Sajttorta

Két hete leültünk anyukámmal átbeszélni, hogy ki mit süt karácsonyra. Tavaly megesküdtünk, hogy soha többet ennyi sütemény nem lesz, hogy nem akarunk cukormérgezést kapni újra meg újra. Ehhez képest idén, ha jól emlékszem, hét süteménynél sikerült anyut leállítanom, aki persze felháborodott a neki kiadott sütik alacsony számán.

Jó hír viszont nekem, hogy nővérkém már túl van az általa bevállalt sütemények elkészítésén (diótorta és gesztenyés süti), és ténykedésének köszönhetően meg is van már az idei karácsony elrontott süteménye, így az én sajttortám igen jó esélyekkel indul a jól sikerült sütemény címért (épp most sül). 

A recept forrása: http://hetrend.blog.hu/2014/03/24/matcha_sajttorta
(Persze az eredetihez képest kicsit változtattam, de azért nem túl sokat.)


Hozzávalók (22 cm-es tortaformához)

21,5 dkg keksz (ez pont egy csomag zabfalatok keksz)
9 dkg vaj
3 tojás
50 dkg krémsajt
1 dl tejföl
12 dkg porcukor
1 kis rúd vanília kikapart magja (igen Ákos, ilyenem is van, és mindjárt bizonyítom is egy életlen fotóval :P)
1,5 evőkanál liszt

Első körben a sütőformát készítettem elő. Az alját sütőpapírral kibéleltem, majd  a formát kívülről bevontam alufóliával, hogy az esetleg kicsöpögő vaj ne égjen rá a sütőre. Köszi a tippet, Fatima!!

A sütőforma oldalát vajazzuk ki. Én ezt nem tettem meg, így most izgulok is, hogyan fogom kiszedni a tortát a formából...

A sütőt előmelegítettem 165 fokra.

A kekszet daráló géppel morzsa állagúra daráltam. A vajat felolvasztottam (én mikróban szoktam) és ráöntöttem a kekszre. Kézzel addig gyúrtam, amíg egynemű lett, majd belenyomkodtam a forma aljába. A 165 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem, majd kivettem és megvártam, amíg teljesen kihűlt. 

Amíg hűlt az alap, elkészítettem a krémet. (A hozzávalókat kicsit más sorrendben tettem bele, mint azt az eredeti recept írja.)

Én a botmixerem habverőjével, alacsony fokozaton kevertem ki a krémet. Nem kell nagy fokozaton hatalmas habot csinálni, elég ha szép egynemű krémmé összeáll az egész.

Először a tojásokat kevertem el, majd hozzáadtam a porcukrot és a vanília kikapart magját (ehhez félbevágtam a rudat és a kés hegyét végighúztam rajta, az eredmény pedig itt látható).

Az ott a mag.

Ezt követően beletettem a krémsajtot, a tejfölt, elkevertem, rászitáltam a lisztet, és ezt is belekevertem a krémbe. 

A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, majd a 165 fokos sütőben 50 percig sütöttem. Akkor van kész, ha a széle már megpirult, de a közepe még kocsonyásan lötyög. Ekkor kapcsoljuk le a sütőt, a tortát hagyjuk benne. Nyissuk ki a sütőajtót és várjuk meg, amíg a torta kihűl. Ezt követően tegyük hűtőbe 5-6 órára, vagy akár egy éjszakára is.

Zöldborsókrémleves

Túl Gergő hasfájásán, annak kipihenésén és egy nagyon hosszú lusta időszakon, végre rávettem magam, hogy posztot írjak. Nem is szaporítom a szót bevezetéssel (Gergő már alszik egy ideje), inkább gyorsan lepötyögöm a receptet.


Hozzávalók

450 g zöldborsó
negyed erőleves kocka
fél fej vöröshagyma
olívaolaj
1 púpos evőkanál tejföl
1 teáskanál liszt
víz
só
bors


A hagymát apróra vágtam és kevés olajon, kis lángon üvegesre (átlátszóra) pároltam.

Amikor a hagyma megpuhult, ráöntöttem a zöldborsót, átkevertem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepte a zöldborsókat. Beledobtam a leveskockát, felforraltam, és fedő alatt kb. 15 percig főztem. 

Ezt követően levettem a tűzhelyről és botmixerrel addig turmixoltam (volna) a levest, amíg egynemű nem lett. Sajnos az én botmixerem nagyon életlen már (már úton van az új), így nem birkózott meg a zöldborsókkal. Végül feladtam és átszűrtem az egészet, hogy krémleves, és ne darabos leves állaga legyen. Elég nagy kupac zöldborsó akadt fen a szűrőn, gondolom jó mixerrel azért kisebb adag maradt volna egészben. Ettől függetlenül, ha úgy látjuk, hogy sok borsó maradt fél-vagy egész darabban, érdemes átszűrni az egészet. 

Végül visszatettem a levest a tűzre, és amíg újra felforrt elkészítettem a habarást. Ehhez a tejfölt simára kevertem, majd belekevertem a lisztet. A forró levesből átmertem egy kanállal a lisztes tejfölhöz, jól összekevertem azzal is, és az egészet visszaöntöttem a levesbe. Elkevertem, majd megvártam, hogy újra felforrjon. Végül már csak az ízesítés maradt. Ehhez sóztam, borsoztam, amíg szerintem finom lett (lehet cukrot is adni hozzá).

Én levesgyöngyöket szórtam bele, de ettem már úgy is, hogy pirított baconnal volt megszórva. Úgy is nagyon finom. 

Ami a leves sűrítését illeti, van aki nem habarással csinálja, hanem a borsó mellé egy krumplit is tesz a levesbe, majd így turmixolja le. A krémes állagot pedig tejszín hozzáadásával éri el.

Zöldborsós sertéskaraj

Azt hiszem a szaft fehér tányéron sokkal mutatósabb :)

Mivel most már itthon töltöm a napokat, igyekszem mindig új ételeket főzni, hogy legyenek cikkek a blogra. Az egy dolog, hogy új ételeket főzök, időm mint a tenger, de totális ötlethiányban szenvedek. Pedig semmi extra receptben nem gondolkodom, csak sima, egyszerű ételekkel akarom feldobni az étkezéseimet. (Zoliét kevésbé sikerül, mivel továbbra is csak részben eszi meg a főztöm.) Felhívtam hát anyut, hogy ötleteljen nekem, mesélje el milyen ételeket szeretek, amik amúgy soha nem jutnak az eszembe :)

Az egyik ilyen ötlete volt a most következő karajrecept. Semmi bonyodalom, odateszem, megpuhul és kész. Ennyi kihívás tökéletesen elég is volt nekem :)

Hozzávalók

6 szelet sertéskaraj
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
ha van, márpedig most van, fél fej paradicsom
étolaj
só
bors
pirospaprika
teáskanál liszt
zöldborsó

A húst mossuk meg, csöpögtessük le, majd sózzuk és borsozzuk. Az utóbbi időben már egész jó vagyok a húsok besózásában, bár még mindig inkább bátortalannak mondanám magam. Inkább kóstolok folyamatosan, és utána sózok, minthogy elsózzam. Én kb. egy kis csipettel szoktam szórni a húsra, oldalanként. Sajnos ez egy olyan dolog, amit ki kell tapasztalni, de tényleg, Az ember párszor elrontja, és aztán ráérez a mennyiségre. Addig meg vagy sótlan vagy sós húst eszik. (A másik lehetőség, hogy az ember beáll a konyhába anyukája mellé, és figyeli, hogy mennyi sót szórnak a szakavatott kezek a húsra.)

A hagymát és a fokhagymát pucoljuk meg és vágjuk fel apróra. Kockázzuk fel a paradicsomot is.

Tegyünk egy lábos, vagy fedővel is rendelkező serpenyő aljába olajat. Forrósítsuk fel, majd szórjuk bele az apróra vágott vöröshagymát és takarék lángon pároljuk üvegesre (átlátszóra).

Ezt követően szórjuk rá a fokhagymát is, forgassuk át, majd tegyük bele a hússzeleteket. Tekerjük újra magasra a lángot és süssük meg hirtelen a húsok mindkét oldalát (=süssük addig, amíg kifehérednek). Ne hagyjuk ott, mert ez nagyon gyorsan megtörténik, illetve nagyon könnyen le is ég a hús!

Ha mindkét oldala fehér a húsnak, akkor öntsük fel annyi vízzel, ami ellepi a húsokat. Tegyük bele a paradicsomot és a kb. teáskanálnyi pirospaprikát, fedjük le és takarékon addig főzzük, amíg a húsok annyira megpuhulnak, hogy egy villával is könnyen szétvághatóak lesznek. Ez általában 1-1,5 óra alatt történik meg. Közben nézzünk rá rendszeresen és pótoljuk a vizet.

Amikor a hús már puha, kicsit sűrítsük be a szaftját. Ehhez egy merőkanálnyi levet vegyünk ki egy edénybe, szórjuk bele a teáskanálnyi lisztet, keverjük el csomómentesre, majd öntsük vissza a húsokra. Keverjük jól el a levével, majd kezdjünk kóstolgatni. Ha nem elég fűszeres, akkor sózzuk, borsozzuk még, vagy ha nincs ellenünkre, akkor adhatunk hozzá egy kevés Vegetát is. 

Utolsó lépésként szórjuk bele a levébe a zöldborsót. Mi mirelit zsenge zöldborsót szoktunk venni, mert ezt nem kell külön megfőzni felhasználás előtt. Egyszerűen csak rá szoktuk szórni a kész ételre és lefedve 10 perc alatt meg is puhul. Most sem főztem meg külön, egyszerűen csak beleszórtam a fagyott zöldborsót a lábosba, lefedtem és vártam 10 percet. (Ilyenkor már a lángot is le szoktam kapcsolni a hús alatt.)
A zöldborsó tetszés szerint szórható. Én mindig csak szemre adom hozzá, vagyis addig szórom bele, amíg szerintem elegendő nem lesz. (Nálam ez most két nagy marék volt.)

Tejszínes barackleves

Nem ez életem fotója :)

Itt a nyár, így elkezdődött a gyümölcsleves szezon. A tavalyi meggyleves recept után szerettem volna egy kicsit más típusú gyümölcsleves receptet is kirakni - mert ugye kellenek az új posztok :)  

A gyümölcslevesek tk. ugyan azon az elven készülnek mindig. Ez most annyiban más kicsit, hogy a gyümölcs egy részét leturmixoltam.

A recept eredetije itt található: http://www.nosalty.hu/recept/tejszines-oszibarackleves - persze kicsit módosítottam rajta. 

Hozzávalók - 4 főre

75 dkg barack

1 liter víz

1 csipet só

1 csomag vaníliás cukor

4-5 evőkanál cukor (függ a gyümölcs édességétől is)

5-6 db szegfűszeg

1 rúd fahéj

1-2 citromkarika

2 dl főzőtejszín

1 csapott evőkanál liszt

Két barack kivételével pucoljuk meg és kockázzuk fel a barackokat. A vizet öntsük egy lábosba, tegyük bele a barackokat, a sót,  a szegfűszeget, a fahéjat, a citromkarikákat és a cukrot. A cukornak én első körben csak a felét adtam hozzá a leveshez, a többit csak a legvégén, szükség szerint, folyamatos kóstolgatás mellett tettem bele.

Tipp! A szegfűszeget érdemes teatojásba rakni és úgy tenni a lábosba, mivel turmixolás előtt így könnyen ki tudjuk halászni. (Erre akkor jöttem rá, mikor már nekiálltam turmixolni.)

Szóval, tegyük fel a lábost és főzzük meg a gyümölcsöt. Nem kell péppé főzni. Én forrás után kb. 5 percet hagytam még közepes lángon főni. Ez idő alatt pucoljuk meg a maradék két barackot és azokat is kockázzuk fel.

Vegyük le a tűzhelyről a lábost, szedjük ki belőle a fahéjat, a szegfűszeget és a citromkarikákat és kezdjük el leturmixolni a gyümölcsöt. Amikor ezzel megvagyunk, szórjuk vissza a kihalászott fűszereket a lábosba és tegyük vissza a tűzre. Adjuk hozzá a maradék két felkockázott barackot is. 

A tejszínt öntsük ki egy edénybe és alaposan keverjük el benne a lisztet. A leves levéből merjünk át egy merőkanállal a tejszínhez, jól elegyítsük el, majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Forraljuk fel újra, és le is zárhatjuk alatta a gázt. 

Én ilyenkor le szoktam fedni a levest és hagyom, hogy az ízek még összeérjenek. Kb. fél óra múlva megkóstolom és (ha kell), adok hozzá még cukrot, esetleg citromot, vagy sót, mikor mi hiányzik belőle. Nekem az a tapasztalatom, hogy állásában egyre intenzívebb lesz az íze, ezért óvatosan ízesítsük! Inkább kóstolgassunk fél óránként!

Mivel én csak hidegen szeretem a gyümölcsleveseket, fogyasztás előtt mindig fél napra hűtőbe teszem. 

Lepénykenyér serpenyőben=pizza serpenyőben

Az utóbbi hetekben rá voltam kattanva egy jó kis házi pizzára. A nagy meleg miatt (a lakásunkban a hét elején még 27 fok volt) sütőt viszont nem akartam kapcsolni. Épp azon lamentáltam, hogyan lesz ebből így házi pizza, amikor eszembe jutott, hogy egyszer láttam Limara oldalán egy töltött lepénykenyér receptet, amit nem sütőben, hanem serpenyőben sütött ki. Gyorsan megkerestem receptet és nekiláttam az ebédnek.

Hozzávalók (3-4 lepényhez)

0,5 kg liszt
1,5 teáskanál só
3 evőkanál olaj
1,5 dl víz
1,5 dl tej
2 dkg élesztő

A hozzávalókat egy tálba tettem, jól összegyúrtam, majd letakarva 30 percig pihentettem.

Mivel a sütési idő kb. oldalanként 3 perc csak, így amíg kelt a tészta előkészítettem a tölteléket. Igazából elereszthetjük a fantáziánkat, és azt rakhatunk bele, amit csak akarunk. Én tejfölös alapot készítettem, arra szórtam kolbászt, hagymát és reszelt sajtot, de tk. bármit használhatunk tölteléknek. Ha húst szeretnénk beletenni, akkor az értelemszerűen legyen előre megfőzve.

A tésztát vágjuk 6-8 darabra (függ attól, hogy mekkora a serpenyőnk átmérője), és csináljunk belőle gombócokat. Hagyjuk 10 percig pihenni, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki szép vékonyra. No meg persze kör alakúra. Ami nekem csak véletlenül szokott sikerülni. Soha nem akkor, amikor kellene....

Szórjuk rá a tölteléket, 

majd nyújtsunk ki egy másik gombócot is azonos (közel azonos) méretűre, és borítsuk be vele a már megtöltött lapot. A szélét nyomkodjuk össze, majd tegyük bele egy jól átforrósított serpenyőbe.

A serpenyő teflon, vagy kerámia legyen. Olaj nem kell alá, egyszerűen csak tegyük bele a forró serpenyőbe a tésztát. Áttenni amúgy nem is olyan egyszerű, én küzdöttem vele rendesen, szerencsére nem lyukadt ki, de őszintén szólva nem tudom mekkora lapát kellene hozzá, hogy csak úgy egyszerűen átcsússzon  a serpenyőbe a tészta. 

Közepes lángon oldalanként kb. három percet kell sütni.

Nekem picit odakapott az egyik oldala, de szerencsére még időben észrevettem. http://katasztrofa-konyha.blogspot.hu/2014/06/lepenykenyer-serpenyobenpizza.html

Meggyes-kekszes hideg desszert

Ezt a desszertet még múlt héten, a nagy hőség idején találtam. Rögtön lecsaptam rá, mivel nem kell hozzá sütőt kapcsolni, savanyú és még hideg is. Ennél jobbat el sem tudtam képzelni a 27 fokos lakásban. Beszereztem a hozzávalókat, majd egy hét múlva el is készítettem :)

Kicsit a saját szám ízére módosítottam a receptet, aminek az eredetije itt található:

http://www.egycsipet.hu/2013/06/meggyes-sajttorta-poharban.html


Hozzávalók (4 adag)

Meggy
0,5 kg meggy
8 dkg cukor
1 evőkanál rum (nálam ez most csak aroma volt)
1 teáskanál fahéj

Keksz
1 csomag (nálam Milka) csokis keksz (vagy más típusú csokidarabos keksz) az eredeti recept csak 6 dkg-ot ír, én kb. 20-at tettem bele
1-2 evőkanál vaj

Krém
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín
vanília aroma
2 teáskanál cukor (vagy ízlés szerint)

Első körben a meggyet kimagoztam, majd a cukorral, fahéjjal, rummal együtt feltettem főni közepes lángon kb. 10 percre. Kevergessük, és nézzünk rá időnként, nehogy leégjen. Amúgy a recept eredetije szerint áztatni kellett volna a meggyet egy napig, de mi ennél türelmetlenebbek voltunk :)

Amíg a meggy elkészült, addig előkészítettem a kekszet is. Összetörtem kis darabokra. A vajat felolvasztottam egy serpenyőbe, rászórtam a kekszet, jól átforgattam, majd amikor átmelegedett le is zártam. Figyeljünk erre is oda, mert nagyon hamar oda tud kapni (nekem persze kicsit sikerült odaégetnem). Amúgy az eredeti recept sütőben sütést javasolt, de a lakás klímájára való tekintettel sütőbekapcsolási tilalom volt nálunk.

Már csak a krém volt hátra. A tejszínt habbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot és a mascarpone-t.

Ezzel meg is volt az összes hozzávaló, már csak rétegezni kellett.

Alulra kekszet tettem a poharakba, meglocsoltam a meggy levével, majd mertem rá krémet, arra pedig meggyet szórtam. Addig folytattam a rétegezést, amíg meg nem telt a pohár. A tetejét még meglocsoltam a meggy levével, hogy szépen le tudjon folyni a pohár aljáig. 

Fogyasztás előtt fél napra tegyük hűtőbe.

Panna cotta

Az utóbbi időben semmit sem főzök, vagy amit főzök, az biztosan nem sikerül. Nincs jó szériám. Múlt héten sikerült az előfőzött tésztát is túlfőznöm. No comment. Zoli már csak nevet rajtam, én meg nyígok, hogy de így már megint nem lesz új poszt a blogra.

Szerencsére most hétvégén Zoli kitalálta, hogy csinál panna cottát. Király, gondoltam, ő megcsinálja, ő nem rontja el, mi megesszük én meg kirakom a blogra. Ehhez képest vasárnap délután ötkor még nyoma sem volt a desszertnek, Zoli meg elment otthonról, rám bízva a panna cotta elkészítését. Persze hozzátette, hogy ne aggódjak, minden mehet bele egy lábosba, felforralom, belerakom a zselatint és jó napot.

Mivel tényleg egyszerűnek tűnt (az is volt), gondoltam megpróbálom. Persze rögtön fenn akadtam azon, hogy mennyi zselatintól lesz tutira megfelelő az állaga, majd miután válaszra leltem, jött a következő pont: mégis hogyan fogom én ezt kifordítani a pohárból?? Lelki szemeim előtt már ott lebegett a következő szörnyű posztfotó a széteső panna cotta-ról.

A net szerint mielőtt a krém a pohárba kerül, meleg/hideg (mindkét verziót olvastam) vízbe kell állítani a poharakat, majd mikor ki akarjuk fordítani belőle a desszertet, akkor meg meleg vízbe. Megint kiakadtam: hogyan tegyek egy hűtő-hideg poharat meleg vízbe, a nélkül hogy elpattanna? Ezt nem találtam járható útnak, így végül úgy döntöttem, hogy megfordítom a történetet. A gyümölcsöt teszem a pohár aljába, arra megy a krém és kanalazunk, nem borítunk.

Amúgy később találtam több ötletet is a kiborítós verzióra. Az egyik, a kimosott joghurtos pohár volt, a másikat pedig anno még egy vendégségben láttam évekkel ezelőtt. Sima 2 dl fehér eldobható műanyag pohár. Ezeknek aztán tutira nem árt a meleg víz, ha meg mégsem engednék el a krémünket, akkor fogunk egy ollót és szétnyírjuk a formát.

Hozzávalók (2 nagy adagnak felel meg)

2 dl maga zsírtartalmú tej (a tejnek azért kell maga zsírtartalmúnak lennie, hogy a két réteg (tejszín-tej) ne váljon külön. Legalább is ezt olvastam, és el is hittem)

2 dl habtejszín

1 teáskanál vanília kivonat

35 g cukor

2-3 db lapzselatin

Gyümölcsöntet

150 gramm gyümölcs (én epret használtam)

ízlés szerint cukor

Első körben készítsük el az epret. Ehhez megmostam a gyümölcsöt, felvágtam apróra és közepes lángon addig főztem, amíg kevés levet engedett. Ekkor kóstolás alapján két kanál cukrot is adtam hozzá, majd az egészet leturmixoltam. A poharak aljába egyenlően elosztottam a gyümölcsöt és félretettem hűlni.

Jöhetett maga a panna cotta.

A történet tényleg nagyon egyszerű. A tejet, a tejszínt a cukrot és a vaníliát tegyük egy lábosba, és kevergetés közben melegítsük fel. Nem kell felforralni (mondjuk én akkor kaptam le, mikor az első forrásra utaló buborékok megjelentek) a lényeg, hogy jó meleg legyen a folyadék. Ha ez megvan, le is kapcsolhatjuk a tűzhelyet.

A még forró folyadékhoz adjuk hozzá egyesével a lapzselatinokat. Tegyük bele az elsőt és kevergessük addig, amíg fel nem oldódik. Majd jöhet a második és az én esetemben volt egy harmadik is, csak hogy biztosra menjek. (Amúgy utólagos véleményem alapján 2-2,5 is elég lett volna.)

Ha már mind a három zselatin benne van, akkor is kevergessük még pár percig, hogy biztosan feloldódjanak a lapok.

A lapzselatin csak a hideg hatására fogja összerántani a folyadékot, így ne ijedjünk meg, a krém állaga teljesen folyós lesz az után is, hogy a lapok feloldódtak. 10 percre tegyük félre hűlni, majd vegyük elő a poharakat, és öntsük rá óvatosan az eperre a folyadékot. Használjunk merőkanalat, mert ha csak simán a lábosból öntjük ki, akkor előfordulhat, hogy a nagy lendületben felkavarjuk az eperszószt és egy vegyes trutyi lesz a végeredmény.

Tálalás előtt fél napra tegyük a hűtőbe.