Csokitorta liszt nélkül

Belevágtam az első karácsonyi sütibe. Gondoltam újítok, de nem kellett volna! Bár az ízét még nem tudjuk, de az elkészítést soha többet nem vállalom. Ez a recept bizonyítja, hogy még mindig nyugodtan használhatom a katasztrófa konyha kifejezést.

Ott kezdődik az egész, hogy egy olyan receptet választottam, amihez egyetlen komment sem volt az oldalon. Ez nagy hiba volt, (http://www.receptvarazs.hu/receptek/recept/csokitorta_liszt_nelkul) de annyira gusztusos volt a fotó, hogy nem bírtam ellenállni (pedig a leírásból kimaradtak lépések). De jöjjenek a részletek!

Hozzávalók

40 dkg étcsokoládé
20 dkg vaj
4 tojás
20 dkg cukor
25 dkg őrölt mandula
1 kiskanál sütőpor

A krémhez

12 dkg krémsajt
1 kiskanál vaníliakivonat
2 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 dkg kakaópor

20 dkg csokoládét és a 20 dkg vajat gőz fölött olvasszuk meg. Ehhez tegyünk egy lábos aljába kb. két ujjnyi vizet, majd állítsunk egy másik edényt a lábosba (ebbe tegyük a csokit és a vajat). Akkor jó, ha a második lábos füle az első lábos peremén van, mert így a víz felett tartja az edényt.Tartsuk közepes lángon, és várjuk meg, amíg a gőz hatására szépen elolvadnak a hozzávalók.

A mandulát keverjük el a sütőporral (a tavalyi Sacher tortából okulva én dupla adag sütőport használtam).

A recept szerint a az egész tojásokat kell elkeverni a cukorral, de én külön szedtem a tojásokat: a sárgájához adtam a cukrot, a fehérjét pedig habbá vertem. 

A végén mindent egy tálban összekevertem, majd egy 22 cm-es tésztaformába öntöttem. Erről azért nem teszek ki fotót, mert kb. egy tehén végtermékéhez hasonlított. 

170 fokos, előmelegített sütőben, kb. 50 perc alatt sült meg.

Eddig tök jó voltam és boldog. A sütőből kivett tészta tetejét (nekem alig púposodott fel) egyenesre vágtam. Az így leesett tésztát késsel apróra vágtam, morzsaszerűre és visszatettem a sütőbe 10 percre.

Amíg a tészta hűlt, elkészítettem a krémet: a krémsajtot és a vajat habverővel elegyítettem, majd hozzáadtam a cukrot, a vaníliát és a kakaóport és simára kevertem.

És jöjjön az én kálváriám!

A tésztát kétfelé vágtam, de sajnos az egész darabjaira hullott. Vagyis a felső rész, de annyira, hogy kb. mint egy karácsonyra kapott puzzle, olyan volt. Sebaj, gondoltam, még minden jó lehet, megkentem a krémmel, és kirakósat játszva kiraktam a tészta tetejét is. Pöpec!

A kirakó darabjai.

Bevontam a krémmel kívülről, majd ránéztem a recept fotójára és meg kellett állapítanom, hogy nagy átverés az egész, mert hogy a büdös francba lett nekik tripla olyan magas, mint nekem...anyátok... (mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem néztem el a tortaforma méretét).

No, sebaj, még jó lehet, beszórtam a maradék, morzsára vágott tésztával a sütit.

A végén jött az, amire nagyon vártam, a csokiszilánk készítése. És amiért vártam: a megdermedt csokit sodrófával kell darabokra verni. Ez az! Levezethetem a felgyűlt feszültséget! 

Aha, na persze...csak még idegesebb lettem. Történt ugyan is, hogy megolvasztottam egy tábla csokit (a recept szerint kettő kell), rákentem egy sütőpapírra, arra tettem egy másik sütőpapírt és sodrófával vékonyra oszlattam a csokit, majd becsaptam a hűtőbe.

Kb. 10 perc múlva előszedtem és elkezdtem ütni. Lettek is szilánkok, azzal nem volt gond, na de azt nem írta a recept, hogy kb. 30 másodperc alatt elkezd olvadni az egész. Mikor láttam, hogy gáz van, akkor rohantam a csokiszilánkokkal, amik még a papír között voltak, az erkélyen lévő tortához. Gyorsan rászórtam a tortára, na de amit utána láttam: a rohadék szilánkokkal tele volt a konyha, amik el is olvadtak. Rá a tűzhelyre, a fényképezőgépre, a járólapra, még a falra is jutott egy kevés (legalább jobban tudok a festéshez kampányolni Zolinál). 

A szilánkok, amik amúgy jól néznek ki, de nem bírják a szobahőmérsékletet.

Szóval a végeredmény: volt egy konyha, amiről mostam a csokit vagy fél órán át, lett egy konyharuhám, ami totál barna a csokitól, felidegesítettem magam, és van egy tortám, aminek a díszítése nyilván nem fogja kibírni addig sem, amíg behozzuk az erkélyről. Szóval receptvarázs, tűnj el az életemből!