Lepénykenyér serpenyőben=pizza serpenyőben

Az utóbbi hetekben rá voltam kattanva egy jó kis házi pizzára. A nagy meleg miatt (a lakásunkban a hét elején még 27 fok volt) sütőt viszont nem akartam kapcsolni. Épp azon lamentáltam, hogyan lesz ebből így házi pizza, amikor eszembe jutott, hogy egyszer láttam Limara oldalán egy töltött lepénykenyér receptet, amit nem sütőben, hanem serpenyőben sütött ki. Gyorsan megkerestem receptet és nekiláttam az ebédnek.

Hozzávalók (3-4 lepényhez)

0,5 kg liszt
1,5 teáskanál só
3 evőkanál olaj
1,5 dl víz
1,5 dl tej
2 dkg élesztő

A hozzávalókat egy tálba tettem, jól összegyúrtam, majd letakarva 30 percig pihentettem.

Mivel a sütési idő kb. oldalanként 3 perc csak, így amíg kelt a tészta előkészítettem a tölteléket. Igazából elereszthetjük a fantáziánkat, és azt rakhatunk bele, amit csak akarunk. Én tejfölös alapot készítettem, arra szórtam kolbászt, hagymát és reszelt sajtot, de tk. bármit használhatunk tölteléknek. Ha húst szeretnénk beletenni, akkor az értelemszerűen legyen előre megfőzve.

A tésztát vágjuk 6-8 darabra (függ attól, hogy mekkora a serpenyőnk átmérője), és csináljunk belőle gombócokat. Hagyjuk 10 percig pihenni, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki szép vékonyra. No meg persze kör alakúra. Ami nekem csak véletlenül szokott sikerülni. Soha nem akkor, amikor kellene....

Szórjuk rá a tölteléket, 

majd nyújtsunk ki egy másik gombócot is azonos (közel azonos) méretűre, és borítsuk be vele a már megtöltött lapot. A szélét nyomkodjuk össze, majd tegyük bele egy jól átforrósított serpenyőbe.

A serpenyő teflon, vagy kerámia legyen. Olaj nem kell alá, egyszerűen csak tegyük bele a forró serpenyőbe a tésztát. Áttenni amúgy nem is olyan egyszerű, én küzdöttem vele rendesen, szerencsére nem lyukadt ki, de őszintén szólva nem tudom mekkora lapát kellene hozzá, hogy csak úgy egyszerűen átcsússzon  a serpenyőbe a tészta. 

Közepes lángon oldalanként kb. három percet kell sütni.

Nekem picit odakapott az egyik oldala, de szerencsére még időben észrevettem. http://katasztrofa-konyha.blogspot.hu/2014/06/lepenykenyer-serpenyobenpizza.html

Meggyes-kekszes hideg desszert

Ezt a desszertet még múlt héten, a nagy hőség idején találtam. Rögtön lecsaptam rá, mivel nem kell hozzá sütőt kapcsolni, savanyú és még hideg is. Ennél jobbat el sem tudtam képzelni a 27 fokos lakásban. Beszereztem a hozzávalókat, majd egy hét múlva el is készítettem :)

Kicsit a saját szám ízére módosítottam a receptet, aminek az eredetije itt található:

http://www.egycsipet.hu/2013/06/meggyes-sajttorta-poharban.html


Hozzávalók (4 adag)

Meggy
0,5 kg meggy
8 dkg cukor
1 evőkanál rum (nálam ez most csak aroma volt)
1 teáskanál fahéj

Keksz
1 csomag (nálam Milka) csokis keksz (vagy más típusú csokidarabos keksz) az eredeti recept csak 6 dkg-ot ír, én kb. 20-at tettem bele
1-2 evőkanál vaj

Krém
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín
vanília aroma
2 teáskanál cukor (vagy ízlés szerint)

Első körben a meggyet kimagoztam, majd a cukorral, fahéjjal, rummal együtt feltettem főni közepes lángon kb. 10 percre. Kevergessük, és nézzünk rá időnként, nehogy leégjen. Amúgy a recept eredetije szerint áztatni kellett volna a meggyet egy napig, de mi ennél türelmetlenebbek voltunk :)

Amíg a meggy elkészült, addig előkészítettem a kekszet is. Összetörtem kis darabokra. A vajat felolvasztottam egy serpenyőbe, rászórtam a kekszet, jól átforgattam, majd amikor átmelegedett le is zártam. Figyeljünk erre is oda, mert nagyon hamar oda tud kapni (nekem persze kicsit sikerült odaégetnem). Amúgy az eredeti recept sütőben sütést javasolt, de a lakás klímájára való tekintettel sütőbekapcsolási tilalom volt nálunk.

Már csak a krém volt hátra. A tejszínt habbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot és a mascarpone-t.

Ezzel meg is volt az összes hozzávaló, már csak rétegezni kellett.

Alulra kekszet tettem a poharakba, meglocsoltam a meggy levével, majd mertem rá krémet, arra pedig meggyet szórtam. Addig folytattam a rétegezést, amíg meg nem telt a pohár. A tetejét még meglocsoltam a meggy levével, hogy szépen le tudjon folyni a pohár aljáig. 

Fogyasztás előtt fél napra tegyük hűtőbe.

Panna cotta

Az utóbbi időben semmit sem főzök, vagy amit főzök, az biztosan nem sikerül. Nincs jó szériám. Múlt héten sikerült az előfőzött tésztát is túlfőznöm. No comment. Zoli már csak nevet rajtam, én meg nyígok, hogy de így már megint nem lesz új poszt a blogra.

Szerencsére most hétvégén Zoli kitalálta, hogy csinál panna cottát. Király, gondoltam, ő megcsinálja, ő nem rontja el, mi megesszük én meg kirakom a blogra. Ehhez képest vasárnap délután ötkor még nyoma sem volt a desszertnek, Zoli meg elment otthonról, rám bízva a panna cotta elkészítését. Persze hozzátette, hogy ne aggódjak, minden mehet bele egy lábosba, felforralom, belerakom a zselatint és jó napot.

Mivel tényleg egyszerűnek tűnt (az is volt), gondoltam megpróbálom. Persze rögtön fenn akadtam azon, hogy mennyi zselatintól lesz tutira megfelelő az állaga, majd miután válaszra leltem, jött a következő pont: mégis hogyan fogom én ezt kifordítani a pohárból?? Lelki szemeim előtt már ott lebegett a következő szörnyű posztfotó a széteső panna cotta-ról.

A net szerint mielőtt a krém a pohárba kerül, meleg/hideg (mindkét verziót olvastam) vízbe kell állítani a poharakat, majd mikor ki akarjuk fordítani belőle a desszertet, akkor meg meleg vízbe. Megint kiakadtam: hogyan tegyek egy hűtő-hideg poharat meleg vízbe, a nélkül hogy elpattanna? Ezt nem találtam járható útnak, így végül úgy döntöttem, hogy megfordítom a történetet. A gyümölcsöt teszem a pohár aljába, arra megy a krém és kanalazunk, nem borítunk.

Amúgy később találtam több ötletet is a kiborítós verzióra. Az egyik, a kimosott joghurtos pohár volt, a másikat pedig anno még egy vendégségben láttam évekkel ezelőtt. Sima 2 dl fehér eldobható műanyag pohár. Ezeknek aztán tutira nem árt a meleg víz, ha meg mégsem engednék el a krémünket, akkor fogunk egy ollót és szétnyírjuk a formát.

Hozzávalók (2 nagy adagnak felel meg)

2 dl maga zsírtartalmú tej (a tejnek azért kell maga zsírtartalmúnak lennie, hogy a két réteg (tejszín-tej) ne váljon külön. Legalább is ezt olvastam, és el is hittem)

2 dl habtejszín

1 teáskanál vanília kivonat

35 g cukor

2-3 db lapzselatin

Gyümölcsöntet

150 gramm gyümölcs (én epret használtam)

ízlés szerint cukor

Első körben készítsük el az epret. Ehhez megmostam a gyümölcsöt, felvágtam apróra és közepes lángon addig főztem, amíg kevés levet engedett. Ekkor kóstolás alapján két kanál cukrot is adtam hozzá, majd az egészet leturmixoltam. A poharak aljába egyenlően elosztottam a gyümölcsöt és félretettem hűlni.

Jöhetett maga a panna cotta.

A történet tényleg nagyon egyszerű. A tejet, a tejszínt a cukrot és a vaníliát tegyük egy lábosba, és kevergetés közben melegítsük fel. Nem kell felforralni (mondjuk én akkor kaptam le, mikor az első forrásra utaló buborékok megjelentek) a lényeg, hogy jó meleg legyen a folyadék. Ha ez megvan, le is kapcsolhatjuk a tűzhelyet.

A még forró folyadékhoz adjuk hozzá egyesével a lapzselatinokat. Tegyük bele az elsőt és kevergessük addig, amíg fel nem oldódik. Majd jöhet a második és az én esetemben volt egy harmadik is, csak hogy biztosra menjek. (Amúgy utólagos véleményem alapján 2-2,5 is elég lett volna.)

Ha már mind a három zselatin benne van, akkor is kevergessük még pár percig, hogy biztosan feloldódjanak a lapok.

A lapzselatin csak a hideg hatására fogja összerántani a folyadékot, így ne ijedjünk meg, a krém állaga teljesen folyós lesz az után is, hogy a lapok feloldódtak. 10 percre tegyük félre hűlni, majd vegyük elő a poharakat, és öntsük rá óvatosan az eperre a folyadékot. Használjunk merőkanalat, mert ha csak simán a lábosból öntjük ki, akkor előfordulhat, hogy a nagy lendületben felkavarjuk az eperszószt és egy vegyes trutyi lesz a végeredmény.

Tálalás előtt fél napra tegyük a hűtőbe.

Tegnap majdnem született egy új poszt

Történt ugyanis, hogy citromtortát akartam készíteni. Nem tűnt túl bonyolultnak a recept, sima piskóta tészta és tejes-vajas citromkrém. Ennek ellenére igen nehezen álltam neki a sütésnek, mivel mostanában semmi kedvem sincs főzni, a megúszásra törekszem, így mindig a jól bevált, a blogon is szereplő receptekhez nyúlok.

Lényeg, hogy végül vasárnap délután nekiálltam a dolognak. Bekevertem az öt tojásos piskótatésztát és beleöntöttem a tortaformába, amiről tudni kell, hogy egy hibás konstrukció, mert nincs pereme, amire rá lehetne csatolni a torta falát adó részt. A logikája annyi, hogy a peremmel közre kell fogni a tortaforma alját. Folyós tészta esetében jártam már úgy, hogy kifolyt a formából a tészta egy része sütés közben (nem tudom, hogy erre miért nem emlékeztem), de úgy még nem jártam, mint most.

Szóval, a nyers tészta a formában volt, a sütőt előmelegítettem 200 fokra, majd fogtam a formát, hogy betegyem a sütőbe. Egy kézzel nyúltam hozzá, elfelejtve, hogy mennyire instabil az egész, és ennek meg is lett az eredménye. Sikerült kimozdítanom a forma alját, mindezt már a kinyitott sütőajtó felett. Az alja kibillent, a nyers tészta pedig kiömlött, egyenesen rá és bele a 200 fokos sütőbe, ahol rögtön el is kezdett sülni. Nem részletezném milyen válogatott káromkodássorozat hagyta el a számat, mikor azt láttam, hogy a tészta folyik be a sütőgumi alá, a sütőajtó üvege alá, szépen be a sütőajtó széleihez, majd onnan le a fa burkolat alá.

Mivel 200 fokos volt a sütő, a cucc meg elkezdett sülni, muszáj volt nekiállnunk még forrón kitakarítani a sütőt. Mertük kanállal, mostuk rongyokkal, piszkáltuk pálcikákkal, súroltuk szivaccsal, de még ma reggelre sem volt igazi, mert a fa burkolat alól kis tócsákban még mindig csöpög a piskóta. Hát így nem lett ma reggelre citromos tortaposzt.

Epres tiramisu

Nálam itt a tavasz, így itt az eperszezon :) Na jó, az eper még tavalyról van, akkor valamiért nem fogyott el, így egy kis dobozban a fagyasztóba is került belőle. Hogy ez milyen jó döntés volt! Amikor most kiolvasztottam, félő volt, hogy az egész tiramisuból nem lesz semmi, mert ahogy megcsapott az eperillat, el is kezdtem falni őket. Nyammm....alig várom már az idei eperszezont!

A neten keringő receptekhez képest én igen leegyszerűsített változatot készítettem. Se felvert tojáshab, se tojássárga nem került bele. Ennek köszönhetően az adag is kisebb lett, (két kiadós pohár) de az tömény eperíz volt!

Hozzávalók

babapiskóta
kávé
20 dkg eper
25 dkg mascarpone
porcukor
étcsokoládé

Az elkészítést sem bonyolítottam túl. Az epret leturmixoltam, majd hozzákevertem a mascarponet. Jól keverjük el, majd adjunk hozzá porcukrot. Pontos mennyiséget nem írnék, függ a gyümölcs édességétől és persze a saját édesszájúságunktól is. Én ilyenkor mindig kanalanként adom hozzá a cukrot. Jól elkeverem, megkóstolom, majd ha szükséges, akkor adok hozzá még cukrot.

Az összeállításhoz főzzünk le kávét két személyre (kb.), az étcsokit pedig olvasszuk fel.

Kezdődhet a rétegezés, pont úgy, mint a tiramisunál. Áztassuk be a babapiskótát, majd tegyük az edénybe. Öntsük le a krémmel, majd locsoljuk meg az olvasztott csokoládéval.

Addig folytassuk a rétegezést, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejét is locsoljuk meg csokoládéval.
Fogyasztás előtt fél napra tegyük be a hűtőbe.

Tejszínes-tárkonyos csirke tésztával

Az utóbbi időben teljesen rákattantam az egyik ételkiszállító tejszínes jérceragulevesére. Hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy megpróbálok itthon is készíteni ilyen levest, be is szereztem hozzá a tárkonyt, de aztán csak nem akaródzott nekiállnom. Levest csinálni nehéz. Legalább is nekem. Szóval a tárkony csak állt a szekrényben, egészen eddig. Végül módosítottam a terven, és tésztás recepthez használtam fel. De nemsokára kipróbálom a levest is. 

Hozzávalók

1 csontozott csirkemell apróra kockázva
fél fej vöröshagyma apróra vágva
kukorica
3.4 dl főzőtejszín
só
bors
olaj
morzsolt tárkony


A vöröshagymát pirítsuk meg közepes lángon az olajon,

majd szórjuk rá a húst.

Vegyük fel a lángot magasra és forgassuk át a húst, amíg kifehéredik. Ekkor vegyük le takarékra a lángot, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt főzzük a húst olyan negyed óráig. Amikor a hús átfőtt vegyük le a fedőt, és adjuk hozzá a tejszínt. Kicsi vizet is adhatunk hozzá, kb. annyit amivel a tejszínes dobozt ki tudjuk mosni.

Szórjunk bele egy kevés tárkonyt (elég intenzív íze van, így ne essünk túlzásokba) és adjunk hozzá kukoricát ízlés szerint. Én kb. 3 evőkanállal dobtam bele.

Főzzük össze egy pár perc alatt és már készen is vagyunk.
Köretnek főzzünk hozzá tésztát.

Töltött paprika (paradicsomos húsgombóc)

A paradicsomos húsgombóc (nálunk ilyen néven fut), az egyik nagy kedvencem. Már régóta terveztem, hogy megpróbálkozom vele, de soha nem lett belőle semmi. Túl bonyolultnak ítéltem, pedig anyuval egyszer már közösen is megcsináltuk. Most hétvégén viszont a "-Mit együnk a hétvégén?" kérdésre benyögtem, hogy ilyet, mert ezért epedek már hetek óta. Zoli meg rávágta, hogy legyen, nem űrtechnológia megcsinálni, úgyhogy én is belelkesültem. Végül sikerrel jártunk, azt a kis apróságot leszámítva, hogy az alja leégett, mert nincs igazán széles lábosunk, így a gombócok nem egymás mellett, hanem egymáson főttek, ami az alsó sorban lévőknek nem tett túl jót. (Szerencsére nem lett tőle keserű az egész, így sikerült megmenteni az ebédet.)

Hozzávalók

50 dkg darált sertéshús
14 dkg rizs
2 tojás
só
bors
paprika (ez nálunk most kimaradt, mivel mi télen nem veszünk paprikát)
2 nagy üveges paradicsompüré
1 kis konzerv paradicsomsűrítmény
ugyanannyi víz, mint a paradicsompüré volt

liszt

olaj

cukor

Első körben a rizst kell félig megfőzni. Azért csak félkészre, mert a hússal együtt még úgy is főni fog a paradicsomszószban. Mérjük ki a rizst egy pohárba (jegyezzük meg, hogy meddig ért a rizs, mert pont annyi vízre lesz utána szükségünk). Kevés olajat forrósítsunk fel, öntsük rá a rizst, forgassuk meg, majd adjuk hozzá a vizet is. Takarékon, fedő alatt addig főzzük, amíg az összes vizet magába szívja. Ekkor tegyük félre, és várjuk meg, amíg kihűl. (Bővebb részletek a rizskészítésről itt: Hogyan készítsünk rizst?

A húst tegyük egy nagy edénybe, adjuk hozzá a tojásokat, kb. 3 nagyobb csipet sót és a már hideg rizst. 

Jól dolgozzuk össze.

Most jöhet a rántás. Ehhez tegyünk annyi étolajat a lábosba, ami elfedi az egésznek az alját (ez kb. 0,5 dl volt). Melegítsük fel, majd tegyük takarékra a lángot. Szórjunk bele egy csipet sót és kezdjük el fokozatosan hozzáadni a lisztet.

Mi kb. 3 evőkanállal adtunk hozzá. Egyszerre csak egy kanállal szórjunk rá, majd keverjük el homogénre az egészet. Ha ez megvan, akkor adjuk hozzá a következő kanál lisztet is.

Ha az összes liszt belekerült, öntsük fel a paradicsompürével és a vízzel is. Keverjük jól össze és már mehetnek is bele a gombócok. (Kb. akkora gombócokat gyúrjunk, mint egy túrógombóc.)

Ha nyáron csinálnánk, és lenne paprikánk, akkor kb. 3 paprikát töltsünk meg hússal, és úgy tegyük bele a szószba. Ehhez távolítsuk el a paprika csumáját, szórjuk ki belőle a magokat, majd töltsük meg az egészet a hússal. (Nem kell az összes húst paprikába tölteni, elég pár darabot.)

Ha az összes gombóc benne van a lábosban, akkor fedjük le, és kis lángon kb. fél óra alatt főzzük készre az egészet. (Ne kevergessük fakanállal a gombócokat, mert szét fognak esni.)

Ami az édességét illeti: ez egyéni ízlés dolga, mindenki annyi cukrot adjon hozzá, amitől neki elég édes lesz (én nagyon édesen szeretem). 

Köretnek sima főtt krumplit is adhatunk hozzá.

És egy furcsaság a végére: habár én nagy tejfölimádó vagyok, de teljesen lefagytam, mikor megláttam, hogy a sógorom tejfölt lapátol a szószba, és arról győzköd, hogy a paradicsomos húsgombóc bizony így a legfinomabb :)