Túrós batyu

Már régóta terveztem, hogy felrakom a blogra a túrós batyu receptjét, de aztán valahogy mindig kimaradt. Egészen eddig, mert a hétvégén ráeszméltem, hogy van egy mindjárt lejáró túróm és egy gyomrom, ami nagyon is megenne a 35 fokos melegben egy kis kelt tésztát. Első körben nyúltam is a nagy mű (Horváth Ilona) után a polcra, de annyira bonyolult és időigényes volt a tészta receptje (két típusú tészta összegyúrásából készül), hogy neki se fogtam. Szerencsére, a kockás füzetembe fel volt vésve egy másik batyu recept is (sima kelt tészta), úgyhogy megmenekültem.

(Ha valaki gyorsan szeretne túrós batyut enni, akkor fogjon egy csomag bolti leveles tésztát, és abból készítse el.)

Hozzávalók

50 dkg liszt
3 dl langyos tej
1 nagy csipet só
2 evőkanál cukor
7,5 dkg vaj
1 egész tojás
2 dkg élesztő

1 tojás a lekenéshez

A tejet langyosítsuk meg, szórjuk bele a cukrot, majd kis darabokban morzsoljuk rá az élesztőt. Tegyük félre és várjuk a hatást (pár perc lesz csak).

Ilyen, mikor felfutott.

A többi hozzávalót mérjük ki és öntsük egy nagy tálba. A képviselőfánkhoz pár hete vettem sertészsírt, amiből még mindig van, így én újabban azt használom a tésztákhoz zsiradéknak. Aki nem idegenkedik ettől, az használja bátran.

A száraz alapanyagokhoz -micsoda szakszavak :) adjuk hozzá az élesztős tejet és jól gyúrjuk meg a tésztát. A kelt tészták akkor jók, ha szép alaposan ki vannak dolgozva. Ez azt jelenti, hogy még az után is bőven gyúrni kell, hogy összeállt a tészta (én addig szoktam gyúrni, amíg el nem fáradok).

A kész tésztát takarjuk le, és várjuk meg, amíg a duplájára kel (ilyen melegben 45 perc is elég volt hozzá).
Amíg ez megtörténik, állítsuk össze a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez

50 dkg túró
1 evőkanál tejföl

1 tojás sárgája
1 tojás fehérje

egy marék rumba áztatott mazsola (ha szeretjük)

fél citrom leve (esetleg reszelt héja)
1 csomag vaníliás cukor

cukor, ízlés szerint

A cukor mennyiségéhez annyi megjegyzést fűznék, hogy minden egyes recept 2 evőkanál cukrot ír ennyi túróhoz, de szerintem ez nagyon kevés, így nincs semmi íze a kész batyunak (de persze előfordulhat az is, hogy én szeretem túl édesen). Így cukorügyileg mindenkinek azt javaslom, hogy saját maga döntse el, mennyit használ hozzá.


A mazsolákat áztassuk be a rumba. A túrót törjük össze, adjuk hozzá a tojás sárgákat és a többi hozzávalót, majd alaposan dolgozzuk el. Adjuk hozzá a mazsolákat is (a leve nem kell). A tojások fehérjét verjük kemény habbá, majd határozott, de gyors mozdulatokkal keverjük bele a túróba. Ha a túró túl savas (nagyon leves az állaga), akkor adjunk hozzá két kanál búzadarát is, mivel az felszívja a fölösleges nedvességet, így a tésztánk nem ázik el.

Na, ehhez a túróhoz kellett búzadara.

Ha megkelt a tészta szedjük ketté, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki (kb. 3 mm vékonyra).

A tésztát kockázzuk fel (kb. 10x10 cm-es darabokra). 

Minden darab közepére tegyünk egy kanál tölteléket, majd az alábbiak szerint formázzuk meg: a négy csücsköt középen fogjuk össze és csavarjuk meg.

Sütőpapíros tepsire pakoljuk őket és további 20 percig pihentessük. Egy felvert tojással kenjük le a tetejüket, majd 180 fokos sütőben 15 percig süssük.

Kaporfőzelék

Múlt hétvégén, mikor otthon jártam, épp kaporszedés is volt. Eszembe jutott, hogy volt egy időszakom, amikor szerettem a kaporfőzeléket. Aztán jött egy olyan korszakom, amikor meg nem szerettem. A szedés közben viszont úgy éreztem, hogy én ezt a főzeléket szeretem, és akkor már viszek is egy nagy csokorral magamnak. Közben kifaggattam anyut és Sári nénit is, hogyan is kell ezt csinálni, de persze hiába egy család, ketten kétféle verziót mondtak. No meg azt, hogy ez olyan egyszerű, hogy nem is tudod elrontani! Na persze...

Mikor hazaértem persze kiderült, hogy Zoli kifejezetten utálja a kaprot, és egyáltalán nem örül a szép nagy csokornak, amit hoztam. De ez nem szegte a kedvem, gondoltam több marad nekem, a fagyasztóban eláll, és így kísérletezhetnek mini adaggal is. Végül egy adagot készítettem csak, ennek jönnek a hozzávalói.

Hozzávalók

kapor

víz

liszt

tejföl

olaj

Első körben a kaprot mossuk meg. Ha kézben tartunk egy szál kaprot, akkor látni fogjuk, hogy van egy fő szál, amiről oldalra friss hajtások nyílnak. A lényeg, hogy a hajtásokat lecsípjük a fő szálról  (ezt lehet megenni), a többi meg mehet a kukába. A letépett hajtásokat konyharuhán szárítsuk. Ha nem akarjuk mindet felhasználni, tegyük dobozba a fölösleget és fagyasszuk le. 

Egy adag főzelékhez két evőkanálnyi kaporra van szükség. Kicsit vágjuk össze, de nem kell apróra, csak éppen annyira, hogy a hajtások ne legyen egy darabban.

Egy kis dobozos tejföl felét egy teáskanál liszttel keverjük el simára.

Kevés olajra szórjuk rá a kaprot, majd lassú lángon kezdjük el főzni. 

0,5-1 dl vízben oldjunk fel kevés vegetát (negyed teáskanálnyit kb.), majd amikor a kapor kezd picit összeesni (ez 1-2 perc alatt megtörténik), öntsük rá a vizet. Amikor a víz már forr, adjuk hozzá a tejfölt, és forraljuk össze.

Ha túl sűrű lenne, kevés vízzel hígítsuk.

Tükörtojással, főtt krumplival, nem vegák sült hússal is tálalhatjuk.

Bárkinek említettem, hogy a kaporfőzelék lesz a következő poszt, mindenki pfujolt, de nagyon. Ettől függetlenül csináltam tetszik gombot hozzá, hátha lesz, aki megnyomja : )

Aranygaluska

A héten végre megpucoltam a még télen kapott diót (köszönhetően anyuék nagyon klassz kölcsön diótörőjének), így végre semmi sem akadályozott meg abban, hogy elkészítsem életem első aranygaluskáját. Hova is fordulhattam volna, mint Horváth Ilona Szakácskönyv című könyvéhez?

Hozzávalók

0,5 kg finomliszt
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 dl langyos tej
6 dkg zsír vagy margarin
5 dkg cukor
csipet só

20 dkg darált dió
15 dkg porcukor
8 dkg olvasztott vaj

Első lépésként kovászt kell készíteni. Ehhez 1 dl langyos tejbe tegyünk egy teáskanál cukrot, három kanál lisztet és morzsoljuk rá az élesztőt. Tegyük félre az egészet (én kb. 5 percig hagytam csak).

A tojássárgákat keverjük el a cukorral, öntsük rá a maradék tejet és szórjuk bele a csipet sót. Adjuk hozzá a lisztet és a kovászt is.

A könyv szerint fakanállal kell összedolgozni a tésztát, addig amíg hólyagos nem lesz, majd ezt követően kell a zsiradékot beledolgozni.

Saját tapasztalatok:

• én a fakanállal nem boldogultam, ezért végül kézzel állítottam össze a tésztát
• ha utólag adom a tésztához a zsiradékot, akkor nekem mindig egy nagy küzdelem az, hogy a már összeállt tészta egy újabb összetevőt felvegyen, ezért én, még ha a recept mást is ír, a többi hozzávalóval együtt szoktam a zsiradékot beledolgozni a tésztába.

Egy órán át letakarva a duplájára kelesztettem.

Az élesség már megint nulla.

Amíg kelt a tészta, megdaráltam a diót és összekevertem a porcukorral. Egy nagy méretű tortaformát (26 cm) kikentem margarinnal.

A tésztát jó ujjnyi vastagra nyújtottam, majd a legkisebb pogácsaszaggatómmal apró, kb. dió nagyságú gombócokat szaggattam.

Az összeállításnál kicsit eltértem a könyvtől: a tésztagolyócskákat először megforgattam az olvasztott vajban, majd meghempergettem a cukros dióban és úgy raktam a tortaformába. Jó szorosan, hogy a végén szép magasra tudjon emelkedni.

Ha ezzel megvagyunk, akkor kb. fél óráig pihentessük.

Forró sütőben, (nálam ez 190 fok volt) fél órán át süssük. 

A végén a gombócok gyönyörűen szétváltak abban a pillanatban, ahogy hozzáértem.

Én magába ettem, de tálalhatjuk vanília mártással is. Ha a mártás mellett döntünk, akkor így járjunk el:

2 tojássárgát keverjünk el 1 csomag vaníliás cukorral, 4 dkg kristálycukorral és 1 teáskanál liszttel. Öntsünk rá 1 dl tejet és azzal is keverjük simára.

4 dl tejet tegyünk fel a tűzhelyre. Amikor átmelegedett (nem forr) egy kanállal merjünk át a tojásba és jó alaposan keverjük el, majd a tojásos tejet adjuk hozzá a lábosban lévőhöz. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett addig főzzük, amíg szépen besűrűsödik. Hidegen vagy melegen is tálalhatjuk.

Rántott krumpli

Életemben eddig egyszer ettem rántott krumplit, barátnőmék anyukája várt minket ezzel a vacsival. Nemrég szóba került a munkahelyemen, de senki sem ismerte a rántott krumplit. Azóta másoknak is említettem már ezt az ételt, de mindig csodálkozó vagy pfujoló tekinteteket kaptam vissza. Pedig a rántott krumpli finom, olcsó és nagyon gyorsan megvan.

Én fokhagymás tejfölbe mártogatva ettem, de az igazán jó öntet hozzá, a tartármártás.

Hozzávalók

Krumpli (egy főre szerintem egy jó nagy krumpli elegendő)
Liszt
Tojás
Zsemlemorzsa
Só
Olaj a kisütéshez

Előkészület: a krumplit hámozzuk meg és karikázzuk fel. Ne túl vastagra, mert akkor nagyon lassan fog csak átsülni. Olyan 4 mm környékére próbáljuk belőni. Mossuk meg a szeleteket.

Na most, a neten olvastam olyat is, hogy érdemes előfőzni a krumplikat, hogy félkemények legyenek a panírozás előtt. Én ezzel nem akartam vesződni, túl időigényesnek gondoltam kivárni azt, amíg megfő majd kihűl a panírozáshoz.

Így rögtön paníroztam és sütöttem is. A panírozás ugyan az, mint a rántott húsnál: liszt, tojás és morzsa. A tojásba bőven tegyünk sót, mert a krumpli sok sót felvesz. Én egy jó nagy csipetet tettem az 1 db nagy krumplihoz (csak magamnak csináltam, mivel Zoli is pfujolt), de az kevés volt. Egyéb fűszert nem használtam.

Jó alaposan bundázzuk be, figyeljünk rá, hogy a széleire is kerüljön panír.

Forrósítsuk meg az olajat, majd kezdjük el kisütni a krumplikat.

Végig alacsony lángon süssük, nehogy az legyen a vége, hogy a bunda megpirul, a krumpli viszont nyers marad.

Frissen, még melegen tálaljuk!

Eperlekvár, befőzés

Már télen eldöntöttem, hogy idén először én is főzök be lekvárt. Az első erre alkalmas gyümölcs ugye az eper, ráadásul ezt nagyon szeretem is, így eperlekvárt készítettem. Gyerekkori emlékeimben úgy él a lekvárfőzés, mint egy órákig tartó kínzás, 40 fokban. A nagyi konyhájában ipari mennyiségű barack rotyog egy traktorkerék méretű fazékban, melynek keveréséhez emlékeim szerint egy, a derekamig érő fakanálra volt szükség. A főzéshez szolgáló hőt a sparhelt szolgáltatta. Télen biztos hangulatos lett volna, de 35 fokban kicsit sem volt az.

Persze most is anyukámhoz fordultam, aki szerencsére közölte, hogy semmi pánik, ez nagyon egyszerű, vegyek jamfixet, kövessem az utasításokat és pikk pakk készen leszek (persze ennyire nem volt egyszerű, többször hívtam a kérdéseimmel, de elkészült a remekmű).

Hozzávalók

Eper (3,5 kg)

Kristálycukor (én kicsit kevesebb, mint 1 kg-ot tettem bele)

Jamfix: ez egy jó találmány, van benne tartósítószer és sűrítő anyag is. A hátulján szerepel, hogy hány kiló gyümölcshöz mennyi jamfix kell, illetve mennyi cukor.

Ez összesen 6 kg eper, de nem használtam fel mindet.

Előkészület: a befőttes üvegeket alaposan mossuk el. Tegyük őket egy tepsibe, és öntsük alá forró vizet. Így az üvegek átmelegszenek és nem fognak elpattanni, amikor belemerjük a lekvárt.  

Főzés előtt az epret ki kell csumázni (a zöld kupakját kivenni), és kiszedni belőle az esetleges rohadt szemeket. A jó epreket alaposan mossuk meg. Ez azért fontos, mert ha koszos marad, akkor megromlik a lekvár. A mosáshoz a legjobb az, ha kisebb adagokban egy szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt a csapnál jól átmossuk. Fontos az is, hogy jól lecsöpögtessük és csak utána tegyük a lábosba. Én először egy másik lábosra állítottam a szűrőt, majd az epreket papírtörlőre borítottam és megvártam, hogy a maradék vizet felszívja a papír (konyharuhát azért nem tanácsolom, mert nem jön ki belőle az eper leve). Amúgy a papírt szerintem ki is lehet hagyni (én csak szó szerint követtem az anyai utasításokat), de ha használunk, akkor figyeljünk rá, hogy ne maradjanak az epreken  papírdarabok.

Ezt követően az eprek mehetnek egy nagy fazékba. Én darabos lekvárt akartam készíteni, ezért az összes epret egészben tettem a lábosban (egy részéből lé lett, a másik része meg fél- vagy egész darabokban maradt). Aki nem akarja, hogy darabos maradjon, az vágja félbe az epreket, mert így teljesen szétfő, vagy a végén a forró lekvárt turmixolja át (én ezt nem vállalnám be, mert az én botmixerem fröcsköl, a lekvár meg ugye forró, és megégetni nem akarnám magam.).

A fazekat ne pakoljuk tele, mert jön még hozzá a cukor, az eper pedig levet fog ereszteni. Plusz kevergetnünk is kell, szóval szükség lesz a helyre.

A jamfixet és a cukrot szórjuk rá az eperre, és magas lángon (én végig maxon főztem) kezdjük el főzni. Folyamatosan kevergessük, hogy ne égjen le! A jamfixből és a cukorból szerintem a leíráshoz képest használjunk kevesebbet: a jamfix jól sűrít, a cukrot pedig inkább a végén pótoljuk, ha már megkóstoltuk a végeredményt. Pl. az én eprem nagyon édes volt már magában is, így kevesebb cukor is elegendő volt hozzá.

(Jamfixből én 2,5 csomagot adtam 3,5 kg eperhez.)

A jamfix leírása szerint fel kell forralni az egész cuccot, majd három percig rotyogtatni, és mehet is az üvegekbe. 

Amikor letelt a három perc, akkor az egész még mindig folyós állagú (ez normális, mire kihűl be fog sűrűsödni). Ahhoz hogy lássuk, hidegen milyen állagú lesz a lekvár, egy keveset vegyünk ki egy tálba, és várjuk meg amíg kihűl (tegyük hűtőbe vagy fagyasztóba pár percre). Ha hidegen is folyik, akkor még szórjunk bele egy keveset a jamfixből.

Fogjunk egy merőkanalat és töltsük meg az üvegeket, majd szorosan zárjuk le a tetejüket. A jamfix leírása szerint fejre kell fordítani a teli üvegeket és készen is vagyunk. Mivel én vidéki gyerek vagyok, mást csináltam: nálunk a dunsztolás a szokás. Ennek a lényege, hogy jól betakargatva, lassan hűlnek ki a lekvárok. Ehhez tettem egy törölközőt egy lavórba, beleállítottam az üvegeket, betakartam őket, rátettem egy tollpaplanra, majd azt is ráhajtogattam. Arra tettem még egy termó takarót és körberaktam a díszpárnákkal.

És izgulok, hogy mi lesz a végeredmény : )

Képviselőfánk

Évek óta nem ettem képviselőfánkot, mert ezt nálunk mindig a nagyi sütötte. Sosem mertem vele próbálkozni, mert mindig azt gondoltam, hogy ez egy olyan sütemény, amit az ember csak akkor tud elkészíteni, ha már betöltötte minimum a hatvanat. Ehhez képest múlt hétvégére közös süteménykészítésre voltam hivatalos, ahol pont a képviselőfánk volt a menü. Sajnos nem tudtam elmenni (sürgős parkettázás volt helyette), de fájó hiányom ellenére is elkészült a sütemény. Mivel barátnőm is első alkalommal készítette és sikerrel járt, én is felbátorodtam, és megsütöttem a sajátjaimat.

(A recept Horváth Ilona: Szakácskönyv c. alapművéből való.)

Hozzávalók

20 dkg liszt
10 dkg zsír (igen, jól olvassa mindenki)
5 egész tojás
2 dl víz
csipet só

Egy magasabb falú fazékban tegyük fel a két dl vizet a tűzhelyre. Adjuk hozzá a csipet sót és a zsírt (szoba-hőmérsékletű legyen a zsír, hogy gyorsan elolvadjon a vízben).

Amikor felforr a víz öntsük bele az összes lisztet egyszerre. Egy fakanállal addig keverjük, amíg össze nem áll a tészta (ez pár perc). Saját tapasztalat: nekünk villanytűzhelyünk van, amit ugye hiába kapcsolok alacsonyabb fokozatra, mert a lap lassan hűl ki. Ennek köszönhetően kicsit nálam lekapott a liszt a lábos alján, vagyis szerintem rögtön vegyók le a lángról a lábost, nehogy leégjen a tészta.

Nagyon életlen, de gyorsan kellett cselekednem.

A tojásokat egyenként kell a még meleg tésztához keverni. Amikor elkezdjük hozzákeverni a tojást a tészta rögtön szét fog esni darabjaira:

Ne adjuk fel, keverjük kitartóan, mert egyszer csak újra össze fog állni:

Ismételjük meg addig, amíg mind az öt tojás bele nem kerül a tésztába.

Vegyünk egy tepsit, kenjük ki a zsírral és kis gombóckákat formázzunk rá a tésztából. Az eredeti recept szerint dió nagyságú adagokat tegyünk a tepsibe. Nekem ez nagyon kicsinek tűnt így én kb. két nagy diónyi tésztát használtam egy gombóchoz. Nem formázgattam kézzel, csak simán pakoltam kanállal a halmokat. A tetejét sem kell elsimogatni. Összesen ennyi lett belőle:

Sütés előtt a képviselőfánkoknak egy órát kell pihenniük. Ezt követően 200 fokra előmelegített sütőben 15 percig süssük. Ez alatt TILOS kinyitni a sütő ajtaját! "15-20 percnyi sütés után még 5 percig csendesebb tűznél, ropogósra sütjük." Ez idézet az eredeti receptből. Ehhez képest én 170 fokon sütöttem még 15 percet, de nem barnultak szép ropogósra, így visszaraktam 190 fokra és légkeverésre, aminek köszönhetően 5 perc alatt tényleg ropogós lett. Biztos sütőfüggő az, hogy kinél hogy pirul.

(Legközelebb negyed óra után én már csak simán légkeverésre teszem és 5-7 perc múlva kiszedem.)

Töltelék

Hát ez nagy szégyen lesz, de nem volt itthon már elég tojás az eredeti krémhez, így pudingot főztem hozzá. Azzal viszont nagyon nem finom. Másnap Tündi barátnőm javasolta, hogy használjam a Dr.-os porcuccok közül a Házi krémes port, mert ahhoz csak tejet kell adni és 3 percig habverővel verni. Mivel aznap viszonylag későn értem csak haza, ideálisnak tűnt ez a megoldás. Végül nem csalódtam, gyorsan megvolt, hűteni sem kellett és ízre sem volt rossz. Azt viszont nem szeretném tudni, hogy mi volt valójában a zacskóban...

Legközelebb biztos megpróbálkozom majd az eredeti krémmel, ami így készül:

"Hozzávalók a vaníliakrémhez: 5 tojás, 6 dl tej, 10 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 rúd vanília vagy egy vaníliás cukor.

A tojásfehérjéket habüstben a cukor kétharmadával gőz felett kemény habbá verjük, majd félretesszük. A tej 2/3 részét forrni tesszük a vaníliával. A tojássárgákat elkeverjük a megmaradt cukorral, a megmaradt hideg tejjel, a liszttel, hozzáadjuk a forró tejet és a tűzhelynél addig főzzük folytonos keverés mellett, amíg olyan sűrű nem lett, hogy a lábas aljától elválik. Levéve a tűzről, amíg forró, hozzáadagoljuk részletekben, könnyedén a tojáshabot." (Horváth Ilona: Szakácskönyv)

Hát, elsőre az én megoldásom sokkal egyszerűbbnek tűnik :)

A megöltött példány amúgy ilyen lett:

Bundás kenyér

Számomra a bundás kenyér minden esetben a teljesen alap, hagyományos szendvicset jelenti: tojás, só és sütöm is. Zoli a borssal és a sajttal a tetején nekem már túl extra : )

Rengeteg variációt hallottam már ismerősöktől, szerintem nincs két család, ahol egyformán eszik. Tudok olyat, aki a kész kenyeret úgy eszi mint a lángost: bedörzsöli fokhagymával és arra tesz tejfölt (jelzem ezt a verziót már megkóstoltam és mivel tejfölfüggő vagyok, azt mondom nem volt rossz). Arra viszont nem vetemednék soha, hogy cukrozott kakaót (!!!) szórjak a kész kenyér tetejére. Ez nem egy városi legenda: kollégám így eszi és esküszik rá, hogy nagyon finom. (Ha valaki kipróbálná, kérem a beszámolót!)

Hozzávalók

tojás (2 főre 3-4 db kell)
kenyér
só
étolaj a sütéshez

Egy kis kiegészítés még: a bundás kenyér kitűnően alkalmas arra, hogy elhasználjuk a pár napos, már keményedő kenyeret, mivel a tojástól és az olajtól szépen megpuhul. Friss kenyérből amúgy szerintem sokkal finomabb, de ilyenkor figyelni kell arra, hogy olyan kenyeret használjunk, ami nem morzsolódik. Ha szétesik a kenyér, akkor nem tudjuk rendesen megforgatni a tojásban és aztán kisütni.

Sokan kevernek a felvert tojás mellé tejet is. Én ezt csak akkor szoktam alkalmazni, ha kevés a tojás otthon és valahogy növelnem kell a mennyiséget, hogy az összes kenyérre elég legyen. (Persze a boltba is lemehetnék, de korgó gyomorral, végleges vokssal a "bundás kenyeret vacsorára" mellett az ember már nem mászkál.)

Szeljük fel a kenyeret.

A tojásokat üssük fel, adjunk hozzá két csipet sót és jó alaposan verjük fel, addig amíg habos nem lesz. (Ha szeretnénk fűszerezni a tojást, most megtehetjük.)

Kb. 1 ujjnyi  étolajat tegyünk fel a tűzre melegedni. Azért kell ilyen sok, hogy a kenyerek ne érjék el az edény alját sütés közben. Fontos! Az olajat a sütés előtt mindig jól forrósítsuk fel! Ha hideg olajba tesszük bele a kenyeret, akkor megszívja magát az olajjal, sülni viszont nem sül.

Szerencsére az olaj hőfokot könnyű ellenőrizni. A villa végéről cseppentsünk egy kevés tojást az olajba. Ha hirtelen elkezd sülni a tojáscsepp (elkezd fodrozódni), az olaj jó, mehetnek bele a kenyerek.

Amikor beletesszük a kenyeret, vegyük vissza a hőt: közepes lángon süssük. Ha már szép aranybarnára sült, fordítsuk meg és a másik oldalát is süssük készre. Egy-két perc a sülési ideje, így semmiképp se csámborogjunk el a tűzhely mellől.

Kivétel után szalvétán csöpögtessük le.

Zoli szereti, ha sajt is van a bundás kenyér tetején, így amikor már a szalvétán hűl a kenyér, szórok rá reszelt sajtot is.