépa
1 db fehérrépa
kis darab karalábé
só
bors
olaj
pirospaprika
esetleg leveskocka
1 evőkanál tejföl
liszt


Előkészületek

A gombát mossuk meg, a hibás részeket vágjuk ki belőle, majd vágjuk fel szeletekre. 

A zöldségeket mossuk- és hámozzuk meg, majd a sárgarépát karikázzuk fel. Én nem szeretem a fehérrépát, ezért azt csak félbe szoktam vágni, hogy tálaláskor könnyen ki tudjam halászni a levesből. A karalábéból vágjunk ki egy kisebb darabot (kb. 4x4).

A hagymát vágjuk fel apróra. A lábos aljára tegyünk egy kevés olajat, egy csapott teáskanál sót, kevés borsot, szórjuk rá a hagymát és kezdjük el takarékon pirítani.

Amikor a hagyma már üveges, szórják rá a zöldségeket és továbbra is alacsony lángon forgassuk át őket a hagymában.

Pár perc után szórjunk rá pirospaprikát (én. kb. két csapott teáskanállal tettem), forgassuk át, majd öntsük rá a gombát.

Eddig az első próbálkozásnál is eljutottam, de akkor rengeteg vizet öntöttem rá, így most csak annyit adtam hozzá, hogy a gombákat kicsit több, mint a feléig ellepje. (Aki szeretne bele leveskockát is tenni, az most adja hozzá - elég egy lecsípett darab is belőle.)

Fedő alatt közepes lángon addig főztem, amíg a zöldségek megpuhultak. Ennyi idő alatt a gomba is szépen összeesett és levet eresztett.

Adjunk hozzá egy kevés vizet még, ha nagyon sűrű lenne (nálam az egy pohár volt még pluszban).

A habaráshoz egy evőkanál tejfölben csomómentesre kevertem egy mokkáskanálnyi lisztet. A leves levéből átmertem egy merőkanállal a tejfölbe, összekevertem, majd visszaöntöttem az egészet a lábosba és felforraltam. A végén még sózzunk után, ha szükség van rá. A tetejére szórhatunk apróra vágott petrezselymet is.

Palacsinta

Ez a recept kb. egy éve kívánkozik már a blogra. A magamról rovatban lelkesen emlegettem azt, hogy nem tudom milyen sűrűnek kell lennie a palacsintatésztának. Közben ezt is megtanultam, a blogra mégsem került ki a recept.

Mivel a mai kürtős kalács sütés elmaradt, muszáj volt gyorsan készítenem valamit, főleg, hogy tegnap Tündi is panasszal élt, hogy milyen ritkán kerül ki recept a blogra. Gondoltam, ha már így alakult, akkor összekapom magam és végre megcsinálom a palacsintát.

(Forrás: Nemere Ilona: Szakácskönyv kétbalkezeseknek, életem első szakácskönyve anyukámtól.)

Hozzávalók 10 db palacsintához

20 dkg finomliszt

2 egész tojás

2 dl tej

2 dl szódavíz vagy szénsavas ásványvíz

0,5 dl étolaj

csipet só

(A recept amúgy 4 dl ásványvizet ír, de szerintem ez nagyon sok.)

A lisztet szitáljuk bele egy tálba, üssük bele a tojásokat, szórjuk rá a sót, adjuk hozzá a tejet és az olajat. Addig keverjük, amíg szép sima, csomómentes lesz.

Deciliterenként adjuk hozzá a szódavizet. Csak akkor öntsük hozzá a következőt, ha már szépen beledolgoztuk az előző decit. Én úgy éreztem 2 dl víz után, hogy elég folyós már a tészta, így a maradék 2 decit nem adtam hozzá. Akkor jó, ha a tészta tejszínsűrűségű. 

Mielőtt nekiállunk kisütni, a tésztát minimum fél óráig hűtőben kell pihentetni. 

Sajnos nekem csak teflonos palacsintasütőm van (az öntöttvas az igazi), de szerintem ez alkalmatlan palacsintasütéshez. A teflon nem forrósodik át kellően (max. lángon sem), így nincs meg az az igazi sistergő hang sem, mikor a forró serpenyőbe az ember beleönti a nyers tésztát. Viszont előnye, hogy éppen ezért elmarad a palacsintasütést követő, egész lakást beborító füst.

Nagy fájdalmam még, hogy nem sül olyan szépre benne a tészta.

A sütéskor a serpenyőbe tegyünk egy mokkáskanálnyi olajat, forrósítsuk fel, majd öntsünk rá egy kisebb merőkanálnyi tésztát. 

A serpenyőt körkörösen mozgassuk, hogy a tészta szépen elterüljön az alján. Igyekezzünk gyors mozdulatokkal csinálni.

Tegyük vissza a serpenyőt a tűzre, magas lángra. A palacsintát akkor tudjuk megfordítani, ha a serpenyő mozgatásakor a tészta szépen elválik az edény aljától. Ekkor fa palacsinta lapáttal nyúljunk alá és egy gyors mozdulattal fordítsuk meg. Fordítás előtt a tészta tetejére pöttyenthetünk pár csepp olajat. A másik oldal már nagyon gyorsan sül, kb. fél perc után tehetjük is tányérra.

Mi az alábbi verziókat szoktuk készíteni:

 - lekváros

 - túrós (túró, citorm leve, tejföl, cukor)

 - túrós-lekváros

 - kakaós (2 kanál cukorhoz egy kanál keserű kakaópor)

 - túrós-kakaós

 - tejfölös

 - diós, csokiöntettel

Hogyan készítsünk puliszkát/polentát?

Mikor Sacival találkozom mindig szóba kerül a blog is. Saci (az ő gyerekei már szerepeltek ebben a posztban: http://katasztrofa-konyha.blogspot.hu/2012/10/zabpelyhes-csokis-teasutemeny.html) minden alkalommal megjegyzi, hogy ritkán posztolok és faggat, hogy miért (kevés időm van hét közben főzni és ez a blog rovására megy). Aztán kitalálta, hogy szívesen ír nekem egy cikket, ráadásul a puliszka (más néven polenta) készítéséről, amit én még sosem csináltam. 

Egy szónak is száz a vége, jöjjön a puliszka!

Ui.: Saci arról is felvilágosított, hogy ahhoz, hogy egy blog felfusson, heti három poszt szükséges. Khm...lehet a lencse nem lesz elég ahhoz, hogy gazdag blogger legyek.

Hozzávalók (2 adaghoz)

15 dkg kukoricadara

4 dl víz

só

olaj a sütéshez

A kukoricadarát tegyük egy lábosba, öntsük fel a vízzel, majd sózzuk meg.

Nekünk is indukciós tűzhely kellene...

Magas lángon kezdjük el főzni. Amint felforrt, vegyük vissza takarékra (nálam a villanysütő tízes fokozatából a négyes) és folyamatos kevergetés mellett főzzük. Azért kell kevergetni, mert egyrészt marha könnyen csomósodik, másrészt köpdös. Pár perc után, amikor kezd jó sűrű lenni, vegyük le a sütőlapról és várjuk meg, amíg kihűl. Ekkor már jóval sűrűbb, formálhatóbb masszánk lesz.

Sütés

Egy serpenyőbe melegítsünk olajat, majd a már forró olajba kanál segítségével szaggassunk galuskákat. Kézzel formázni is ér! Olyan változatot is olvastam, hogy gyúródeszkán kell kinyújtani a masszát és pogácsaszaggatóval kiszaggatni kis korongokat. (Igényesek hajrá!)

Közepes lángon addig süssük, amíg aranysárga nem lesz, ez nagyjából 7-8 percet vesz igénybe, majd fordítsuk meg és süssük meg a másik oldalát is.

Lehet túróval és tejföllel enni, de szaftos húsok mellé köretnek is finom.

Almás pite

Az almás pite készítésbe kb. 1 évvel ezelőtt vágtam bele. A tészta receptje természetesen anyukámtól van, a töltelék ötletét viszont Zoli találta egy főzőoldalon. 

Annyi még mondanék, hogy én mindenkihez képest savanyúan szeretem a pitét. Szerintem akkor jó, ha az almán nincs cukor, vagy csak nagyon minimális.

Hozzávalók

A tésztához

25 dkg margarin/vaj

1 evőkanál tejföl

1 csomag sütőpor

1 egész tojás

1 evőkanál cukor

egy csipet só

kb. 50 dkg liszt

A töltelékhez

8 db normál méretű alma

(ennyitől vastag réteg tölteléket kapunk)

1-2 csomag vaníliás cukor

1 citrom leve

1 teáskanál vaníliás pudingpor

fahéj

1 tojás a lekenéshez

A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze. Akkor jó, ha szép, puha, de nem ragacsos tésztát kapunk. Válasszuk szét két egyforma darabra a tésztát és gyúrjunk belőle gombócot.

Fogjunk egy 27 cm átmérőjű tortaformát. Tegyünk az aljába sütőpapírt, majd kenjük ki margarinnal a papírt és a tortaforma oldalát is. Az egyik tésztát nyújtsuk ki kicsit nagyobbra mint a forma alja. Helyezzük bele a tésztát a formába úgy, hogy a tésztának pereme/fala is legyen (2 cm magas kb.)

Szurkáljuk meg a tésztát egy villával.

Az almát hámozzuk meg és reszeljük le egy lábosba. A levét nem kell kifacsarni! Szórjunk rá a cukrot (aki édesen szereti, az tegyen rá többet), a pudingport, majd facsarjuk rá a citrom levét. Szórjunk rá őrölt fahéjat is. Én a fahéjat találomra szoktam szórni, csapott teáskanál szerintem elég rá. Jó alaposan keverjük el az egészet, majd lassú tűzön főzzük egy kicsit. Nálam ez kb. 5 maximum 10 perc szokott lenni. 

Nem baj, ha almalé (ahogy anyukám mondja almuska :) marad rajta, mert a puding fel fogja szívni sütés közben.

Merjük rá a tölteléket a tésztára. Anyukám szokott az alma alá zsemlemorzsát is tenni azért, hogy az alma ne áztassa el a tésztát. Én ezt mindig elfelejtem, de e nélkül sem szokott gond lenni. 

Igazítsuk el az almát egyenletesen. A másik tésztát is nyújtsuk ki kör alakúra, és borítsuk be vele az almát.

Kenjük le az egészet egy felvert tojással, majd a tetejét is szurkáljuk be villával. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 percig süssük.