2012. június 27., szerda

Rumos vagy konyakos meggy elrakása


Anyukám minden évben szokott eltenni alkoholos meggyet, amit aztán év közben folyamatosan felhasználunk. Az egyik felhasználási lehetőség az, ahogy Márti barátnőm csinálta: barátnős traccspartizás közben simán elnassolni a napon :) A másik lehetőség az, amit régen nagyon sokszor csináltunk: két fajta pudingot főztünk, amit rétegezve tettünk el poharakba. A rétegek közé mindig tettünk háztartási kekszet, diót és ilyen meggyet is, majd jól lehűtöttük az egészet, így hamar meg is volt a desszert. De felhasználhatjuk süteményekhez (pl. diós sütikhez nagyon finom) díszítésként is.


Hozzávalók

meggy
cukor
rum vagy konyak
(nátrium-benzoát)

Ami az alkoholt illeti, itt az alkalom, hogy felhasználjuk az ajándékba kapott, de soha ki nem bontott rumos – vagy konyakosüvegeket (a legutolsó adag nálunk ezért készült Napoleon konyakból). Ha nincs ilyenünk otthon, vegyünk egy kis üveggel, vagy ha nagyon nem akarunk költeni erre, használhatunk sütőrumot, esetleg rumaromát is.

A nátrium-benzoát a tartósítás miatt kellhet, de nem kötelező! Sőt, anyukám azt mondta, hogy az eredeti recept szerint nem kell hozzá tartósítószer, mert ugye az alkohol megteszi azt a szívességet, hogy tartósítson. Ha valaki csak aromát használ, akkor viszont célszerű tartósítania is, nehogy megromoljon a befőtt. A tartósítószer leírása szerint fel kell oldani a nátrium-benzoátot forró vízben és úgy önteni a gyümölcsre, de anyukám azt mondta, elég ha egy csipettel szórunk minden üvegbe, a gyümölcsök tetejére (vagyis simán abban az állapotában kell szórni, ahogy a zacskóban van).

A befőttes üvegeket forró vízben alaposan mossuk el. Én csak 1,5 kg meggyet tettem el (magozatlanul volt ennyi), ami két befőttes üvegben elfért.

A meggyet mossuk meg és magozzuk ki. Mivel a meggyel sok levéldarabot, szárat kapunk, az a legjobb módja a mosásnak, ha a csapot bedugjuk, engedünk bele vizet és abba szórjuk a meggyet. Kicsit úsztassuk, lötyögtessük benne, majd szedjük ki a meggyeket. Ha szerencsénk van, akkor az apró szemét a vízben marad.

Ha a magozással megvagyunk, készítsük elő a cukrot és az alkoholt.




Tegyünk az üveg aljára egy réteg meggyet. Arra tegyünk cukrot és öntsünk rá rumot. Ami az arányokat illeti: ha a meggyünk nagyon savanyú, akkor több cukrot fog kívánni. Az enyém elég édes volt, ezért én csak egy evőkanállal szórtam minden egyes rétegre. Az alkohol mértékéhez anyukám annyit fűzött hozzá, hogy: "-Hát nem tudom, öntsél, maximum alkoholosabb lesz az íze". Így hát öntöttem, minden egyes rétegre egy jó evőkanálnyit vagy kicsit többet (nekem Portorico-i rumom volt, ami ugye 60 %-os). Egyelőre nem tudom, hogy ez sok volt-e vagy kevés, az első evéskor majd elválik :)

Ezt a rétegezést addig csináljuk, amíg be nem telik az üveg.


Ha ezzel készen vagyunk, akkor csak lazán tegyük rá a tetőt az üvegekre. Kb. két napig ne is zárjuk le rendesen. Nézzünk rá, kóstoljuk meg, ha esetleg akarunk, még cukrot vagy alkoholt szórhatunk rá.
Ha szeretnénk tartósítószert is használni, akkor két nap után szórjuk rá a gyümölcsökre, majd zárjuk le szorosan az üvegeket. Dunsztolni nem kell, tehetjük is fel őket a polcra.



4 megjegyzés:

  1. Konyakban azott meggyet a napon elcsipegetni? Mennyire vigyorgott ezek utan a Marti?! :))

    VálaszTörlés
  2. Hát, nem velem ette, nekem csak mesélte, hogy egyszer csak azt vették észre, hogy a nagy beszélgetésben elfogyott az egész :D

    VálaszTörlés
  3. Úgy tudom,napra kell ki tenni!!!!

    VálaszTörlés

Google+