2012. május 31., csütörtök

Eperlekvár, befőzés



Már télen eldöntöttem, hogy idén először én is főzök be lekvárt. Az első erre alkalmas gyümölcs ugye az eper, ráadásul ezt nagyon szeretem is, így eperlekvárt készítettem. Gyerekkori emlékeimben úgy él a lekvárfőzés, mint egy órákig tartó kínzás, 40 fokban. A nagyi konyhájában ipari mennyiségű barack rotyog egy traktorkerék méretű fazékban, melynek keveréséhez emlékeim szerint egy, a derekamig érő fakanálra volt szükség. A főzéshez szolgáló hőt a sparhelt szolgáltatta. Télen biztos hangulatos lett volna, de 35 fokban kicsit sem volt az.

Persze most is anyukámhoz fordultam, aki szerencsére közölte, hogy semmi pánik, ez nagyon egyszerű, vegyek jamfixet, kövessem az utasításokat és pikk pakk készen leszek (persze ennyire nem volt egyszerű, többször hívtam a kérdéseimmel, de elkészült a remekmű).

Hozzávalók

Eper (3,5 kg)
Kristálycukor (én kicsit kevesebb, mint 1 kg-ot tettem bele)
Jamfix: ez egy jó találmány, van benne tartósítószer és sűrítő anyag is. A hátulján szerepel, hogy hány kiló gyümölcshöz mennyi jamfix kell, illetve mennyi cukor.

Ez összesen 6 kg eper, de nem használtam fel mindet.
Előkészület: a befőttes üvegeket alaposan mossuk el. Tegyük őket egy tepsibe, és öntsük alá forró vizet. Így az üvegek átmelegszenek és nem fognak elpattanni, amikor belemerjük a lekvárt.  


Főzés előtt az epret ki kell csumázni (a zöld kupakját kivenni), és kiszedni belőle az esetleges rohadt szemeket. A jó epreket alaposan mossuk meg. Ez azért fontos, mert ha koszos marad, akkor megromlik a lekvár. A mosáshoz a legjobb az, ha kisebb adagokban egy szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt a csapnál jól átmossuk. Fontos az is, hogy jól lecsöpögtessük és csak utána tegyük a lábosba. Én először egy másik lábosra állítottam a szűrőt, majd az epreket papírtörlőre borítottam és megvártam, hogy a maradék vizet felszívja a papír (konyharuhát azért nem tanácsolom, mert nem jön ki belőle az eper leve). Amúgy a papírt szerintem ki is lehet hagyni (én csak szó szerint követtem az anyai utasításokat), de ha használunk, akkor figyeljünk rá, hogy ne maradjanak az epreken  papírdarabok.



Ezt követően az eprek mehetnek egy nagy fazékba. Én darabos lekvárt akartam készíteni, ezért az összes epret egészben tettem a lábosban (egy részéből lé lett, a másik része meg fél- vagy egész darabokban maradt). Aki nem akarja, hogy darabos maradjon, az vágja félbe az epreket, mert így teljesen szétfő, vagy a végén a forró lekvárt turmixolja át (én ezt nem vállalnám be, mert az én botmixerem fröcsköl, a lekvár meg ugye forró, és megégetni nem akarnám magam.).

A fazekat ne pakoljuk tele, mert jön még hozzá a cukor, az eper pedig levet fog ereszteni. Plusz kevergetnünk is kell, szóval szükség lesz a helyre.


A jamfixet és a cukrot szórjuk rá az eperre, és magas lángon (én végig maxon főztem) kezdjük el főzni. Folyamatosan kevergessük, hogy ne égjen le! A jamfixből és a cukorból szerintem a leíráshoz képest használjunk kevesebbet: a jamfix jól sűrít, a cukrot pedig inkább a végén pótoljuk, ha már megkóstoltuk a végeredményt. Pl. az én eprem nagyon édes volt már magában is, így kevesebb cukor is elegendő volt hozzá.
(Jamfixből én 2,5 csomagot adtam 3,5 kg eperhez.)




A jamfix leírása szerint fel kell forralni az egész cuccot, majd három percig rotyogtatni, és mehet is az üvegekbe. 
Amikor letelt a három perc, akkor az egész még mindig folyós állagú (ez normális, mire kihűl be fog sűrűsödni). Ahhoz hogy lássuk, hidegen milyen állagú lesz a lekvár, egy keveset vegyünk ki egy tálba, és várjuk meg amíg kihűl (tegyük hűtőbe vagy fagyasztóba pár percre). Ha hidegen is folyik, akkor még szórjunk bele egy keveset a jamfixből.


Fogjunk egy merőkanalat és töltsük meg az üvegeket, majd szorosan zárjuk le a tetejüket. A jamfix leírása szerint fejre kell fordítani a teli üvegeket és készen is vagyunk. Mivel én vidéki gyerek vagyok, mást csináltam: nálunk a dunsztolás a szokás. Ennek a lényege, hogy jól betakargatva, lassan hűlnek ki a lekvárok. Ehhez tettem egy törölközőt egy lavórba, beleállítottam az üvegeket, betakartam őket, rátettem egy tollpaplanra, majd azt is ráhajtogattam. Arra tettem még egy termó takarót és körberaktam a díszpárnákkal.
És izgulok, hogy mi lesz a végeredmény : )


2012. május 26., szombat

Képviselőfánk


Évek óta nem ettem képviselőfánkot, mert ezt nálunk mindig a nagyi sütötte. Sosem mertem vele próbálkozni, mert mindig azt gondoltam, hogy ez egy olyan sütemény, amit az ember csak akkor tud elkészíteni, ha már betöltötte minimum a hatvanat. Ehhez képest múlt hétvégére közös süteménykészítésre voltam hivatalos, ahol pont a képviselőfánk volt a menü. Sajnos nem tudtam elmenni (sürgős parkettázás volt helyette), de fájó hiányom ellenére is elkészült a sütemény. Mivel barátnőm is első alkalommal készítette és sikerrel járt, én is felbátorodtam, és megsütöttem a sajátjaimat.
(A recept Horváth Ilona: Szakácskönyv c. alapművéből való.)

Hozzávalók

20 dkg liszt
10 dkg zsír (igen, jól olvassa mindenki)
5 egész tojás
2 dl víz
csipet só

Egy magasabb falú fazékban tegyük fel a két dl vizet a tűzhelyre. Adjuk hozzá a csipet sót és a zsírt (szoba-hőmérsékletű legyen a zsír, hogy gyorsan elolvadjon a vízben).


Amikor felforr a víz öntsük bele az összes lisztet egyszerre. Egy fakanállal addig keverjük, amíg össze nem áll a tészta (ez pár perc). Saját tapasztalat: nekünk villanytűzhelyünk van, amit ugye hiába kapcsolok alacsonyabb fokozatra, mert a lap lassan hűl ki. Ennek köszönhetően kicsit nálam lekapott a liszt a lábos alján, vagyis szerintem rögtön vegyók le a lángról a lábost, nehogy leégjen a tészta.

Nagyon életlen, de gyorsan kellett cselekednem.
A tojásokat egyenként kell a még meleg tésztához keverni. Amikor elkezdjük hozzákeverni a tojást a tészta rögtön szét fog esni darabjaira:


Ne adjuk fel, keverjük kitartóan, mert egyszer csak újra össze fog állni:


Ismételjük meg addig, amíg mind az öt tojás bele nem kerül a tésztába.

Vegyünk egy tepsit, kenjük ki a zsírral és kis gombóckákat formázzunk rá a tésztából. Az eredeti recept szerint dió nagyságú adagokat tegyünk a tepsibe. Nekem ez nagyon kicsinek tűnt így én kb. két nagy diónyi tésztát használtam egy gombóchoz. Nem formázgattam kézzel, csak simán pakoltam kanállal a halmokat. A tetejét sem kell elsimogatni. Összesen ennyi lett belőle:


Sütés előtt a képviselőfánkoknak egy órát kell pihenniük. Ezt követően 200 fokra előmelegített sütőben 15 percig süssük. Ez alatt TILOS kinyitni a sütő ajtaját! "15-20 percnyi sütés után még 5 percig csendesebb tűznél, ropogósra sütjük." Ez idézet az eredeti receptből. Ehhez képest én 170 fokon sütöttem még 15 percet, de nem barnultak szép ropogósra, így visszaraktam 190 fokra és légkeverésre, aminek köszönhetően 5 perc alatt tényleg ropogós lett. Biztos sütőfüggő az, hogy kinél hogy pirul.
(Legközelebb negyed óra után én már csak simán légkeverésre teszem és 5-7 perc múlva kiszedem.)



Töltelék

Hát ez nagy szégyen lesz, de nem volt itthon már elég tojás az eredeti krémhez, így pudingot főztem hozzá. Azzal viszont nagyon nem finom. Másnap Tündi barátnőm javasolta, hogy használjam a Dr.-os porcuccok közül a Házi krémes port, mert ahhoz csak tejet kell adni és 3 percig habverővel verni. Mivel aznap viszonylag későn értem csak haza, ideálisnak tűnt ez a megoldás. Végül nem csalódtam, gyorsan megvolt, hűteni sem kellett és ízre sem volt rossz. Azt viszont nem szeretném tudni, hogy mi volt valójában a zacskóban...

Legközelebb biztos megpróbálkozom majd az eredeti krémmel, ami így készül:
"Hozzávalók a vaníliakrémhez: 5 tojás, 6 dl tej, 10 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 rúd vanília vagy egy vaníliás cukor.
A tojásfehérjéket habüstben a cukor kétharmadával gőz felett kemény habbá verjük, majd félretesszük. A tej 2/3 részét forrni tesszük a vaníliával. A tojássárgákat elkeverjük a megmaradt cukorral, a megmaradt hideg tejjel, a liszttel, hozzáadjuk a forró tejet és a tűzhelynél addig főzzük folytonos keverés mellett, amíg olyan sűrű nem lett, hogy a lábas aljától elválik. Levéve a tűzről, amíg forró, hozzáadagoljuk részletekben, könnyedén a tojáshabot." (Horváth Ilona: Szakácskönyv)

Hát, elsőre az én megoldásom sokkal egyszerűbbnek tűnik :)
A megöltött példány amúgy ilyen lett:


2012. május 23., szerda

Bundás kenyér


Számomra a bundás kenyér minden esetben a teljesen alap, hagyományos szendvicset jelenti: tojás, só és sütöm is. Zoli a borssal és a sajttal a tetején nekem már túl extra : )
Rengeteg variációt hallottam már ismerősöktől, szerintem nincs két család, ahol egyformán eszik. Tudok olyat, aki a kész kenyeret úgy eszi mint a lángost: bedörzsöli fokhagymával és arra tesz tejfölt (jelzem ezt a verziót már megkóstoltam és mivel tejfölfüggő vagyok, azt mondom nem volt rossz). Arra viszont nem vetemednék soha, hogy cukrozott kakaót (!!!) szórjak a kész kenyér tetejére. Ez nem egy városi legenda: kollégám így eszi és esküszik rá, hogy nagyon finom. (Ha valaki kipróbálná, kérem a beszámolót!)


Hozzávalók

tojás (2 főre 3-4 db kell)
kenyér

étolaj a sütéshez


Egy kis kiegészítés még: a bundás kenyér kitűnően alkalmas arra, hogy elhasználjuk a pár napos, már keményedő kenyeret, mivel a tojástól és az olajtól szépen megpuhul. Friss kenyérből amúgy szerintem sokkal finomabb, de ilyenkor figyelni kell arra, hogy olyan kenyeret használjunk, ami nem morzsolódik. Ha szétesik a kenyér, akkor nem tudjuk rendesen megforgatni a tojásban és aztán kisütni.

Sokan kevernek a felvert tojás mellé tejet is. Én ezt csak akkor szoktam alkalmazni, ha kevés a tojás otthon és valahogy növelnem kell a mennyiséget, hogy az összes kenyérre elég legyen. (Persze a boltba is lemehetnék, de korgó gyomorral, végleges vokssal a "bundás kenyeret vacsorára" mellett az ember már nem mászkál.)

Szeljük fel a kenyeret.
A tojásokat üssük fel, adjunk hozzá két csipet sót és jó alaposan verjük fel, addig amíg habos nem lesz. (Ha szeretnénk fűszerezni a tojást, most megtehetjük.)


Kb. 1 ujjnyi  étolajat tegyünk fel a tűzre melegedni. Azért kell ilyen sok, hogy a kenyerek ne érjék el az edény alját sütés közben. Fontos! Az olajat a sütés előtt mindig jól forrósítsuk fel! Ha hideg olajba tesszük bele a kenyeret, akkor megszívja magát az olajjal, sülni viszont nem sül.



Szerencsére az olaj hőfokot könnyű ellenőrizni. A villa végéről cseppentsünk egy kevés tojást az olajba. Ha hirtelen elkezd sülni a tojáscsepp (elkezd fodrozódni), az olaj jó, mehetnek bele a kenyerek.

Amikor beletesszük a kenyeret, vegyük vissza a hőt: közepes lángon süssük. Ha már szép aranybarnára sült, fordítsuk meg és a másik oldalát is süssük készre. Egy-két perc a sülési ideje, így semmiképp se csámborogjunk el a tűzhely mellől.
Kivétel után szalvétán csöpögtessük le.


Zoli szereti, ha sajt is van a bundás kenyér tetején, így amikor már a szalvétán hűl a kenyér, szórok rá reszelt sajtot is.


2012. május 19., szombat

Nigella citromos csirkéje





Ezt a receptet múlt hét végén láttuk a TV-ben, Nigella konyhájának egyik darabja. Már most szólok, hogy összesen majdnem három órán át kell sütni, így egy gyors ebédhez senki se vágjon bele! Az eredeti recept szerint tizenkét darab csirkéhúshoz két citromot és két egész fej fokhagymát kell felhasználni. Mi ezt kicsit túlzónak találtuk, ezért egy fej fokhagyma és egy citrom került bele.
Hozzá kell tennem, hogy Nigella az én ízlésemnek szinte mindig mindenből túl sokat tesz bele: rengeteg chili, cukor, fűszer, alkohol (ugyanitt egy desszertet is összeállított, de szerintünk annyi alkohol volt benne, hogy simán be lehetett volna csiccsenteni tőle). Viszont nagyon gusztusosan főz, olyan élvezettel beszél az ételekről, mint senki más.


Hozzávalók

12 db bármilyen csirkehús (szerintem a comb jobb erre, a mell nagyon kiszáradt a 3 óra sütés alatt)
2 egész citrom
2 egész fej fokhagyma
fehérbor
olívaolaj
kakukkfű
só, bors (az eredeti receptben egyik sincs)

Fogjuk a csirkedarabokat és tegyük egy tepsibe. Ha szeretnénk szórjunk rá sót és borsot. 


Vágjuk fel a citrom(ok)at és azt is adjuk hozzá. A fokhagymát nem kell megpucolni, csak szedjük szét a gerezdekre és úgy ahogy van szórjuk azt is a csirkékre. 


Locsoljuk meg olívaolajjal (kb. 3 kanál), forgassuk össze majd öntsünk rá 1-1,5 dl fehérbort.

Borítsuk be fóliával és 160 fokon két órán keresztül süssük. Ha letelt a két óra, vegyük le a fóliát. Ekkor így néz ki:


Magasabb hőfokon további 45 percig süssük, hogy a leve eltűnjön, a hús pedig megpiruljon.


A citrom miatt szerintem köretnek saláta passzol hozzá igazán.

2012. május 13., vasárnap

Mákos guba


Előre bocsájtom, hogy én ropogósan szeretem a mákos gubát. Utálom, ha szét van áztatva és szinte pempős az állaga. A neten rengeteg receptet találtam, de két egyformát nem sikerült. Az egyikben fél liter tejet írtak, a másikban már egy litert. Van, aki ad vajat a tejhez, de nekem ez nem volt szimpatikus, sőt olyat is találtam, amiben tejföl is van. Mivel nem jutottam előbbre, felhívtam anyut és az ő útmutatása alapján próbáltam megcsinálni.


Hozzávalók

6 db szikkadt kifli (este hat után már nem probléma a beszerzése)
0,5 liter tej
25 dkg mák
1 csomag vaníliás cukor
porcukor
méz


A mákot daráljuk meg (de egyszerűbb darált mákot venni). Sajnos a mi darálónk túl sokat nem segített, szerintem szinte semmivel sem lett apróbb a mák, mint előtte volt, a fotókon is látszik, hogy elég nagy szemű maradt a mák :( Öntsük ki egy tálba és keverjünk hozzá porcukrot. Anyukám szerint a cukor mennyisége ízlés kérdése. Ezzel nem voltam előbbre, ráadásul a neten e kapcsán is nagy eltérések voltak. Volt, aki 25 dkg mákhoz 25 dkg porcukrot javasolt, amit én őrült soknak tartottam. Végül 3 jó nagy púpos evőkanál porcukrot adtam hozzá, majd jó alaposan elkevertem. A végére szép világos szürke lett.



A kifliket karikázzuk fel.



A tejet langyosítsuk meg. Tegyük bele a vaníliás cukrot és porcukrot. Én két dl tejhez két teáskanál porcukrot számoltam, vagyis összesen 5 teáskanállal. Nekem ez így elég édes volt.

Egy jénai tálat kikentem margarinnal.


A kiflikarikákat megmártottam a tejben. Csak egy kicsit belemártottam, pár másodpercre, és már tettem is a jénaiba.


Leraktam egy sort így, majd jól megszórtam a cukros mákkal. Szerintem érdemes egy kanállal átkeverni a kifliket, hogy mindenhol mákos legyen. Én ezt nem csináltam meg, és mikor ettem, akkor vettem észre, hogy nem borította be a mák mindenhol rendesen.


Ez után jöhet a következő kifli majd mák réteg. Összesen három réteg kifli lesz belőle. A tetejére szórjunk mákot és csurgassunk rá mézet (kb. 3 kanállal).


Fél órán át 180 fokos sütőben melegítsük át, addig amíg ropogós lesz a teteje.

2012. május 6., vasárnap

Fehér kenyér élesztővel



Az utóbbi időben sokat kísérleteztünk azzal, hogyan tudnánk itthon kenyeret sütni. Mivel kenyérsütő gépbe nem akartunk beruházni egyéb sütési módot kerestünk. Ezt viszonylag könnyen megtaláltuk: Limara kikísérletezte, hogyan lehet a római tálban kenyeret sütni (http://limarapeksege.blogspot.com/2011/11/kenyer-romai-talban.html ). Ehhez egyszerűen csak be kell áztatni a tál tetejét hideg vízbe, majd 200 fokon egy óráig sütni. Elsőként az ő receptjével kísérleteztünk. Megcsináltuk hozzá a receptben írt öregtésztát is, de a végeredmény nekünk túl ízetlen lett. Plusz nem akartunk minden alkalommal kovásszal vesződni. Lusták vagyunk na, élesztővel készíthető receptet kerestünk. Végül találtunk egyet, aminek a tésztájában ráadásul zsír is van. Ennek köszönhetően ízesebb, a mi ízlésünknek finomabb kenyér lett a végeredmény.


Hozzávalók


0,5 kg BL 80 kenyérliszt
1 evőkanál cukor
2,5 dkg élesztő (mi most kísérletezünk 3 dkg-al, hogy még magasabb legyen a kenyerünk)
2,5-3 dl langyos tej
1 púpos teáskanál só
2,5 dkg zsír
1 tojás sárgája

A római tál tetejét töltsük tele hideg vízzel és tegyük félre.
Kb. 1 dl tejet langyosítsunk meg. Keverjük el benne a cukrot, majd morzsoljuk rá az élesztőt.


Az összes száraz hozzávalót tegyük egy nagy tálba, adjuk hozzá a felfuttatott élesztőt és annyi langyos tejet, hogy a tészta ne legyen túl lágy, ragacsos. Sokáig gyúrjuk, hogy szép sima legyen.


A tetejét kenjük le egy kevés zsírral, takarjuk le és egy órán át meleg helyen kelesszük a duplájára.


Gyúrjuk át és próbáljunk belőle cipót formálni. Erre nincs külön technikánk, próbáljuk meg addig dögönyözni, ami szép formája nem lesz. Limara oldalán van erre leírás, de mi azzal annyira nem boldogultunk. Itt található: http://limarapeksege.blogspot.com/2010/06/vekni-formazasa.html

A római tál aljába tegyünk sütőpapírt, majd arra helyezzük rá a beformázott tésztát.


Takarjuk le és további fél óráig pihentessük, majd kenjük le a tojás sárgájával és egy éles kés segítségével vágjuk be a tészta tetejét.


Tegyük rá a római tál tetejét. A sütőt kapcsoljuk be 200 fokra és tegyük be a tálat. Fontos, hogy hideg sütőben tegyük az edényt!! 60 percig süssük. Közben ne nézzünk bele, nehogy a gőz kijöjjön!

Ha letelt az egy óra, vegyük ki az edényt a sütőből. Szedjük ki belőle a kenyeret, majd tegyük vissza a sütő rácsára és kb. 10-15 percig süssük még a rácson. Mi ezt azért találtuk ki, mert az edényben mindig világos, puha maradt a kenyér alja.



Ha kihűlt fogyaszthatjuk is. Mondjuk mi ezt nem szoktuk megvárni, már langyosan rögtön vágjuk, mert az a legjobb, mikor a sarkát levágjuk és beleolvad a rákent vaj. Nyammmm


Google+