Nyári szünet

Kedves Olvasóink!

Kicsit most elutazunk pihenni, hogy aztán újult erővel folytathassuk a blogot. Addig is mindenkinek kellemes hetet, kevés munkát, sok pihenést és szép időt kívánunk! Aki pedig erre jár, szemezgessen a régi receptek közül!

Visszatérve jelentkezünk majd egy kis mediterrán összeállítással!

Túrós (bodzás) illatos kalács

Nemrég volt a születésnapom, amire praktikusan mindenkitől konyhai felszerelést kértem. Tántitól egy süteményes tálat, hogy a tortákat és sütiket megfelelő közegben tudjam fotózni. Barátnőimtől egy kuglóf formát, mert az eddig még nem volt nekem, amit megfejeltek még egy edényfogó kesztyűvel (fehér alapon piros pöttyös, mint a túró rudi). Anyuéktól tortát kértem, mert ugye a hasnak is jár valami. 

A felhasználás viszont egész múlt hétvégéig váratott magára, mert sütő stoppot rendeltem el a lakásban dúló 30 fokos hőmérséklet miatt. Ez hétvégén lement egészen 27 fokig, így végre megsüthettem ezt: http://limarapeksege.blogspot.hu/2012/05/bodzas-turos-illatos-kalacs.html

Kis hiányosság, hogy nekem nem volt bodzám, így ez az enyémből kimaradt. Az eredeti receptnél a megjegyzésekből derült csak ki, hogy 27 cm átmérőjű kuglóf formára vannak a mennyiségek. Az enyém 22 cm-es, így Zolival ki kellett számoltatnom egy szorzót ahhoz, hogy mennyi is az annyi a kisebb kuglóf formába.

Hozzávalók 22 cm-es formához

Tészta 

 

40 dkg finomliszt
1 tk. só
2,5 evőkanál cukor
1 tojás
2 dl langyos tej
6,5 dkg puha vaj
2 dkg élesztő

Töltelék

25 dkg túró
3 ek. cukor
3 ek. bodzaszörp
1 citrom reszelt héja
1 tojás sárgája
1 tojás fehérje
5 dkg mazsola
2 ek.búzadara

Megjegyzés: mivel nekem nem volt bodzám, a cukor mennyiségét bő egy kanállal megemeltem.

Lekenéshez

1 egész tojás

A tészta hozzávalóit öntsük egy tálba.Az élesztőt nem kell felfuttatni, egyszerűen csak morzsoljuk be az edénybe.

  Az összeállításnál nekem ez a gyönyörűség segített:

Már régóta szemeztem vele, és vártam egy akcióra, ami úgy tűnt, hogy soha sem fog megérkezni. A hétvégi nagy bevásárlás alkalmával viszont belefutottunk egy készletkiárusításba, így le is csaptunk rá. Este pedig már ezzel dagasztottam a tésztát : ) Ami a dagasztás végén jó ragacsos lesz, de ez ne vegye el a kedvünket. 

Amíg kel, készítsük el a tölteléket. A tojást válasszuk szét: a fehérjét verjük kemény habbá a cukorral. A tojás sárgáját és a többi hozzávalót dolgozzuk össze, majd a végén adjuk hozzá a felvert habot.

A kuglóf formát kenjük ki vajjal.

Ebben a melegben a tésztának  45 perc sem kellett és már a duplájára kelt (bár ez a fotón nem látszik):

Most jöhet a nyújtás. Itt igen csak bajban voltam, mert az eredeti receptben csak annyit volt, hogy hosszú és keskeny legyen a tészta. Próbáltam lemérni, hogy mekkora tészta kellene a formámba, Zoli már a kör területét számoltatta velem, de végül a hasra csapás nyert: egy 3 mm vastag, 55 cm hosszú tésztát nyújtottam belőle (lisztezett felületen, mert ragadni fog).

Erre kentem rá a túrót, ami először igen kevésnek tűnt, de végül szép vékonyan elég volt rá. 

Ezt követően feltekertem, majd egy éles késsel félbe vágtam az egészet:

És szétszedtem:

Most össze kell fonni a két csíkot, de úgy, hogy a töltelékes része mindig felfelé nézzen:

Most jön a neheze: bele kell pakolni valahogy a formába. Próbáljunk alányúlni két kézzel, ha van segítő harmadik kéz is, akkor azt is fogjuk be és tegyük bele a formába.

Újabb kelesztés következik: akkor jó, ha kb. eléri az edény peremét. 

Kenjük le a tetejét a felvert tojással. 180 fokos előmelegített sütőben 45 percig sütjük. Mielőtt kivesszük érdemes belebökni, hogy tényleg átsült-e. 

Ha nagyon barnulna a teteje már a sütés elején, akkor sütőpapírral takarjuk le.

Tejjel is nagyon finom : )

Citromkrémes desszert, sütés nélkül

A napokban a Hétrend blog heti főzési ajánlóját olvasgattam (Hétrend blog - 28 heti menü). A hétvégi desszertek között találtam a sütés nélküli citromtortát, amit így a nagy melegben rögtön meg is kívántam. El is kezdtem túrni a netet megfelelő recept után, de nem találtam semmi kedvemre valót. A receptek nagy többsége vajas krémet írt, és ez nekem nem tetszett. Szerencsére eszembe jutott, hogy anyukám szokott csinálni egy nagyon egyszerű, sütés nélkül hideg citromkrémet, úgyhogy gyorsan fel is hívtam a receptért.

Hozzávalók

1 nagy doboz tejföl
2-3 citrom leve és reszelt héja
1 csomag vaníliás cukor
porcukor ízlés szerint
2 dl habtejszín (az a fajta, amit fel kell verni)
babapiskóta

A tejfölt öntsük egy tálba. Szórjuk rá a vaníliás cukrot, reszeljük bele a citromok héját (csak a sárga részt, a fehéret ne, mert attól keserű lesz a desszert!!!) és facsarjuk bele a levét.

Nekem kivételesen sikerült olyan citromot vennem, aminek nagyon sok leve volt, ezért csak két citromot csavartam bele. (A harmadikat akár díszítésnek is használhatjuk). Adjunk hozzá porcukrot, ízlés szerint. Én három púpos evőkanállal tettem bele, de lehet, hogy a végeredmény még egy kicsit elbírt volna, bár nekem így is nagyon ízlett.

Most jön az a pont, ahol majdnem elbuktam: fel kellett verni a tejszínhabot és NEM MENT. Anyu azt mondta, hogy vegyek zacskós habtejszínt (szürke), mert neki az bevált. Vettem is, mert mindig hallgatok anyukámra. Olvastam én a boltban, hogy az ideális felveréshez 12 órán át egy hőmérsékleten kell lennie a tejszínhabnak, de gondoltam nem lesz gond, annak ellenére sem, hogy a bolttól hazáig felmelegedett. Becsaptam a hűtőbe, vártam amíg lehűlt és elkezdtem gépi habverővel felverni. Csak annyit értem el, hogy minden, de szó szerint minden habos lett a konyhába, hiába csináltam magas falú edényben. A tejszín folyós maradt, így lehúztam a WC-n.
Másnap semmit sem bíztam a véletlenre, kétféle tejszínhabot vettem, egy zacskósat újra és egy tetra pakkosat is, a biztonság kedvéért. Most már hűtöttem 12 óráig, de a zacskós most sem ment, csak a WC-be... A másikkal viszont sikerrel jártam, így jöhetett a következő lépés.

Na, ez már hab!

A tejszínhabot és a tejfölt óvatosan keverjük össze egy spatulával. Kóstoljuk meg, és ha kell, akkor még tehetünk bele citromot vagy cukrot.

Ilyen az egyveleg.

Kezdhetjük a rétegezést, úgy mint a tiramisunál: egy sor piskóta, egy sor krém, egy sor piskóta, egy sor krém:

Ha készen vagyunk, mehet is a hűtőbe, minimum fél napra.

Én pedig várom a tejszínhab felverésének trükkjét!

Tojásos sült paprika

Jöjjön egy újabb nyári étel, ami a lecsó készítése közben jutott eszembe. Rögtön mondtam is Zolinak, hogy miről van szó, hogyan készül, mire jött a válasz: "- Szóval rántotta paprikával." Ráhagytam, de másnap mikor Norbinak említettem, hogy mi lesz a következő poszt, ugyan ezt a választ kaptam. Grrrr....

De nem rántottáról van szó, a hangsúly a paprikán van és nem a tojáson. Nagyon finom és gyorsan el is készül. Egy főre két paprikát és egy tojást számoljunk. (A fentiek miatt csak egy adagot készítettem.)

Hozzávalók

1 tojás
2 zöldpaprika
kisebb fej hagyma fele
olaj
só

A tojást verjük fel úgy, mintha rántottához készülne. A hagymát vágjuk fel apróra, a paprikát pedig vágjuk négyzetesre, úgy mint a lecsónál:

Kevés olajon és egy csipet són pirítsuk meg a hagymát (kis lángon).

Amikor üveges (átlátszik) tegyük rá a paprikát. Keverjük meg, és továbbra is kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg megpuhul (nekem kb. 8 perc volt). Ne péppé főzzük, csak puhára! (Kóstolgassuk közben.)

Amikor már puha, öntsük rá a tojást és folyamatosan kevergessük, amíg meg nem sül a tojás is. Anyukám azt mondta, hogy létezik olyan verzió is, amikor tojás helyett tejföllel sütik össze a paprikát. Én még nem próbáltam, de ha valaki megcsinálja, számoljon be róla! 

Friss kenyérrel tálaljuk.

Lecsó készítése

A lecsó megint egy olyan étel, amit máshogy eszünk Zolival. Én friss kenyérrel, tojás nélkül szeretem, Zoli persze tojással, szalonnásan. Így este két lábosban főztük a vacsorát, szépen egymás mellett, ami nagy ritkaság, mivel Zoli utálja, ha ott lábatlankodok, miközben ő főz. 

Hozzávalók 2 adaghoz (mi ezt feleztük, vagyis egy-egy tányér lett belőle)

80 dkg paprika
30 dkg paradicsom (kb.)
1,5 fej hagyma
kolbász
virsli
só

Ha szeretjük, akkor még kellhet


szalonna
1 tojás
csípős paprika

Első lépésként készüljünk elő a főzéshez. A zöldségeket mossuk meg és vágjuk fel. A paprikát szerintem úgy a legegyszerűbb felvágni, ha hosszában szeletekre vágjuk (mint mikor szendvicsre tesszük) és aztán négyzetes darabokra. Így csinálom én, de Bea barátnőméknél pl. az a szokás, hogy hosszú kígyót vágnak belőle. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a csúcsától meghámoznánk a paprikát. Kinek hogy : ) A paprika csumájára nincs szükségünk. A paprikát érdemes megkóstolni főzés előtt, hogy tudjuk van e közte csípős. 

A kolbászt, virslit karikázzuk fel, a hagymát pedig vágjuk fel apróra. A paradicsomot kockázzuk fel. Kb. a paprika felének megfelelő mennyiségű paradicsomra lesz szükségünk.

Na most, ha szeretnénk szalonnát is tenni a lecsóba, akkor először azt tegyük oda kevés zsiradékon sülni.

Ha nem szalonnásan akarjuk elkészíteni, akkor kezdjük rögtön a hagyma pirításával (kevés olajon). Szórjunk rá egy csipet sót is, majd kis lángon addig süssük, amíg üveges (átlátszó) nem lesz.

Ekkor öntsük rá a paprikát, kb. egy korty vizet, és fedő alatt kis lángon főzzük tovább. 

Visszatérve a szalonnás verzióra, ha már szépen megpirult a szalonna, adjuk hozzá a hagymát (ekkor így néz ki):

Itt is pirítsuk kis ideig a hagymával együtt, majd adjuk hozzá a paprikát. A paradicsommal még várjunk, mert az gyorsabban fő meg, mint a paprika.

Innentől egy séma jön :)

A paprikát kb. 5 percig pároljuk a fedő alatt, majd kóstoljuk meg. Ha a kóstoláskor már nem frissen ropogós, de még nem is teljesen puha, akkor jöhet a paradicsom. A paradicsommal együtt adjunk hozzá pár karika kolbászt is (én ötöt tettem bele), és főzzük tovább kis lángon fedő alatt.

Amikor már szép levet eresztett és a paprika is teljesen átpuhult, szórjuk rá a virslikarikákat is.

Ízlés szerint sózzuk és pár percig főzzük még. Ha szeretnénk tojást is ütni rá, akkor ezt a legvégén tegyük meg és keverjük el benne (esetleg előre is felverhetjük).

Én friss kenyérrel eszem és régen mindig egy nagy pohár hideg tejet ittam mellé. Kinek mi :)

Rumos vagy konyakos meggy elrakása

Anyukám minden évben szokott eltenni alkoholos meggyet, amit aztán év közben folyamatosan felhasználunk. Az egyik felhasználási lehetőség az, ahogy Márti barátnőm csinálta: barátnős traccspartizás közben simán elnassolni a napon :) A másik lehetőség az, amit régen nagyon sokszor csináltunk: két fajta pudingot főztünk, amit rétegezve tettünk el poharakba. A rétegek közé mindig tettünk háztartási kekszet, diót és ilyen meggyet is, majd jól lehűtöttük az egészet, így hamar meg is volt a desszert. De felhasználhatjuk süteményekhez (pl. diós sütikhez nagyon finom) díszítésként is.

Hozzávalók

meggy

cukor

rum vagy konyak

(nátrium-benzoát)

Ami az alkoholt illeti, itt az alkalom, hogy felhasználjuk az ajándékba kapott, de soha ki nem bontott rumos – vagy konyakosüvegeket (a legutolsó adag nálunk ezért készült Napoleon konyakból). Ha nincs ilyenünk otthon, vegyünk egy kis üveggel, vagy ha nagyon nem akarunk költeni erre, használhatunk sütőrumot, esetleg rumaromát is.

A nátrium-benzoát a tartósítás miatt kellhet, de nem kötelező! Sőt, anyukám azt mondta, hogy az eredeti recept szerint nem kell hozzá tartósítószer, mert ugye az alkohol megteszi azt a szívességet, hogy tartósítson. Ha valaki csak aromát használ, akkor viszont célszerű tartósítania is, nehogy megromoljon a befőtt. A tartósítószer leírása szerint fel kell oldani a nátrium-benzoátot forró vízben és úgy önteni a gyümölcsre, de anyukám azt mondta, elég ha egy csipettel szórunk minden üvegbe, a gyümölcsök tetejére (vagyis simán abban az állapotában kell szórni, ahogy a zacskóban van).

A befőttes üvegeket forró vízben alaposan mossuk el. Én csak 1,5 kg meggyet tettem el (magozatlanul volt ennyi), ami két befőttes üvegben elfért.

A meggyet mossuk meg és magozzuk ki. Mivel a meggyel sok levéldarabot, szárat kapunk, az a legjobb módja a mosásnak, ha a csapot bedugjuk, engedünk bele vizet és abba szórjuk a meggyet. Kicsit úsztassuk, lötyögtessük benne, majd szedjük ki a meggyeket. Ha szerencsénk van, akkor az apró szemét a vízben marad.

Ha a magozással megvagyunk, készítsük elő a cukrot és az alkoholt.

Tegyünk az üveg aljára egy réteg meggyet. Arra tegyünk cukrot és öntsünk rá rumot. Ami az arányokat illeti: ha a meggyünk nagyon savanyú, akkor több cukrot fog kívánni. Az enyém elég édes volt, ezért én csak egy evőkanállal szórtam minden egyes rétegre. Az alkohol mértékéhez anyukám annyit fűzött hozzá, hogy: "-Hát nem tudom, öntsél, maximum alkoholosabb lesz az íze". Így hát öntöttem, minden egyes rétegre egy jó evőkanálnyit vagy kicsit többet (nekem Portorico-i rumom volt, ami ugye 60 %-os). Egyelőre nem tudom, hogy ez sok volt-e vagy kevés, az első evéskor majd elválik :)

Ezt a rétegezést addig csináljuk, amíg be nem telik az üveg.

Ha ezzel készen vagyunk, akkor csak lazán tegyük rá a tetőt az üvegekre. Kb. két napig ne is zárjuk le rendesen. Nézzünk rá, kóstoljuk meg, ha esetleg akarunk, még cukrot vagy alkoholt szórhatunk rá.

Ha szeretnénk tartósítószert is használni, akkor két nap után szórjuk rá a gyümölcsökre, majd zárjuk le szorosan az üvegeket. Dunsztolni nem kell, tehetjük is fel őket a polcra.

Gyümölcsleves, meggyből

Múlt héten Ákos méltán híres gyümölcslevesét kanalazhattam vacsorára. Elmondása szerint a recept természetesen pofon egyszerű: gyümölcs, víz, fűszer, habarás és készen is vagyok, el sem tudom rontani. (Szeretem, mikor ezt mondják nekem.)

Eredetileg Ákossal szerettem volna ezt a posztot megíratni, mert biztosra akartam menni, de kerek-perec megtagadta az újabb részvételt kis blogom életében, így kénytelen voltam életem első meggylevesét megcsinálni. A recept amúgy Ákos és anyukám (aki ugyan úgy csinálja) konyhájából való.

Hozzávalók

0,5 kg meggy (magozatlanul volt ennyi)

2 liter víz

1 rúd fahéj

1 kicsi csipet só

6 szem szegfűszeg

2 citromkarika

cukor

1 csapott evőkanál liszt (az én evőkanalam nem túl nagy)

2 dl főzőtejszín

Már látom magam előtt Ákost, amint a liszt mennyiségéhez érve háborog, hogy csak teáskanál, nem evőkanál, de jelentem, nálam teáskanálnyi liszt után nem történt semmi a sűrűséget illetően.

A meggyet tegyük egy nagyobb lábosba. Ha van kedvünk magozhatunk is, nekem nagyon nem volt, mindenki döntse el maga, hogyan teszi fel főni a gyümölcsöt. Öntsük fel 2 liter vízzel, adjuk hozzá a kis csipet sót (el lehet hagyni, ha valaki idegenkedik tőle, de szerintem minden ételbe kell egy kis só), a fahéjat, a szegfűszeget és cukrot. Ahhoz, hogy mennyi cukor kell a leveshez, első körben kóstoljuk meg a meggyet. Az én meggyem elég édes volt, így nekem nyilván kevesebb cukorral kellet számolnom. Mivel se Ákostól se Anyutól nem kaptam a cukorra vonatkozólag pontos információt, így óvatos duhaj módjára adagoltam. Az elején csak két kanállal adtam a leveshez, majd elkezdtem főzni.

A citrom karikákat én csak a habarást követően adtam a leveshez, mert anyukám azt mondta, hogy ha sokat ázik benne, akkor a citrom fehér részétől kesernyés lesz a leves (Ákos ezt nem is mondtad!).  

Amíg a leves felforr, addig a tejszínben keverjük el csomómentesre a lisztet.

Amikor forr a leves, a meggyek elkezdenek feljönni a felszínre, és megrepednek, a víz pedig elkezd rózsaszínné válni. Pár percig főzzük (3-4 perc), majd adjuk hozzá a habarást. Ehhez először merjünk át egy keveset a vízből a habarásba (hő kiegyenlítése), majd az egészet öntsük hozzá a leveshez. Mehet bele a citromkarika is. Várjuk meg míg újra felforr, és kóstoljuk meg.

Nekem ez volt az a pont, mikor kétségbe estem: az egésznek se íze, se színe nem volt, így az első gondolatom az volt, hogy lehúzom a klotyón. Aztán átgondoltam, hogy egy kísérletet még megér a dolog, inkább nem adom fel. Adtam hozzá még vagy két kanál cukrot és mivel bepipultam, hogy ilyen ízetlen lett, egy nagy kanál tejföl is került bele (a tejfölt először kikevertem csomómentesre, adtam hozzá egy kanállal a leves levéből, azzal is kikevertem, és visszaöntöttem az egészet a levesbe).

Forraltam még pár percet és újra megkóstoltam. Ekkor már sokkal finomabb volt: a citrom is engedett addigra levet, ízt, és a meggy is. Levettem a tűzről és hagytam, hogy kihűljön. A citrom karikákat úgy egy óra múlva kivettem a levesből (kezdett kesernyés lenni tőle).

Hűlés közben többször is kóstolgattam és azt kellett tapasztalnom, hogy még állásában is ízesedik az egész. Vagyis ne essünk kétségbe, és várjuk ki, hogy mi lesz belőle! Egy napig hagyhatjuk állni az egészet a hűtőben, hogy az ízek jól összeérjenek. Jó hűsölést mindenkinek!