Mihez kezdhetünk hat kiló eperrel

Kép forrás: Innen

Annak ellenére, hogy egy tetű lassúságával írom az új posztokat, az eperszezonnak köszönhetően dübörög a blog nézettsége. Napról-napra látogatottsági rekordokat dönt az oldal (persze csak a saját rekordjait). Szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak, akik épp hat kiló eper fölött tanakodnak, mihez is kezdjenek vele, ezért összeszedtem az oldalon fellehető összes epres receptet ebbe a posztba.

Az első, és leggyorsabb feldolgozási módszer a lekvár/dzsem főzés. Mivel tavaly munka utána, este érkezett az eperszállítmányom nem vacakoltam hagyományos befőzéssel, hanem a gyorsabb, jamfixes utat választottam: Eperlekvár készítése

A lekváron felül még mindig bőven volt eprem, ennek egy részét eltettem a fagyasztóba. Ehhez nincs külön poszt :) Egyszerűen csak megmostam az epreket, levettem a zöld kalapjukat, megvártam míg megszáradnak, majd telepakoltam velük egy dobozt. Aki most először szeretne fagyasztóba tenni epret, annak jelezném, hogy kiolvasztáskor elég gusztustalan lesz az eredmény, mert összesnek, plöttyek lesznek a gyümölcsök, vagyis senki se számítson arra, hogy decemberben a TV előtt roppanós epret fog enni a fagyasztóból.

A fagyasztott eper viszont tökéletesen megállja a helyét minden más módon, ahol a friss eper is:

Felhasználhatjuk torták krémjéhez: Eperkrémes torta

Készíthetünk belőle eperturmixot: Eperturmix

Vagy akár fagylaltot is: Eperfagyi

Ehhez csinálnom kell új fotót :)

 

Az idei évben a nagy epres álmomat élhettem ki, mivel hozzájutottam életem első igazán méregdrága pezsgőjéhez, amihez elnassoltunk egy kevés idei epret (a filmekben mindig így rendelik a hotelben:  "-Pezsgőt kérnénk és egy kis epret!"). Hát, nem volt akkora élvezet, mint gondoltuk, az eper finom volt, a pezsgő már kevésbé. Van ez így :)

 

(Forrás: Innen )

 

Lasagne, házi tésztából

Életem első, igazi olasz lasagne-ját két vagy három évvel ezelőtt, karácsonykor ettem. Természetesen Furio követte el. Isteni finom volt, a tésztát is Ő gyúrta hozzá, amit össze sem lehetett hasonlítani a bolti tésztával. Ez megsütve is puha volt, mint a vaj. Kb. azóta tervben volt nálunk, hogy elkészítjük mi is, igazi házi tésztával, de aztán ezt is csak halogattuk, egészen máig. Hozzá kell tennem, hogy én ma is le akartam fújni a projektet, mert nagyon megcsúsztunk, de Zoli kitartott a terv mellett, így végül fél kettőre el is készültünk vele.

Első körben főztünk egy bolognait. Ez már fenn van a blogon, így nincs más dolgom, mint linkelni egyet :P Bolognai szósz

Annyi eltérés van csak, hogy most kihagytuk a vörösbort belőle. Egy kevés szósz egyébként maradt a végén, de ezt lefagyasztottam bolognai szósznak. Majd valamelyik hétköznap jó lesz ebédnek, ha nincs időm főzni.

Amíg a hús puhult, Zoli összeállította a tésztát.

Hozzávalók

30 dkg liszt
3 egész tojás
1 csapott teáskanál só

kevés langyos víz, ha nem állna össze

Elég száraz, kemény tészta lesz a végeredmény. Ha nagyon nem akarna összeállni, akkor kevés vizet adjunk hozzá. Ha készen van, tekerjük be celofánba és tegyük be a hűtőbe fél órára.

Ha letelt a fél óra, akkor vegyük elő a tésztát és vágjuk négy egyenlő részre. A tésztát nagyon vékonyra kell nyújtani. Ezt csinálhatjuk sodrófával is, (tényleg lehetséges így is, én emlékszem, hogy nagyi levesbetétet csinált mindig így, kézzel nyújtotta ki, annyira, hogy szinte át lehetett látni a tésztán), vagy ha van spéci tésztanyújtó gépünk, akkor dolgozzunk azzal! Nekünk van ilyen gépünk, még Zolinak vettem születésnapjára több éve. Akkor sokat használtuk, aztán felkerült a szekrény tetejére, és ott is maradt kb. az elmúlt két évben. 

A gép és a hátérben a tészta.

A géppel szép hosszú csíkokat kaptunk a végén:

Amire szükségünk van még, az a besamel mártás. Egy kis módosítás: Józsefnek álcázott Anikó hívta fel rá a figyelmemet a kommentekben, hogy Furio nem is tesz bele besamelt, így akár el is hagyhatjuk, Furio olaszként csak jobban tudja, mi kell bele!
Aki ennek ellenére tenni szeretne bele:

Hozzávalók

 

4 evőkanál vaj

4 evőkanál liszt

0,5 l tej

szerecsendió

A vajat alacsony lángon megolvasztjuk, majd folyamatos kevergetés mellett rászórjuk a lisztet. Lassan felöntjük a langyos tejjel. Szórjunk rá kevés szerecsendiót és addig főzzük, amíg krémes állagú nem lesz. 

(Én annyira nem vagyok oda ezért a mártásért, nekem túlságosan is tömény íze van, ezért mi ennek az adagnak kb. a felét használtuk csak fel.)

Kezdődhet is az összeállítás, de ehhez reszeljünk még sajtot :)

Szóval, valahogy így fog kinézni az asztal, ha mindent odakészítünk:

A jénait vajazzuk ki és tegyünk az aljára tésztát. Ezt kenjük meg a mártással, merjünk rá 2-3 kanál darált húst, majd szórjunk rá egy kevés sajtot. Erre aztán jöhet újra egy réteg tészta, mártás, hús, sajt, amíg el nem fogynak az összetevők.

A legtetejét tészta réteggel zárjuk és erre szórjuk rá a sajtot.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig süssük. Sokkal tovább ne, mert a tészta meg fog keményedni. Bolti tészta esetében hosszabb sütési idővel számoljunk, kb. 40 perccel.

Epres-mascarponés torta

Már tavaly is nagyon izgatták a fantáziámat az eperkrémes torták, de valahogy felsültem vele. Mivel még mindig volt 50 dkg tavalyi eprem a fagyasztóban úgy döntöttem megpróbálom újra. Rengeteg ilyen receptet olvastam a neten, szinte minden blogon van ilyen recept, de valahogy igazából egyik sem tetszett. Az ok nagyon egyszerű: minden recept tejszínt is írt a mascarpone mellé, ami nekem egyáltalán nem tetszik. A mascarpone szerintem így is elég kalóriadús, nem értem miért turbózza mindenki még tejszínnel is.

A másik, amit nem akartam elfogadni: minden receptben írták, hogy lapzselatint is tettek a krémbe. Én úgy gondolkodtam, hogy a tiramisuba sincs, mégsem lesz folyós a krém, csak minimálisan, ezért én erre hivatkozva kihagytam ezt a krémből. Nem kellett volna. Így is jó volt, de amikor felszeltem a tortát, akkor buggyant a krém mindenhol. Azt kell mondanom, hogy lapzselatinnal valószínűleg ez nem történt volna meg.

A tészta egy sima hat tojásos piskóta tészta volt, annyi változtatással, hogy a hat kanál lisztből kettőt lecseréltem púpos kanálnyi keserű kakaóporra. Ezt leszámítva mindent ugyanúgy csináltam, mint a korábbi piskóta receptemben: Piskóta tészta

25 cm-es tortaformában kb. 10-15 perc alatt sült meg 190 fokon. Mielőtt kiszedjük, végezzünk tűpróbát a tészta közepén.

A krémhez 50 dkg epret kézi mixerrel leturmixoltam, elkevertem benne 25 dkg mascarponet. Kb. 6 kanál cukrot adtam hozzá, de ez ízlés és eper függvénye is, így mindenki kóstolással döntse el, hogy mennyi cukrot ad hozzá.

A tésztát kétfelé vágtam - jelentem a híres-neves tortafűrész semmire sem jó :( , így késsel küzdöttem.

Az egyik lapot egy tányérra tettem és visszaraktam köré a tortaforma szélét, hogy megtartsa a krémet.

Rámertem a krém kicsit több mint felét, ráhelyeztem a másik tésztát, majd befedtem a maradék krémmel. Az egészet beraktam a hűtőbe (fél napig is pihentethetjük).

Felszolgálás előtt vegyük le róla a tortaforma szélét. Ezt még nálam is jól bírta a krém, csak a torta oldalán folyt végig, de ez nem is volt baj. A díszítéshez friss epret vágtam rá, majd megöntöztem olvasztott keserű csokoládéval. Ehhez elég kb. két sor, amit megolvasztunk és kanállal rápöttyözzük. Ha nem lenne elég folyós, akkor kevés vízzel hígítsuk.

Ezt követően pedig kifutottam vele az erkélyre és gyorsan lefényképeztem mielőtt a krém megadta magát.

Eperturmix

Már megint nem főztem a hétvégén, mostanában ez elég jellemző rám, ugyanis most hétvégén sem fogok. Az utóbbi időben a fagyasztóba rejtett maradékokkal és kajarendeléssel próbálom átvészelni a hétköznapokat, hétvégén meg mások hűtőjét eszem üresre. (Nórikám, a kókuszkockákra azóta is csorog a nyálam!) Ennek "köszönhetően" nem halad a blog, én viszont nagyon kipihent vagyok és kudarcok sem érnek a konyhában. Egész jó kombináció, bár a blog nézettségének sajnos nem tesz túl jót :( 

A pár heti bejelentésemnek köszönhetően (nincs ötletem mit főzzek) kaptam több receptet is, így már csak a lustaságomat kell legyőznöm, és előbb-utóbb születik majd egy poszt. (Jövő hét elejében bízom, ugyanis kifogyott a fagyasztó, és még fizetésnap sincs, így kezdek sarokba szorulni.)

A dögmeleg május elseje és a tavasz elmaradása viszont kiváltotta belőlem, hogy felhasználjam egy részét a tavalyi lefagyasztott epernek (no meg bízom egy új, friss szállítmányban, aminek kell majd a hely). Fagyi még nem készült, helyett turmixot gyártottam, jól lehűtöttem és egy ültő helyembe felhörpintettem az egészet. 

Egy nagy marék epret leturmixoltam, mézzel édesítettem és felöntöttem tejjel (használhatunk natúr joghurtot és tejet fele-fele arányban).

Jó hűsölést mindenkinek! Remélem megvárja minden olvasó, amíg rendesen visszatérek :)

Török pizza (pide)

A hétvégén Zoli kitalálta, hogy pacalt fog készíteni (ez lesz a következő poszt) és mivel én azt nagyon-nagyon nem szeretem valami más ebéd után kellett néznem. Elég régen ettem kelt tésztát, így gondoltam legyen pizza. Aztán beugrott ez a Limarás recepet: (http://www.limarapeksege.hu/2012/02/torok-pide-torok-pizza.html ), amit kb. egy éve vettem fel az elkészítendő ételek listájára. Itt volt hát az ideje, hogy el is készítsem.

Hozzávalók a töltelékhez

1 fej vöröshagyma

3 evőkanál olívaolaj

50 dkg darált hús (fele sertés, fele csirke)

2 g fokhagyma (nálam ez két gerezd volt)

1 mokkáskanál őrölt kömény

1/2 mokkáskanál őrölt fahéj

só, bors

1 doboz konzerv paradicsom

2 evőkanál paradicsompüré

szárított chili

csipet cukor

sajt a tetejére

Már most jelezném, hogy mivel hirtelen felindulásból készült az étel, az alábbi alkotóelemek hiányoztak nálam:

•  őrölt kömény: szeretem az ízét nagyon, de nem volt itthon, így kimaradt
•  darált hús: csak sertéshúsból készítettem, mert csirkehús nem volt itthon
•  sűrített paradicsom: nem került bele, mert nem volt itthon
•  chili: nem szeretem a csípős ételeket, így ez nálam most kimaradt

Nem mondhatom magamra azt, hogy túlzottan megzavar, ha valami nincs itthon egy ételhez :)

Hozzávalók a tésztához

50 dkg liszt

2 teáskanál só

3 evőkanál olaj

1,5 dl víz

1,5 dl tej

egy felvert tojás fele ( amásik felével a tésztát kenjük majd be)

2,5 dkg élesztő

A tészta mennyiségét én megfeleztem, mert Zoli ugye pacalt evett, csak magamnak pedig nem akartam fél kiló lisztből ebédet készíteni. Meg kell mondjam, hogy így is bőven elég volt. A fenti tészta feléből hat nagy szelet pizza jött ki, amiből kettő is elég volt délben ahhoz, hogy jól lakjak. Azért ehhez hozzájárult az is, hogy a töltelékből viszont egész adagot készítettem, amit mind fel is használtam a fél adagnyi tésztához.

Még egy utolsó megjegyzés: Limara csónak formájúnak nevezte a pizzát, de az enyémeket inkább csatahajónak hívnám. Az íze viszont nagyon finom lett, pedig életemben először készítettem olyan húst, amihez fahéjat adtam.

Első körben állítsuk össze a tölteléket. A vöröshagymát vágjuk fel apróra és pároljuk puhára az olívaolajon. Adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, a római köményt, a fahéjat és a chilit. Pár percig közepes lángon pirítsuk, majd adjuk hozzá a darált húst. Magas lángon addig főzzük a húst, amíg ki nem fehéredik. Sózzuk, borsozzuk. Közben többször keverjük át. Adjuk hozzá a paradicsomkonzervet, a sűrített paradicsomot és a cukrot, és addig főzzük, amíg jó sűrű lesz.

A tészta összeállításával nincs sok dolog. Az összes hozzávalót egy tálba mérjük, és összegyúrjuk. Habár a recept nem írja, és a tejet mindig langyosan szoktam a tésztához adni. Ha összeállt, takarjuk le gy tiszta konyharuhával és várjuk meg, amíg a duplájára kel.

Elvileg addigra a hús is kész lesz, így már csak össze kell állítani a pizzát.

Ehhez a tésztát osszuk 12 azonos darabra (én ugye csak 6 darabra osztottam), gyúrjuk gombóccá őket, majd 10 percig hagyjuk pihenni.

A tésztákból lisztezett felületen hosszú, vékony ovális formákat nyújtunk. Nekem baromi nagyok lettek, a töltéskor kevésnek éreztem a két kanál húst, ezért is használtam fel mind az 50 dkg-ot.

A formázás az alábbi volt:

A kinyújtott formának először az alsó és felső csücskét összenyomtam.

Ezt követően rátettem a tölteléket, 

majd a csónak szélét alakítottam ki. Ehhez a tésztát felhajtottam, és ahogy Limara is írta, behajtogattam a tésztát, úgy int mikor az ember a függönyt teszi fel, hogy szép hullámosan lógjon le.

Ezt követően gáztepsire pakoltam. Ez elég nehézkes volt, mert rögtön szét is esett az elsőnél a hajó. Vagy csináljuk az összeállítást már eleve a tepsin, vagy palacsintalapáttal, tortalapáttal a formák alá nyúlva küzdjük át a tésztákat a tepsibe. Kenjük le a tojássárgával, és ha akarunk, szórjunk rá köményt.

A húsokra reszeljünk sajtot, vagy tegyünk zöldséget (uborkát, paprikát, paradicsomot). Én persze csináltam egy tejfölöset is :)

Csatahajók, ha sorakoznak.

200 fokra melegítsük elő a sütőt (annyi kelés elég a tésztának, amíg bemelegszik a sütő), majd kb. 15-20 perc alatt süssük készre.

Rizsfelfújt

Jelentem, sikerült! Végre elkészült egy étel, ami ehető lett, így posztot is tudok írni belőle. Persze a siker nem volt teljes, ugyanis a formából csak így sikerült kiszednem a sütit:

Akinek van ötlete, hogy ez már megint miért történt így, az ne habozzon, írjon! (Ákos, mielőtt lecsapnád a labdát: a fotó a vaku miatt lett ilyen, azt tudom.)

A receptet újra Horváth Ilonától vettem.

Hozzávalók

12 dkg rizs
0,5 liter tej
1 dl víz
2 egész tojás
10 dkg cukor
1 kávéskanál liszt
2 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
(vanília)
5 dkg mazsola

Első körben a rizst kell megfőzni. Ehhez elegyítsük a vizet és a tejet, keverjük el benne a cukor felét és a citrom héját, majd öntsük rá a rizsre. A recept szerint csak fel kell forralni a tejet és rögtön le is kell zárni a tűzhelyet, majd félre tenni és megvárni, amíg a rizs felszívja az összes folyadékot. Először én is így próbálkoztam, de 10 perc után sem láttam semmi változást, ezért más receptekre hagyatkozva inkább elkezdtem főzni a rizst, takarékon, fedő alatt, úgy mint mikor köretnek készítem (Rizs készítése)

Így is vagy jó fél óra volt, ha nem több, mire felszívta az összes folyadékot. A legvégén, mikor már csak kevés folyadék volt rajta, lekapcsoltam alatta a tűzhelyet, nehogy leégjen. 

Amíg a rizs főtt szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját elkevertem a vajjal és hozzáadtam a cukor maradékát is. Hogy ezt tényleg így kellett e tenni, azt nem tudom, mert a receptben elfelejtkeztek a cukor maradékáról, így önkényesen döntöttem róla. A tojásfehérjékhez adtam egy csipet sót, majd betettem a hűtőbe. Csak közvetlenül az összeállítás előtt vertem habbá. Mivel csak egy hétköznapi gasztroblogger vagyok, vanília helyett csak aromát szoktam használni a sütikhez, így most is így tettem. A tojásfehérjéhez adtam hozzá a vanília aromát, de csak akkor, mikor már kemény habbá vertem (kb. 10 mp-el a vége előtt adtam hozzá).

Amikor a rizs kihűlt, hozzáadtam a tojássárgás masszát, a kávéskanál lisztet, majd belekevertem a tojáshabot is. Eddig nagyon pöpec volt minden, a nyers tészta íze is finom volt, így nem aggódtam.

Egy kuglófformát jó vastagon kivajaztam, megszórtam zsemlemorzsával és beleöntöttem a tésztát, majd 180 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Még a fenti látványkor is bizakodó voltam, gondoltam szépen kicsúszik majd a formából a tészta, pöpec fotókat fogok lőni a napsütésben, de aztán megtörtént a már fent említett dolog; darabokban hullott ki a tészta a formából. Végül sikerült annyit összeszednem, amiből kijött egy valamire való fotó, a többit meg darabosan ettem meg.

Tálaláskor használhatunk csokiöntetet, baracklekvárt vagy akár málnaszörpöt is. Nekem egyik sem volt itthon, így én eperlekvárral ettem.

 

 

Eljött az a pont, mikor alkotói- és főzőválságba kerültem. Az utóbbi időben bármit készítettem, minden rossz lett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy legalább ehetőek lettek az ételek, de fotózásra alkalmatlan külsővel kerültek ki a kezeim közül. A hétvégén képes voltam egy sima pudingos krémet is elrontani, olyan folyós lett, hogy minden egyes szelet vágásakor kifolyt a krém a kekszek közül. Pedig esküszöm, mindent úgy csináltam, ahogy anuykám írta!

 

A másik problémám, hogy be kell ismernem, nem étkezünk túl változatosan, így lassan a végére érek azoknak az ételeknek, amiket főzni szoktunk és most teljesen ötletszegény vagyok.

 

Segítsetek! Ki mit szokott főzni?

 

Elsősorban főételekhez várok ötleteket és nem desszertekhez, abból már így is rengeteg van a blogon :)

(Kép forrása: http://film-english.com/2012/05/27/whats-cooking/ )