Lencseleves

Még soha életemben nem csináltam lencselevest, de mivel szilveszterkor lencsét kell enni, muszáj volt elkészítenem. Máskülönben jövőre hogyan leszek gazdag a blogolásból?

Felhívtam anyut, gyorsan elmondta, hogyan kell csinálni, majd a végére odabiggyesztette, hogy ezt nem lehet elrontani. Áááááááá

Zoli nem szereti a lencsét, ezért már előre közölte, hogy annyit csináljak csak, amit egyedül meg bírok enni. Nem voltam túl merész, mert nem akartam megint egy hétig egy ételt enni, így csak egy mini lábossal főztem, amiből két nagy tányér leves lett. Remélem, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy meggazdagodjak!

Hozzávalók (2 tányér leveshez)

10 dkg lencse
1 babérlevél
1 negyed fej vöröshagyma
só
olaj
1 teáskanál liszt
1 gerezd fokhagyma
pirospaprika
száraz-füstölt kolbász

A lencsét öntsük fel vízzel, tegyük bele a babérlevelet, a vöröshagymát és sót. Én azt szeretem, ha a végeredmény leves jellegű, és nem sűrű lencsés massza, ezért e szerint adagoltam a vizet is. Persze ebből elfőtt valamennyit, így a végén még pótolnom kellett.

Forraljuk fel, majd alacsony lángon addig főzzük, amíg a lencse megpuhul. Ekkor tegyük bele a felkarikázott kolbászt.

A sűrítéshez készítsük el a rántást. Ehhez kis lángon melegítsünk meg egy kevés olajat. Épp csak annyit, ami a lábos alját beborítja.

Szórjuk rá a lisztet és keverjük el egyneművé.

Mehet rá a felaprított fokhagyma, amit addig pirítsunk, amíg jó fokhagyma illata nem lesz az egésznek.

Ekkor mehet rá a pirospaprika, éppen csak annyi, amitől színe lesz. Zárjuk is le a rántás alatt a gázt.

A leves levéből merjünk át egy keveset a rántásba, dolgozzuk el simára, majd öntsük vissza az egészet a lencsére.
Forraljuk fel, és ha ügyesek voltunk, akkor a leves kicsit sűrűbb állagú lett.
Ha kell, akkor sózzunk még utána. Ha túl sűrű lett, akkor öntsük fel egy kevés vízzel.

Tejföllel, kenyérrel tálaljuk.

B.Ú.É.K. és szerencsés gazdagodást mindenkinek 2013-ra!

Csokitorta liszt nélkül

Belevágtam az első karácsonyi sütibe. Gondoltam újítok, de nem kellett volna! Bár az ízét még nem tudjuk, de az elkészítést soha többet nem vállalom. Ez a recept bizonyítja, hogy még mindig nyugodtan használhatom a katasztrófa konyha kifejezést.

Ott kezdődik az egész, hogy egy olyan receptet választottam, amihez egyetlen komment sem volt az oldalon. Ez nagy hiba volt, (http://www.receptvarazs.hu/receptek/recept/csokitorta_liszt_nelkul) de annyira gusztusos volt a fotó, hogy nem bírtam ellenállni (pedig a leírásból kimaradtak lépések). De jöjjenek a részletek!

Hozzávalók

40 dkg étcsokoládé
20 dkg vaj
4 tojás
20 dkg cukor
25 dkg őrölt mandula
1 kiskanál sütőpor

A krémhez

12 dkg krémsajt
1 kiskanál vaníliakivonat
2 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 dkg kakaópor

20 dkg csokoládét és a 20 dkg vajat gőz fölött olvasszuk meg. Ehhez tegyünk egy lábos aljába kb. két ujjnyi vizet, majd állítsunk egy másik edényt a lábosba (ebbe tegyük a csokit és a vajat). Akkor jó, ha a második lábos füle az első lábos peremén van, mert így a víz felett tartja az edényt.Tartsuk közepes lángon, és várjuk meg, amíg a gőz hatására szépen elolvadnak a hozzávalók.

A mandulát keverjük el a sütőporral (a tavalyi Sacher tortából okulva én dupla adag sütőport használtam).

A recept szerint a az egész tojásokat kell elkeverni a cukorral, de én külön szedtem a tojásokat: a sárgájához adtam a cukrot, a fehérjét pedig habbá vertem. 

A végén mindent egy tálban összekevertem, majd egy 22 cm-es tésztaformába öntöttem. Erről azért nem teszek ki fotót, mert kb. egy tehén végtermékéhez hasonlított. 

170 fokos, előmelegített sütőben, kb. 50 perc alatt sült meg.

Eddig tök jó voltam és boldog. A sütőből kivett tészta tetejét (nekem alig púposodott fel) egyenesre vágtam. Az így leesett tésztát késsel apróra vágtam, morzsaszerűre és visszatettem a sütőbe 10 percre.

Amíg a tészta hűlt, elkészítettem a krémet: a krémsajtot és a vajat habverővel elegyítettem, majd hozzáadtam a cukrot, a vaníliát és a kakaóport és simára kevertem.

És jöjjön az én kálváriám!

A tésztát kétfelé vágtam, de sajnos az egész darabjaira hullott. Vagyis a felső rész, de annyira, hogy kb. mint egy karácsonyra kapott puzzle, olyan volt. Sebaj, gondoltam, még minden jó lehet, megkentem a krémmel, és kirakósat játszva kiraktam a tészta tetejét is. Pöpec!

A kirakó darabjai.

Bevontam a krémmel kívülről, majd ránéztem a recept fotójára és meg kellett állapítanom, hogy nagy átverés az egész, mert hogy a büdös francba lett nekik tripla olyan magas, mint nekem...anyátok... (mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem néztem el a tortaforma méretét).

No, sebaj, még jó lehet, beszórtam a maradék, morzsára vágott tésztával a sütit.

A végén jött az, amire nagyon vártam, a csokiszilánk készítése. És amiért vártam: a megdermedt csokit sodrófával kell darabokra verni. Ez az! Levezethetem a felgyűlt feszültséget! 

Aha, na persze...csak még idegesebb lettem. Történt ugyan is, hogy megolvasztottam egy tábla csokit (a recept szerint kettő kell), rákentem egy sütőpapírra, arra tettem egy másik sütőpapírt és sodrófával vékonyra oszlattam a csokit, majd becsaptam a hűtőbe.

Kb. 10 perc múlva előszedtem és elkezdtem ütni. Lettek is szilánkok, azzal nem volt gond, na de azt nem írta a recept, hogy kb. 30 másodperc alatt elkezd olvadni az egész. Mikor láttam, hogy gáz van, akkor rohantam a csokiszilánkokkal, amik még a papír között voltak, az erkélyen lévő tortához. Gyorsan rászórtam a tortára, na de amit utána láttam: a rohadék szilánkokkal tele volt a konyha, amik el is olvadtak. Rá a tűzhelyre, a fényképezőgépre, a járólapra, még a falra is jutott egy kevés (legalább jobban tudok a festéshez kampányolni Zolinál). 

A szilánkok, amik amúgy jól néznek ki, de nem bírják a szobahőmérsékletet.

Szóval a végeredmény: volt egy konyha, amiről mostam a csokit vagy fél órán át, lett egy konyharuhám, ami totál barna a csokitól, felidegesítettem magam, és van egy tortám, aminek a díszítése nyilván nem fogja kibírni addig sem, amíg behozzuk az erkélyről. Szóval receptvarázs, tűnj el az életemből!

Oldalas sütése

Újabban Zoli rákattant az oldalas sütésre, az én nagy örömömre. Ugyan a zsíros részeit nem eszem meg, de a többit igen (Zoli szerint a zsíros része a legjobb, de ő pasi).

Az egész nagyon egyszerű és gyors, tk. a következő három lépésből áll: pácolás-sütés-evés.

Hozzávalók

1 db sertésoldalas
2 dl étolaj
5 gerezd fokhagyma
Erős Pista/csípős paprika

só


Az olajba tegyük bele az apróra vágott fokhagymát és ízlés szerint Erős Pistát vagy csípős paprikát. (A sót majd csak a sütéskor kell rászórni a húsra.)

Keverjük jól el, majd kenjük be vele a megmosott húst. Alaposan dolgozzuk bele a húsba, majd tegyük egy napra (lefedve) a hűtőbe.

Másnap tegyük a húst egy tepsibe, sózzuk be (kb. 4 nagy csipet só - férfi kézzel). 180 fokra előmelegített sütőben, alufóliával lefedve süssük kb. 1,5 órát.

Vegyük le a fóliát és süssük tovább a húst 190 fokon.

Fólia levétele utáni állapot.

A sütés második felében többször is megfordíthatjuk a húst. Kb. 1-1,5 óra alatt sül készre.

Hidegen és melegen is fogyaszthatjuk, uborkával és friss kenyérrel is nagyon finom.

Kiskrémes

A kiskrémes nálunk tipikus karácsonykor (is) készülő sütemény. Nagyon egyszerű, gyors, finom és tipikus vendégváró, asztal mellett elmegyek és süteményt veszek desszert.

Hozzávalók

A tésztához

2 egész tojás

10 dkg cukor

5 dkg margarin/vaj
1 evőkanál méz

40 dkg liszt

1 kávéskanál szódabikarbóna

A krémhez

1 csomag csokoládés puding

1 csomag vaníliás puding

6-8 evőkanál cukor

8 dl tej

20 dkg vaj

A tetejére

1 tábla étcsokoládé

0,5 dl víz

8 dkg porcukor

2 evőkanál étolaj

A margarint olvasszuk meg, adjuk hozzá a cukrot és az egész tojásokat. Keverjük el jó alaposan, majd adjuk hozzá a mézet (folyós állapotában), a szódabikarbónát és a lisztet. Addig gyúrjuk, amíg szépen összeáll , a felülete pedig szép sima lesz.

A tésztát osszuk el három egyforma részre és gyúrjunk kis gombócokat belőle.

Vegyünk elő egy gáztepsit és a tepsi hátulját (!) vajazzuk ki. Erre kerül majd a tészta. Azért a hátulján kell sütni a tésztát, mert így anélkül tudjuk lecsúsztatni a tésztát a tepsiről, hogy az eltörne. 

Az én tepsim aljára valami ráégett (fogalmam sincs hogyan) és nem tudtam lesúrolni, így én sütőpapíron sütöttem a tésztát. Ahhoz, hogy a sütőpapír ne mozduljon el, először bevajaztam a tepsit és arra tettem a sütőpapírt.

Jól belisztezett felületen nyújtsuk ki az első gombóc tésztát téglalap alakúra. A mérete a tepsink hátulja legyen. Nem baj, ha picit nagyobb lesz, vagy valahol lelóg, mert a tepsin is méretre tudjuk vágni. 

Toldoztam-foltoztam.

200 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt sül meg. Akkor jó, mikor kicsit már hólyagosodik és kezd színe lenni. Ha kész van, vegyük ki és csúsztassuk le a tepsiről. 

Mindjárt jó lesz.

A másik két tészta esetében is így járjunk el: vajazzuk meg a tepsit, tegyük rá a tésztát és 5 perc alatt süssük készre. 

Ezt követően jöhet a krém. Én csoki és vanília kombinációt csináltam, de készíthetjük más pudinggal is.

Külön-külön lábosba készítsük el a pudingokat. Egy csomag pudingot kb. 3-4 evőkanál cukorral keverjünk el. Öntsük fel 4 dl tejjel és addig főzzük, amíg jól besűrűsödik. Azért csak 4 dl tej kell hozzá, mert így lesz szép sűrű az állaga. Ha besűrűsödött, vegyük le a tűzről és tegyünk bele 10 dkg vajat. Kevergessük addig, amíg a vaj feloldódik benne, majd fogjuk a habverőt és pár percig verjük fel a pudingot. Ez azért kell, hogy a puding csomómentes és lazább legyen. 

Ha mindkét krémmel elkészültünk, akkor állítsuk össze a sütit. A tepsi aljába tegyünk egy tésztalapot.

Erre kenjük rá egyenletesen a csokoládés krémet, majd borítsuk rá a másik tésztalapot. Erre jöhet a vaníliás krém, majd annak a tetejére a harmadik tésztalap. 

Óvatosan nyomkodjuk kicsit meg az egészet. 

A süti tetejére jön a csokimáz. A vizet a cukorral forraljuk fel, vegyük le a tűzről és tegyük bele az összetördelt csokoládét és az olajat. Keverjük el csomómentesre és oszlassuk el a tésztán. Ehhez célszerű egy hosszú pengéjű kést használni. 

Készen is vagyunk, már csak azt a röpke 12 órát kell kivárnunk, amíg az egész összeérik!

Sport szelet bon-bon

Jöjjön, aminek jönnie kell! Íme az első idei karácsonyi recept, nyitásnak rögtön egy nagyon egyszerű, olcsó és finom bon-bon.
(A recept forrás: http://www.nosalty.hu/recept/sport-szelet-bon-bon)


Hozzávalók

0,5 kg darált háztartási keksz
25 dkg vaj
2 dl tej
15 dkg cukor
3 evőkanál kakaópor
2,5 cl rum vagy rumaroma
2 evőkanál vanília aroma
1 narancs reszelt héja

A tetejére

1 tábla étcsokoládé
2 evőkanál étolaj

A kekszet és a kakaót öntsük egy nagy tálba és reszeljük rá a narancs héját. Persze nekem sikerült olyan narancsot vennem, aminek kb. tükörsima volt a héja, így semmit sem sikerült lereszelnem róla, ezért én a narancs levéből tettem bele egy keveset. Keverjük jól össze az egészet.

A tejet öntsük egy lábosba, tegyük bele a vajat és a cukrot, majd addig melegítsük, amíg a vaj is felolvad benne. Ne hagyjuk ott a tűzön, mert nagyon hamar felforr a tej és aztán könnyen kifut!

A tejes egyveleget öntsük hozzá a kekszhez és jól dolgozzuk össze. Nem kell teljesen összeállnia, a lényeg az, hogy formázható legyen, úgy mint a kókuszgolyónál. Akkor jó, ha csinálunk a tésztából egy kis golyót, és az nem esik szét. (Nekem ehhez kellett még egy kevés tej a 2 dl-en felül.)

Fogjunk egy kisebb tepsit (fél gáztepsi méret), tegyünk bele sütőpapírt és lapogassuk el benne a tésztát. Szerintem a legegyszerűbb az, ha tenyérrel addig nyomkodjuk, amíg szép egyenletes nem lesz.

1-2 órára tegyük hűvös helyre, hűtőbe vagy akár az erkélyre. 

Ha szépen megdermedt, akkor vegyük ki, tegyük egy deszkára és húzzuk le róla a sütőpapírt. Kockázzuk fel az egészet. Méretre kb. olyan 2x2 cm kockákra vágjuk. 

Közben olvasszuk fel a csokoládét az olajjal (én tűzhelyen csináltam). Szépen elkevertem egyenletesre, de az enyém annyira sűrű volt, hogy nem lehetett vele bevonni a bon-bonokat, ezért addig hígítottam vízzel, amíg szép folyós nem lett a csoki. Egyszerre mindig csak kevés vizet adjunk hozzá, jól keverjük el benne, majd ezt addig ismételjük, amíg el nem érjük a kívánt eredményt.

A bon-bonok bevonásával elég sokat kínlódtam. Végül az alábbi módszer volt a nyerő. A mikrónkhoz anno kapott grillrács alá tettem a sütiről levett sütőpapírt. Fogtam egy villát, beleböktem a bon-bon oldalába, megmártottam a csokiban, majd még a lábos fölött tartva megvártam, amíg lefolyt a felesleg. Utána a bon-bont a grillrácsra tettem. Egy késsel óvatosan lepiszkáltam a villáról, majd a villa által csinált lyukakat a késsel besimogattam. Amikor már kicsit megdermedt a csoki a tésztán, akkor tányérra szedtem és hűvös helyre pakoltam, hogy szépen megdermedjen. 

Egyszer még a TV-ben láttam egy cukrászati műsort, amiben épp tortákat vontak be csokival. Ott nagyon egyszerű volt a módszer: volt egy nagy vályú, abban álltak emelvényen a torták. Jött a cukrász egy nagy festékes vödörrel; ebben volt a csokibevonat. Fogta és ráöntötte az egészet a tortákra, a felesleg pedig szépen összegyűlt a vályú aljában, újrafelhasználásra. Szóval, ha valaki bevállalja, akkor így is lehet: szép nagy tál a rács alá, és hajrá!

Ha szeretnénk, a tetejét díszíthetjük dióval, mandulával, vagy hagyhatjuk üresen is.