Az utóbbi időben semmit sem főzök, vagy amit főzök, az biztosan
nem sikerül. Nincs jó szériám. Múlt héten sikerült az előfőzött tésztát is
túlfőznöm. No comment. Zoli már csak nevet rajtam, én meg nyígok, hogy de így
már megint nem lesz új poszt a blogra.
Szerencsére most hétvégén Zoli kitalálta, hogy csinál panna cottát.
Király, gondoltam, ő megcsinálja, ő nem rontja el, mi megesszük én meg kirakom
a blogra. Ehhez képest vasárnap délután ötkor még nyoma sem volt a desszertnek,
Zoli meg elment otthonról, rám bízva a panna cotta elkészítését. Persze
hozzátette, hogy ne aggódjak, minden mehet bele egy lábosba, felforralom,
belerakom a zselatint és jó napot.
Mivel tényleg egyszerűnek tűnt (az is volt), gondoltam
megpróbálom. Persze rögtön fenn akadtam azon, hogy mennyi zselatintól lesz
tutira megfelelő az állaga, majd miután válaszra leltem, jött a következő pont:
mégis hogyan fogom én ezt kifordítani a pohárból?? Lelki szemeim előtt már ott
lebegett a következő szörnyű posztfotó a széteső panna cotta-ról.
A net szerint mielőtt a krém a pohárba kerül, meleg/hideg (mindkét
verziót olvastam) vízbe kell állítani a poharakat, majd mikor ki akarjuk
fordítani belőle a desszertet, akkor meg meleg vízbe. Megint kiakadtam: hogyan
tegyek egy hűtő-hideg poharat meleg vízbe, a nélkül hogy elpattanna? Ezt nem
találtam járható útnak, így végül úgy döntöttem, hogy megfordítom a történetet.
A gyümölcsöt teszem a pohár aljába, arra megy a krém és kanalazunk, nem
borítunk.
Amúgy később találtam több ötletet is a kiborítós verzióra. Az
egyik, a kimosott joghurtos pohár volt, a másikat pedig anno még egy
vendégségben láttam évekkel ezelőtt. Sima 2 dl fehér eldobható műanyag pohár.
Ezeknek aztán tutira nem árt a meleg víz, ha meg mégsem engednék el a
krémünket, akkor fogunk egy ollót és szétnyírjuk a formát.
Hozzávalók (2 nagy adagnak felel meg)
2 dl maga zsírtartalmú tej (a tejnek azért kell maga zsírtartalmúnak
lennie, hogy a két réteg (tejszín-tej) ne váljon külön. Legalább is ezt
olvastam, és el is hittem)
2 dl habtejszín
1 teáskanál vanília kivonat
35 g cukor
2-3 db lapzselatin
Gyümölcsöntet
150 gramm gyümölcs (én epret használtam)
ízlés szerint cukor
Első körben készítsük el az epret. Ehhez megmostam a gyümölcsöt,
felvágtam apróra és közepes lángon addig főztem, amíg kevés levet engedett.
Ekkor kóstolás alapján két kanál cukrot is adtam hozzá, majd az egészet
leturmixoltam. A poharak aljába egyenlően elosztottam a gyümölcsöt és
félretettem hűlni.
Jöhetett maga a panna cotta.
A történet tényleg nagyon egyszerű. A tejet, a tejszínt a cukrot
és a vaníliát tegyük egy lábosba, és kevergetés közben melegítsük fel. Nem kell
felforralni (mondjuk én akkor kaptam le, mikor az első forrásra utaló buborékok
megjelentek) a lényeg, hogy jó meleg legyen a folyadék. Ha ez megvan, le is
kapcsolhatjuk a tűzhelyet.
A még forró folyadékhoz adjuk hozzá egyesével a lapzselatinokat. Tegyük
bele az elsőt és kevergessük addig, amíg fel nem oldódik. Majd jöhet a második
és az én esetemben volt egy harmadik is, csak hogy biztosra menjek. (Amúgy
utólagos véleményem alapján 2-2,5 is elég lett volna.)
Ha már mind a három zselatin benne van, akkor is kevergessük még
pár percig, hogy biztosan feloldódjanak a lapok.
A lapzselatin csak a hideg hatására fogja összerántani a
folyadékot, így ne ijedjünk meg, a krém állaga teljesen folyós lesz az után is,
hogy a lapok feloldódtak. 10 percre tegyük félre hűlni, majd vegyük elő a
poharakat, és öntsük rá óvatosan az eperre a folyadékot. Használjunk
merőkanalat, mert ha csak simán a lábosból öntjük ki, akkor előfordulhat, hogy
a nagy lendületben felkavarjuk az eperszószt és egy vegyes trutyi lesz a
végeredmény.
Tálalás előtt fél napra tegyük a hűtőbe.
